EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva

mirwen

mirwen

annyi minden - melo

2021. május 24. - Mirwen

történt hogy ezt úgysem tudom megírni egy bejegyzésben...

címszavakban: nagyon gyűlötem hogy csak otthon vagyok és nem dolgozhatok és semmi felnőtt kapcsolatom nincs, ezért elkezdtem pályázni mindenhova. leginkább az adidashoz, az itt az egyetlen angol nyelvű munkahely, volt is pár egész ígéretes jelentkezésem, de semmi konkrét... nagyon nehéz 10 év anyaság után bármit is csinálni. sima aldi pénztáros melót találtam volna, ofkorz, de nem ez volt a cél, hanem agyat használni. Aztán talán 2018 őszén volt egy nagyon nagyon jó interjúm adidashoz, utolsó utáni kör meg minden, a hr-es csaj már körbevitt a campuson hogy hol fogok mit találni, hol van kaja, stb. ...aztán kiszervezték az egész osztályt portugáliába... az betette a kiskaput, nagyon elegem lett mindenből, stb...

fast forward tél végére, amikor egy volt nokiás munkatársam megosztotta hogy nagy felvétel van újra nokiába... néztem, dühöngtem hogy mennyire könnyű lenne ide újra menni HA otthon lennék, de nem vagyok, úgyhogy félretettem a dolgot fejben... aztán jött egy talán 2019 januári nap amikor itthon voltunk, gyerekekkel tévén zenét néztünk meg táncolgatás, és épp az Imagine Dragons-től a Thunder ment, amikor B lazán megszólalt a konyhából a képernyőre mutatva hogy "jéé, ez Dubaiban van, azon a padon ültem, az az adidas hq előtt van" és valahogy ez annyira kibaszott szarul esett hogy el nem tudom mondani... hogy ő világot jár, videoklippek forgatási helyszínét tudja a földgolyó másik oldaláról én meg berekedtem tíz kibaszott éve az otthon-óvoda-játszótér háromszögébe és egy kibaszsott felnőtt szót sem hallok, hogy kész vége, ezt én így nem csinálom tovább... és akkor ha más nincs, akkor megyek budapestre inkább újra, de ezt így továb nem csinálom. (haza akartam/akarok már kábé nulladk naptól költözni, de nem megyünk..)

szóval írtam a csajnak, ismertem őt, neki is három gyereke volt és tudtam hogy nemrég ment vissza, szóval nagyon hasonló élethelyzete volt, ezért hallgattam is rá. Mondta hogy pályázzak és minden kételyem eloszlatta, ami persze bőven volt.. hogy nem értek már semmihez, de biztos voltam benne hogy megtanulni viszont megtanulok bármit, úgyhogy nagyon nagy elánnal nekiálltam és pályáztam és .... hát felvettek. 2019 április közepén volt az első melósnapom. és úgy csináltuk hogy másfél hetet voltam bp-en, aztán szerdán munka után kirohantam reptérre, és hazajöttem (volt közvetlen bp-nürnberg járat, háztól házig 3 óra!!) és vasárnap délutánig itt németországban, aztán repülőre és újra vissza bp-re.

ez egy évig ment, aztán ugye jött 2020 márius, és akkor szinte az utolsó repülővel kijöttem és lezárt az egész mindenség... és homeoffice innen.

igazából gyakorlatilag örültem is a járványnak , talán én voltam a legnagyobb nyertese: megoldódott úgy az életem hogy melóm is van és a gyerekkel is vagyok , valami elképesztő mák az egész.

teljesen kezdő juniorként mentem amúgy oda, 22 évesekkel együtt, aztán a helyismeret meg élettapasztalat kicsit gyorsabban katapultált előre, scrum master lettem hat hónaposan kb, egy évesen előléptetés. Aztán az egész megtorpant a homeoffice-al. Lételemem az emberek között levés és így , otthonról egy légüres térben vagyok, nagyon nehéz lett és nem kellett sokat várni rá hogy az otthon dolgokkal és a melós felelsősséggel együtt idén télre totál kiégjek... oké, ehhez nagyban hozzájárult hogy itt németBE nagyon sokat nem volt iskola, a gyerekek állandóan otthon és a "digitális" oktatás se nem digitális se nem oktatás nem volt: postán küldték a kibaszott feladatlapokat, és én tanítsam őket. Egy hatodikos, egy negyedikes - akit időközben visszavetettünk harmadikosnak -  és egy ELSŐS... három gyereket oktatni otthon mindezt úgy hogy sorsot húztunk B-vel hogy kinek van fontosabb meetingje , az mehetett a konyhaasztal mellől szobába dolgozni. A két fiú ADHD-s is, Vilmos speciális iskolába jár - már az ovija is speciális volt, olyan durván nehéz vele. és megnyertük őket, ők meg ugye minket és a suliért IS nyaggató szülőket. eszetlen durva volt, szinte minden nap sírt valaki. legtöbbször én hahahaha

fáj a fogam

az van hogy fáj a fogam. Járok haza kezeltetni, ugye otthon van az eü biztosításom mert otthon vagyok alkalmazott (Magyaro.) és pont szépen sorban csináltatok meg mindent magamon, köztük a fogaim is. Erre az egyik rohadék nem abban a pillanatban durrant be hogy kiértem németországba??
most kivételesen egyedül vagyok a gyerekekkel, és jött a pünkösdi hosszúhétvége úgyhogy elmentem egy itteni fogorvoshoz, cukik voltak meg minden, mondta hogy az egyiken lát valamit, gyökérkezelni kéne. Ez az a fogam amit pont nemrég fejeztünk be. Valszeg túl mély volt már eleve a lyuk amit tömött az amúgy szupercuki dokinénim és azt mondta a fog hogy bazdmeg, és ráment a gyökérre.
namármost kérdeztem hogy így biztosítás nélkül mennyi lenne ez, és olyan 1000 eur környékét saccolt nagy óvatosan, szóval mondtam neki hogy akkor ha lehet, írjon fel inkább egy fájdalomcsillapítót és most hanyagolnám ezt egy kicsit még...
júni 16án mentem volna újra, most nem tudom mi lesz. Már nagyon érzem, de kicsit abban reménykedem hogy hátha elhal addig a szerencsétlen fog (vagy én...)

pandafitnessz

na, már öt kiló mínusznál járok. két és fél hét
szóval csak akarni kell tényleg
mekkora a szám, úristen *facepalm*
de az jó volt hogy tegnap volt mákosbejgli, amiért meg akartam halni, de nem fért bele a napi keretembe már, úgyhogy felmentem, toltam 250kcal-nyi bicaj edzést, lejöttem, és levágtam 70grammot (egy szelet, , kb 240kcal (amúgy durva)), és betoltam és örültem mint állat.
szóval hogy engem így, mákosbejglivel rá lehet venni mozgásra is, erre jöttem rá. Fordítva nem működik 

még mindig semmi

mert wordpressre át kéne költözni, de most nem volt net a hétvégén, meg sokminden más prioritás van. Nemsokára, nemsokára...

addig is az juttott még eszembe hogy az a legfosabb az otthoni anyaságban, hogy az ember nem kap fizetést. Az egyetlen fizetség a vatikáni valuta lenne, na de ahelyett inkább a "hülye anya!" meg az "ezt úúúútálom!", meg "nem!", meg "gyűlöllek!" van. Mégis mi a szar motiváljon?

viszont arra gondoltam hogy lehet hogy nekem könnyebb lesz, mert tinikor már rég itt van, ennél egész egyszerűen nem lehet szarabb ... Mondjuk az külön terhelő hogy a kicsi meg kicsi, a nagy meg már tinédzser. Simon is tud izé lenni, de ő simulékonyabb

Viszont hogy kicsit ellensúlyozzam: Vili elkezdett nagyon szövegelni, be se áll a szája, szóval végrevégre beszél. Jó hibásan, még nagyon sok rag hiányzik, betűk felcserélve, de mi értjük, az a lényeg... meg már ki lehet egyedül engedni és nem kell állandóan rohanni utána, egész megbízhatóan megy el bizonyos távolságokig hogy utána szépen visszakanyarodjon!

Ez kéremszépen fény az alagút végén!!! 

...és ezt most leírtam, azóta kimentem a játszótérre és persze visszavonhatok mindent.

 

szüttyögés

szóval nem lehet titkosítani. Akkor költözés lesz itt kéremszépen. Most úgy néz ki hogy wordpress, de azt még nem tudtam meghegeszteni, szóval majd idővel.

közben meg elmerengek azon hogy mennyire egyszerű addig amíg az ember csak saját magáért felelős... Addig azt írtam ide amit akartam, de így már fos, így most szar kiszolgáltatva lenni mindenféle rokonságnak hogy idehozza őket a böngésző. szóval kurvára sajnálom , de tényleg nincs más mint zárni, és akkor talán marad még egy utolsó kis SAFE HARBOR, ahova lehet nyünnyögni.

kis újság: ráálltam a mérlegre a hétvégén és a legkisebb súlyomhoz képest 8kg pluszt mutatott úgyhogy leszédelegtem róla és azonnali fogyókúrára álltam át. Egy év alatt hoztam össze ezt, és az is igaz hogy nem néztem se a súlyom, se azt hogy mit eszek meg, szóval ha már csak kicsit odafigyelek, elvileg mennie kellene a rohadékoknak, de most asszem életemben először sikerült talán ráállnom a kalóriaszámolósdira. Hát nagyon kíváncsi vagyok hogy hogy fog menni (asszem ezt a blogot is ezzel a mondattal kezdtem 15 évvel ezelőtt. Had ne tegyek ide hatmillió felkiáltójelet, basszuskulcs) 

Szóval elég... hogy is mondják az angolok, to be anal, szóval hogy nagyon rápörögtem a kalóriásra, grammos mérleggel meg sk exceltáblázattal meg minden, és próbálom betartani azt ami régen bevált: délutántól nem enni semmit. Régen ez 17:00 volt, de most háromkor van a fájront. Igazából délben, mert utána már csak egy light kávézós "uzsonna" van amit 100kcal-ban maximalizáltam. De egyrészt TÉNYLEG nem vagyok éhes, mármint nincs gyomori éhségérzet (fejben bezzeg kurvára kell küzdeni), másrészt szarok bele a normális fogyókúrás tempóba, meg a többibe, addig tolom amíg bírom. Célok: 74 először. Ez az ahol ÁLLANDÓAN megáll a testem. Aztán a 72, mert ennyi voltam, aztán a 70, mert CSAK, és végül egy homályos álomcél (amit nem baj ha nem érek el) a 64, mert ennyi voltam egyszer régen. 

nyár lett

az a szar a ritán blogolásban hogy nem tudom hogy mit írtam le és mit nem, és nincs kohézió, nem lehet sztorizni, nem illik bele semmibe. Ráadásul ami izgalmas, azt meg úgyse tudom igazán ide kiírni...

Most az első nyár hogy nem akarom magam azonnal megölni amikor realizálom hogy itt lakunk... volt már vagy három olyan délután/este amikor az itteni "barátokkal" iszogattunk kertjükben, miközben a gyerekek meg rajzottak körülöttünk, de olyan csill volt, és jó és egy pillanatra nyugis...

élet zajlik... Zsófinak még hátra van egy hónap a második osztályból, Simonnak egy hónap az óvodából és kész, megy suliba, Vilmosnak meg az otthon henyélésből és megy oviba. Oké, előtte nyáriszünet, de akkor is. 

eb melózik, próbál több pénzt keresni, de nem igazán megy, szóval anyagilag szarul állunk. Én munkakeresésem most felfüggesztve. Volt előtte már majdnem harmadik körbe bejutás is. De most hagyom, úgyis jön a nyár, aztán meg Vilmossal oviba szoktatás. Meg megmondom őszintén VÉGRE bazmeg, nyolc év után lenne SAJÁT időm. egész órák amikkel csak én rendelkezem. Egyedül. Kurva jó lenne. Más kérdés hogy ITT mi a faszt lehet csinálni, főleg kocsi nélkül, de első körben rettentően szeretnék sportolni eljutni.

ahhfuck, nem lehet ide semmi izgalmasat írni, szar ez így. Szerintem bezárom titkosra az egészet... 

gyerekek update

csak hogy legyen már ilyen is

20170309_182215.jpg

Zsófi: februárban ugye nyolc éves lett. Emésszük kicsit ezt a számot. NYOLC. 8. NJOLCZ.... Nem, sajnos sehogy sem megy.

másodikos iskolás, másodikos montessoris, tökre imádom még mindig ezt az iskolát. Nő mint a gomba, 131 centi, sok kiló, már lassan vissza kell fogni az evését mert állandóan éhes. Igen, minden gyerek eljut ebbe a korba... haha. 29.es a lába (ezzel szerintem korosztályos negatív rekord tartó) ((cumit tavaly tette csak le, de megszületett egyik nap benne az elhatározás, pedig sokszor sírt is már hogy nem tudja magának betartani (én direkt nem pussoltam) és akkor végleges lett és tényleg azóta semmi)) Fogait végignézte fogorvos, sokat tömtek (ilyen kis szuvasodásokat is), de kettőt ki is húztak hogy nehogy az alatta növekedő maradandó fogát bántsa. Ezek a foghíjjak miatt meg kapott "fogszabályzót", ami igazából csak arra szolgál hogy a fogak ne csússzanak össze.

Ügyeske, borzasztóan szeretne megfelelni mindenkinek, és nagyon letöri ha nem jön össze. Gyorsan megsértődik, főleg mostanában nebántsvirág, állandó elrohanós ajtócsapkodós hisztik kísérik. És borzasztóan ki van éhezve a másik gyerekekre is , az ő elismerésükre is. Ez főleg akkor nyilvánvaló ha jön valaki Simonhoz, kis társa, akkor azonnal rátelepszik Zsófi és próbálja elnyerni magának a társaságát bármi áron. Ez elég csúnyán szokott végződni: Simon és Zsófi összeveszik rajta, a szerencsétlen vendég gyerek meg gyakorlatilag elmenekül(ne) innen. Szóval mostanában szeparálni kell őket.

DE! külön viszont egy bújós csillagbogár. Tök sok érett és nagylányos vonással. Megvolt Évivel az első közös, külön szünete (öt napig tesómékkal egyedül, szénné kényeztetve. aww)

Kicsit sajnálom hogy itt a "telepen" az összes korosztályos kislány másik iskolába jár, és ezért neki nehezebb velük menni görkorcsolyázni, meg rollerezni, pedig jó lenne.

Németül gyönyörű kiejtéssel beszél, pörgeti meg gurgulázza a különböző német R-eket is, suliban jól halad, szókincs az egyetlen amivel ugye rendes lemaradásban van amúgy átlagos matek/helyesírás területén, de pl angolból nagyon jó. Mondtam már hogy mennyire bejött az ASL meg a kezdetektől angol mesefilmet nézése? Gyönyörű kiejtéssel tök jó kis szókinccsel szépen el lehet társalogni vele angolul. NULLA tanítás. mert ugye nem is úgy tanulnak... tanítónénije nagyon meg volt lepődve hogy ha nem angol óvoda, nem angol egyik szülő sem és nem járt angolt tanulni akkor honnan tud. Mondtam hogy csak mesefilmek . A kényszer nagy úr. MUHAHA.

 

Simon: hat (és fél) éves nagycsoportos óvódás és a legnagyobb meglepetés a három közül. 120 centi magas, 28-as a lába kb. Két foga is kiesett már alul, jönnek az újak. (cumizik és a sárga takarója is fontos neki)

Rettentően élvezi az óvódát és az ovi is őt :). Nagyon jó gyerek lehet ott, mert a gyerekek körében IS és az óvónénik körében is nagyon népszerű. Rendes ("tüchtig" , nem győzi eleget hangoztatni az az idősebb óvónénije akitől én a legjobban féltem), elpakol, kirakózik, utolsó évre elkezdett nagyon rajzolni, és MINDENE a távirányítós akármi.

Sokat ragaszt, rajzol, tervez, igazán tényleg ügyesen. Két napja jött meg az értesítés hogy felvették a Montessoriba őt is, szóval szeptembertől iskolás, igazán megérdemi, hogy így fogalmazzak, már nagyon ki van éhezve a tudásra és szerintem majdnem tud úgy számolni mint Zsófi most. ír és olvas a maga kis cuki módján, teljes mesét. múltkor az írógépen is.

kicsit raccsol magyarul is, meg ugye németül is érzik ezt rajta, kapott haladékot a logopédus "elől", de szerintem ez nem vészes

Teniszezni jár amikor épp van pénzünk, igazából az ő sport"taníttatása" le is nullázza a különórák kasszánkat, szegény többi gyerek. Teniszezni nagyon szeret, csak elindulni nehéz néha oda, aztán ott már lelkes. szerintem egész jó csinálja azt is. Illetve az edzője szerint is.

Amikor csak ketten vannak Vilmossal, akkor végtelen cuki nagytesó tud lenni vele, igazgatja és fogja a kezét, stb...

Vilmos: három éves lett öt napja.... hivatalosan is vége mindenféle kisbabás kornak. Asszem tavaly novemberben hagyta abba a pelenkázást, illetve pontosabban szólva, akkor kezdett el vécébe pisilni és nem sokkal később (egy hét?) oda is kakilni. ISZONYÚ nagy lépés! És nem sokkal később meg már estére is szobatiszta lett, alig volt egy-két baleset. Kb 1 méter magas és sok kiló, de arányosan, szóval jó magas három évesnek. Lába is jó nagy, úgy 26-os lehet... Ruhái Simonnal majdnem kompatibilisek: sok olyan ruha van amiről csak megszokásból tudom hogy kié, mert pont a kettő közötti: Vilmosra kicsit nagy, Simonra már kicsit kicsi. 

ujjszopós, rettentően. és "szőri" (bárányszőr) függő.

NAGYON SOKAT küzdöttünk. tényleg horror volt szerintem neki is meg nekem is a kezdet. 

Jaigen: még mindig nem beszél. Illetve most kezdett egyre több szót mondani, kis kezdetlegesen. Mondatok építése két szóból a max, pl: "szőji. hola?" Szőri. Hol van? vagy még ennyi sem. ("Vija, Mimi" ez pl Zsófi és Simon) Erre a doki fél évet mondott türelmi időt, németre meg az intézményesedést követően fél évet. Mert ugye még mindig otthon húzzuk egymás agyát. Felvették Simi ovijába, de majd csak szeptembertől, 

Rettentő sok frusztrációja van, fele abból hogy nem tudja kifejezni magát, fele meg az amit miattam szedett össze. 

Ráadásul most fejlődési pokol tornácán vagyunk: még nem bírja az egész napot délutáni pihenés nélkül, de délben még nem fáradt eléggé hogy aludjon. Este viszont így sose tudjuk 11-előtt letenni... Oké, napközben nem nagyon megyek vele ki, mert csak a szopás: nagyon szeretne kimenni, de felöltözni kurvára tiltakozik. én meg nem vagyok hajlandó azért harcolni vele hogy neki jó legyen utána, mert kint lenni vele is nettó szopás. KIBASZOTTUL gyűlölöm hogy nincs itt zárt játszótér, mert ez a gyerek az akit az út közepéről hoznak vissza rendőrök a város másik feléből ha egy másodpercre lankad a figyelmed és nem és nem és nem vagyok hajlandó kismotoros szófogadatlan kismajmok után rohangálni. 

Mert igen, nem hallgat.

Az ő erőssége hogy szépen és sokat eszik.

de érdekes amúgy hogy tényleg beleesik az ember abba a hibába hogy a legkisebb gyerek mindig KISgyerek marad. Most is nézegettem régi képeket és Simont ennyi idősen már befizettük síoktatásra, nekem eszembe nem jutott volna még őt befizetni, mondván kisbabát minek... haha.... Meg Simon is két éves kora óta csanába, illetve 2,5 éves kora óta óvodába járt. Vilmos 3,5 lesz mire végre ovis lesz, már rég kéne neki a társaság, a szellemi és testi lefárasztás...

süti beállítások módosítása