EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva

mirwen

pandafitnessz

2017. július 28. - Mirwen
na, már öt kiló mínusznál járok. két és fél hét
szóval csak akarni kell tényleg
mekkora a szám, úristen *facepalm*
de az jó volt hogy tegnap volt mákosbejgli, amiért meg akartam halni, de nem fért bele a napi keretembe már, úgyhogy felmentem, toltam 250kcal-nyi bicaj edzést, lejöttem, és levágtam 70grammot (egy szelet, , kb 240kcal (amúgy durva)), és betoltam és örültem mint állat.
szóval hogy engem így, mákosbejglivel rá lehet venni mozgásra is, erre jöttem rá. Fordítva nem működik 

még mindig semmi

mert wordpressre át kéne költözni, de most nem volt net a hétvégén, meg sokminden más prioritás van. Nemsokára, nemsokára...

addig is az juttott még eszembe hogy az a legfosabb az otthoni anyaságban, hogy az ember nem kap fizetést. Az egyetlen fizetség a vatikáni valuta lenne, na de ahelyett inkább a "hülye anya!" meg az "ezt úúúútálom!", meg "nem!", meg "gyűlöllek!" van. Mégis mi a szar motiváljon?

viszont arra gondoltam hogy lehet hogy nekem könnyebb lesz, mert tinikor már rég itt van, ennél egész egyszerűen nem lehet szarabb ... Mondjuk az külön terhelő hogy a kicsi meg kicsi, a nagy meg már tinédzser. Simon is tud izé lenni, de ő simulékonyabb

Viszont hogy kicsit ellensúlyozzam: Vili elkezdett nagyon szövegelni, be se áll a szája, szóval végrevégre beszél. Jó hibásan, még nagyon sok rag hiányzik, betűk felcserélve, de mi értjük, az a lényeg... meg már ki lehet egyedül engedni és nem kell állandóan rohanni utána, egész megbízhatóan megy el bizonyos távolságokig hogy utána szépen visszakanyarodjon!

Ez kéremszépen fény az alagút végén!!! 

...és ezt most leírtam, azóta kimentem a játszótérre és persze visszavonhatok mindent.

 

szüttyögés

szóval nem lehet titkosítani. Akkor költözés lesz itt kéremszépen. Most úgy néz ki hogy wordpress, de azt még nem tudtam meghegeszteni, szóval majd idővel.

közben meg elmerengek azon hogy mennyire egyszerű addig amíg az ember csak saját magáért felelős... Addig azt írtam ide amit akartam, de így már fos, így most szar kiszolgáltatva lenni mindenféle rokonságnak hogy idehozza őket a böngésző. szóval kurvára sajnálom , de tényleg nincs más mint zárni, és akkor talán marad még egy utolsó kis SAFE HARBOR, ahova lehet nyünnyögni.

kis újság: ráálltam a mérlegre a hétvégén és a legkisebb súlyomhoz képest 8kg pluszt mutatott úgyhogy leszédelegtem róla és azonnali fogyókúrára álltam át. Egy év alatt hoztam össze ezt, és az is igaz hogy nem néztem se a súlyom, se azt hogy mit eszek meg, szóval ha már csak kicsit odafigyelek, elvileg mennie kellene a rohadékoknak, de most asszem életemben először sikerült talán ráállnom a kalóriaszámolósdira. Hát nagyon kíváncsi vagyok hogy hogy fog menni (asszem ezt a blogot is ezzel a mondattal kezdtem 15 évvel ezelőtt. Had ne tegyek ide hatmillió felkiáltójelet, basszuskulcs) 

Szóval elég... hogy is mondják az angolok, to be anal, szóval hogy nagyon rápörögtem a kalóriásra, grammos mérleggel meg sk exceltáblázattal meg minden, és próbálom betartani azt ami régen bevált: délutántól nem enni semmit. Régen ez 17:00 volt, de most háromkor van a fájront. Igazából délben, mert utána már csak egy light kávézós "uzsonna" van amit 100kcal-ban maximalizáltam. De egyrészt TÉNYLEG nem vagyok éhes, mármint nincs gyomori éhségérzet (fejben bezzeg kurvára kell küzdeni), másrészt szarok bele a normális fogyókúrás tempóba, meg a többibe, addig tolom amíg bírom. Célok: 74 először. Ez az ahol ÁLLANDÓAN megáll a testem. Aztán a 72, mert ennyi voltam, aztán a 70, mert CSAK, és végül egy homályos álomcél (amit nem baj ha nem érek el) a 64, mert ennyi voltam egyszer régen. 

nyár lett

az a szar a ritán blogolásban hogy nem tudom hogy mit írtam le és mit nem, és nincs kohézió, nem lehet sztorizni, nem illik bele semmibe. Ráadásul ami izgalmas, azt meg úgyse tudom igazán ide kiírni...

Most az első nyár hogy nem akarom magam azonnal megölni amikor realizálom hogy itt lakunk... volt már vagy három olyan délután/este amikor az itteni "barátokkal" iszogattunk kertjükben, miközben a gyerekek meg rajzottak körülöttünk, de olyan csill volt, és jó és egy pillanatra nyugis...

élet zajlik... Zsófinak még hátra van egy hónap a második osztályból, Simonnak egy hónap az óvodából és kész, megy suliba, Vilmosnak meg az otthon henyélésből és megy oviba. Oké, előtte nyáriszünet, de akkor is. 

eb melózik, próbál több pénzt keresni, de nem igazán megy, szóval anyagilag szarul állunk. Én munkakeresésem most felfüggesztve. Volt előtte már majdnem harmadik körbe bejutás is. De most hagyom, úgyis jön a nyár, aztán meg Vilmossal oviba szoktatás. Meg megmondom őszintén VÉGRE bazmeg, nyolc év után lenne SAJÁT időm. egész órák amikkel csak én rendelkezem. Egyedül. Kurva jó lenne. Más kérdés hogy ITT mi a faszt lehet csinálni, főleg kocsi nélkül, de első körben rettentően szeretnék sportolni eljutni.

ahhfuck, nem lehet ide semmi izgalmasat írni, szar ez így. Szerintem bezárom titkosra az egészet... 

gyerekek update

csak hogy legyen már ilyen is

20170309_182215.jpg

Zsófi: februárban ugye nyolc éves lett. Emésszük kicsit ezt a számot. NYOLC. 8. NJOLCZ.... Nem, sajnos sehogy sem megy.

másodikos iskolás, másodikos montessoris, tökre imádom még mindig ezt az iskolát. Nő mint a gomba, 131 centi, sok kiló, már lassan vissza kell fogni az evését mert állandóan éhes. Igen, minden gyerek eljut ebbe a korba... haha. 29.es a lába (ezzel szerintem korosztályos negatív rekord tartó) ((cumit tavaly tette csak le, de megszületett egyik nap benne az elhatározás, pedig sokszor sírt is már hogy nem tudja magának betartani (én direkt nem pussoltam) és akkor végleges lett és tényleg azóta semmi)) Fogait végignézte fogorvos, sokat tömtek (ilyen kis szuvasodásokat is), de kettőt ki is húztak hogy nehogy az alatta növekedő maradandó fogát bántsa. Ezek a foghíjjak miatt meg kapott "fogszabályzót", ami igazából csak arra szolgál hogy a fogak ne csússzanak össze.

Ügyeske, borzasztóan szeretne megfelelni mindenkinek, és nagyon letöri ha nem jön össze. Gyorsan megsértődik, főleg mostanában nebántsvirág, állandó elrohanós ajtócsapkodós hisztik kísérik. És borzasztóan ki van éhezve a másik gyerekekre is , az ő elismerésükre is. Ez főleg akkor nyilvánvaló ha jön valaki Simonhoz, kis társa, akkor azonnal rátelepszik Zsófi és próbálja elnyerni magának a társaságát bármi áron. Ez elég csúnyán szokott végződni: Simon és Zsófi összeveszik rajta, a szerencsétlen vendég gyerek meg gyakorlatilag elmenekül(ne) innen. Szóval mostanában szeparálni kell őket.

DE! külön viszont egy bújós csillagbogár. Tök sok érett és nagylányos vonással. Megvolt Évivel az első közös, külön szünete (öt napig tesómékkal egyedül, szénné kényeztetve. aww)

Kicsit sajnálom hogy itt a "telepen" az összes korosztályos kislány másik iskolába jár, és ezért neki nehezebb velük menni görkorcsolyázni, meg rollerezni, pedig jó lenne.

Németül gyönyörű kiejtéssel beszél, pörgeti meg gurgulázza a különböző német R-eket is, suliban jól halad, szókincs az egyetlen amivel ugye rendes lemaradásban van amúgy átlagos matek/helyesírás területén, de pl angolból nagyon jó. Mondtam már hogy mennyire bejött az ASL meg a kezdetektől angol mesefilmet nézése? Gyönyörű kiejtéssel tök jó kis szókinccsel szépen el lehet társalogni vele angolul. NULLA tanítás. mert ugye nem is úgy tanulnak... tanítónénije nagyon meg volt lepődve hogy ha nem angol óvoda, nem angol egyik szülő sem és nem járt angolt tanulni akkor honnan tud. Mondtam hogy csak mesefilmek . A kényszer nagy úr. MUHAHA.

 

Simon: hat (és fél) éves nagycsoportos óvódás és a legnagyobb meglepetés a három közül. 120 centi magas, 28-as a lába kb. Két foga is kiesett már alul, jönnek az újak. (cumizik és a sárga takarója is fontos neki)

Rettentően élvezi az óvódát és az ovi is őt :). Nagyon jó gyerek lehet ott, mert a gyerekek körében IS és az óvónénik körében is nagyon népszerű. Rendes ("tüchtig" , nem győzi eleget hangoztatni az az idősebb óvónénije akitől én a legjobban féltem), elpakol, kirakózik, utolsó évre elkezdett nagyon rajzolni, és MINDENE a távirányítós akármi.

Sokat ragaszt, rajzol, tervez, igazán tényleg ügyesen. Két napja jött meg az értesítés hogy felvették a Montessoriba őt is, szóval szeptembertől iskolás, igazán megérdemi, hogy így fogalmazzak, már nagyon ki van éhezve a tudásra és szerintem majdnem tud úgy számolni mint Zsófi most. ír és olvas a maga kis cuki módján, teljes mesét. múltkor az írógépen is.

kicsit raccsol magyarul is, meg ugye németül is érzik ezt rajta, kapott haladékot a logopédus "elől", de szerintem ez nem vészes

Teniszezni jár amikor épp van pénzünk, igazából az ő sport"taníttatása" le is nullázza a különórák kasszánkat, szegény többi gyerek. Teniszezni nagyon szeret, csak elindulni nehéz néha oda, aztán ott már lelkes. szerintem egész jó csinálja azt is. Illetve az edzője szerint is.

Amikor csak ketten vannak Vilmossal, akkor végtelen cuki nagytesó tud lenni vele, igazgatja és fogja a kezét, stb...

Vilmos: három éves lett öt napja.... hivatalosan is vége mindenféle kisbabás kornak. Asszem tavaly novemberben hagyta abba a pelenkázást, illetve pontosabban szólva, akkor kezdett el vécébe pisilni és nem sokkal később (egy hét?) oda is kakilni. ISZONYÚ nagy lépés! És nem sokkal később meg már estére is szobatiszta lett, alig volt egy-két baleset. Kb 1 méter magas és sok kiló, de arányosan, szóval jó magas három évesnek. Lába is jó nagy, úgy 26-os lehet... Ruhái Simonnal majdnem kompatibilisek: sok olyan ruha van amiről csak megszokásból tudom hogy kié, mert pont a kettő közötti: Vilmosra kicsit nagy, Simonra már kicsit kicsi. 

ujjszopós, rettentően. és "szőri" (bárányszőr) függő.

NAGYON SOKAT küzdöttünk. tényleg horror volt szerintem neki is meg nekem is a kezdet. 

Jaigen: még mindig nem beszél. Illetve most kezdett egyre több szót mondani, kis kezdetlegesen. Mondatok építése két szóból a max, pl: "szőji. hola?" Szőri. Hol van? vagy még ennyi sem. ("Vija, Mimi" ez pl Zsófi és Simon) Erre a doki fél évet mondott türelmi időt, németre meg az intézményesedést követően fél évet. Mert ugye még mindig otthon húzzuk egymás agyát. Felvették Simi ovijába, de majd csak szeptembertől, 

Rettentő sok frusztrációja van, fele abból hogy nem tudja kifejezni magát, fele meg az amit miattam szedett össze. 

Ráadásul most fejlődési pokol tornácán vagyunk: még nem bírja az egész napot délutáni pihenés nélkül, de délben még nem fáradt eléggé hogy aludjon. Este viszont így sose tudjuk 11-előtt letenni... Oké, napközben nem nagyon megyek vele ki, mert csak a szopás: nagyon szeretne kimenni, de felöltözni kurvára tiltakozik. én meg nem vagyok hajlandó azért harcolni vele hogy neki jó legyen utána, mert kint lenni vele is nettó szopás. KIBASZOTTUL gyűlölöm hogy nincs itt zárt játszótér, mert ez a gyerek az akit az út közepéről hoznak vissza rendőrök a város másik feléből ha egy másodpercre lankad a figyelmed és nem és nem és nem vagyok hajlandó kismotoros szófogadatlan kismajmok után rohangálni. 

Mert igen, nem hallgat.

Az ő erőssége hogy szépen és sokat eszik.

de érdekes amúgy hogy tényleg beleesik az ember abba a hibába hogy a legkisebb gyerek mindig KISgyerek marad. Most is nézegettem régi képeket és Simont ennyi idősen már befizettük síoktatásra, nekem eszembe nem jutott volna még őt befizetni, mondván kisbabát minek... haha.... Meg Simon is két éves kora óta csanába, illetve 2,5 éves kora óta óvodába járt. Vilmos 3,5 lesz mire végre ovis lesz, már rég kéne neki a társaság, a szellemi és testi lefárasztás...

long time no see

hogy is kell blogolni? már tökre elfeljtettem

De nem hagyhatom annyiban.

németországi lét viszonylag normalizálódni látszik. A szar továbbra is szar, csak mostmár ismert szar.

állás még mindig nincs, Vilmosnak bölcsi sem. Nekem élet sem.

De 2017 a változás éve, a gyaloglás vége.

Rögtön az első napokban nyertem egy Zewa kéztörlő csomagolásán lévő kuponkóddal egy kurva jó kis WMF keverőtál szettet, Aztán az egyik állásinterjún bejutottam utolsó körig (ahonnan persze(?) kiestem)

pénzzel továbbra is szarul állunk, de valahogy csináljuk majd tovább

Anyósék kaptak kámingáutot, belezakkantak kissé és nem igazán fogadják el a dolgokat, én fejben meg állandóan magyarázkodok, de mostanában próbálom lebeszélni legalább saját magam erről. Mert minek? Mégis ki az akinek magyarázkodnia kéne? meg szarul éreznie magát? Nem hiszem hogy nekem

az egyetlen jó dolog ami szokott történni ha hazamegyek. Mondjuk mostanában abból is a fos jutott: eddig csak holmi vérvételek meg fogászatosdi (jó, parodontológia), de most ilyen műtét, olyan műtét, most már nem vicces. Következőnek áprilisban leszek otthon, azt is mire megszerveztem... hogy utána ott rohadjak anyáméknál félbénán, közben anyósomék kegyére bízva a gyerekek... Ahh, az is szar lesz.

Asszem jól látható tendencia hogy ez is az én végtelen mély gödröm amibe belepicsoghatok.... 

Pedig most tényleg annyira nem is fos, mint szokott volt lenni

 

nahát

ide is rég. Rossz hogy jelszavas is meg nemjelszavas. ehh...

szóval Zsófi iskolát kezdett szeptemberben, Montessori, Simon új ovi. Tél lett, egy éve itt, másfél éve németo. érdekes ez. Barátok is kezdenek alakulni, bár inkább csak ismerősök ezek, barátság csak a magyar szomszédainkkal van, de ők meg annyit dolgoznak hogy alig látjuk őket sajna, pedig irtó jó fejek.

 

-----

ezt a draftok között találtam, csak ötletem van hogy mikor születhetett a bejegyzés, de akkor mementónak kiteszem

 

after every rainfall must come a rainbow

this sorta' thing happend... 

ezzel a képpel fejezném ki leginkább:maybe.jpg

a részleteket majd leírom jelszavasba 

 

szóval igen, amikor eljutok a blogig, akkor már általában igencsak magam alatt vagyok. úgyhogy tartozom az univerzumnak azzal hogy beszámoljak arról hogy ez eddig a legjobb november evör, mert csak. valahogy. Lehet hogy túl sok faszság és túl sok depi után a normális is már ennyir jól tud esni, de most azért még egyéb dolgok is vannak.

egyrészt már azért elég vékony vagyok. basszus, azt írom hogy vékony. najó, normál. de magamhoz képest vékony, na. ez kurva jó. a ruhát már normálisan állnak rajtam, nem csak mint egy szomorú szemeteszsák, csinos is tudok lenni, stb.

aztán most ez az adventi időszak meg az ünnepek meg minden ez tök jó, főleg hogy tavaly milyen szar volt és most már kialakult kis életünk van és normális hétköznapok 

aztán süt a nap! sokat! és közben meg már hó is esett! 

éshát ha döcög is néha, azért még mindig a legjobb nekem ebbel együtt, na.

meg egyebek, de persze ilyenkor nem jut eszembe.

jaigen, épp alszik Vilmos, a nagyok meg az intézményeikben, úgyhogy NYUGI van. áldott kegyelmi állapot ez.

CV-met is leportoltuk és hirtelen felindulásból beadtuk eb cégéhez, mert pont volt egy egész jónak kinéző pozíció és most egyszerre drukkolok azért hogy behívjanak és azért is hogy NE hívjanak be . Fosok na. szmájli