Volt kollégám kint él Angliában immár több mint két éve. (nála voltunk kint nyáron is) Ő ír minden nap keseregve a kinti - nagyon nem ideális (ahogy azt gondoltuk volt) - helyzetről:

"Mai hir:

-          miutan nem sikerult a szegenyeket felzarkoztatni, intezkedeseket tesznek, hogy a kozeposztalyt lerantsak, es megszuntessek az osztalykulonbsegeket.

Ezentul, ha egy munkahelyre jelenkezel, mar nemcsak arra kell ugyelni, hogy nemi, faji, vallasi, szexualis erdeklodesi kerdesben ki legyen egyensulyozva minden, hanem ha egy alasra olyan is jelenkezik, aki szegenysegbol jon, akkor az ove az elony. Igy aztan elobb utobb majd lesz szerepcsere, de akkor a kovetkezo generacional majd  visszacsinaljak.

Komolyan mondom, ha valaki megegyszer abszurdisztanozik magyarorszagra azt pofon csapom."

SA merengései gyerekkori traumáiról:

"én világ életemben utáltam a hétvégi telkeket.
Az egész fiatalságom azzal ment el, hogy árkot ástam, meg veteményt, és mindenféle tákolt épületeket emeltem, maradvány építőanyagokból, mert a nagyapám mindig kitalált valamit.
Élénken emlékszem egy feledhetetlen nyárra, amikor építettük a soha el nem készült faház alá a pincét. majd beszartam mire odacipeltem a sok szar építőanyagot a teljesen megközelíthetetlen telekre. Egyik oldalról vasút, a másik oldalról egy büdös patak vette körül. Miután apám is meg a nagyapám is érbeteg rokkant nyugdíjas volt, az öcsém meg szívbeteg, csak a szellemi irányításukat tudtam hasznosítani a cementes zsákok cipelésének elméleti alapjai tárgyban. E mellett napokig talicskáztam be a sódert, amit kb két buszmegálló távolságról hoztam, mert a teherautó csak addig tudott eljutni.
Aztán, hogy ne kelljen bérelni drágán betonkeverőt, azt is megoldottuk, hogy valami fémlapon, manuális módon lapáttal kevertem a betont. A nagyapám, miután kiástam, amit ki kellett az alapnak, valami fusi-misi zsalut tákolt, amit a beton menet közben szétnyomott, így minél több betont töltöttünk bele, a teteje annál jobban szélesedett. Az alap alul volt mondjuk 35 centi, mire a föld fölé értünk volt az 65 centi is.

A pince nyár végére elkészült. Miután azt valahol sejtettem, hogy olyan telket nem lehet eladni, amit nem lehet megközelíteni de cserébe van hozzá egy büdös patak, így innentől az a megnyugtató érzésem volt, hogy bármilyen atomháború esetén, lesz egy saját családi bunkerunk, ami az én kezem munkája. Folyó víz is van benne, mert a patak minden eső után befolyik valahogy."

S.A. volt kollégám, aki Bélaként vállalta csak fel az itt szereplést, különböző vicces helyzetbe keveredik Londoni élete folyamán

"Itt egyebkent a helyzet stabil, orzom legendas rossz kedvemet.
Ma vonattal jottem be, mert a komoly kerekparomat mutik, a rosszabb biciklim, meg eleg fura hangokat hallatott, amikor tesztelgettem, es nem voltam biztos benne, hogy nem leheli ki a lelket, ha megprobalok vele bebiciklizni. Ezen felul azt is tudtam, hogy azzal a kerekparommal a vezetoi elmeny szo szerinti es atvitt ertelemben is kimeriti az angol "pain in the ass" kifejezest, aminek oka a gyenge minosegu nyereg.
Azonban, ha tudom mit elek at a vonattal, akkor felvallalom az apro kis fajdalmat, amit a kerekparozas okozott volna. Kezdodott ott, hogy a jegykiado automatak bedoglottek. Be kellett allni a sorba, de a ket ablakbol az egyiket permanansen kisajatitotta egy anya es a lanya. Valoszinuleg az elet ertelme meg minden egyenletet dolgoztak ki a penztarossal, mert minden egyeb kerdest hamarabb lezartak volna. A sorbol megtekintettem 2 vonatom elmenetelet ( 8.08, 8.14). Aztan vegul a 8.28-ast sikerult elernem, amivel csak annyi problema volt, hogy mar az is csoda volt, hogy fel tudtam szallni. A szardiniak sztrajkot hirdetnenek, ha ilyen szorosan kellene lenniuk. Az angolok egyebkent hozza vannak szokva, hogy szemelyes teruket ilyen offenziva eri, es vedekezes keppen barmilyen szerencsetlen pozicioban tudnak ujsagot olvasni. En mivel elkovettem azt a hibat, hogy ugy szalltam fel, hogy a konyvem a leengedett kezemben volt, ezert azt mar keptelenseg volt az arcom ele emelni a tomeg miatt. Cserebe tudtam olvasni legalabb 6 pletykalapot es 4 orszagos napilapot, amig beertunk. Kepbe vagyok Brittneyvel es a terhes hugaval kapcsolatban is. Kapaszkodni se kellett, ki voltam tamasztva. London Bridgenel azt hittem minden jora fordul, mert  majdnem emberi korulmenyek keletkeztek, de aztan a bakter szivos turelemmel kivarta, hogy megint elerje a vonat az eredeti menetgazdasagossagat az utasszamot tekintve. Szerencsere, a leszallas konnyen ment, mert az ajtonal alltam, csak egy urat kellett megkernem, hogy nyomja mar meg a nyitogombot es kiestem. Erre a szivessegre azonban ra voltam szorulva, mert keptelenseg lett volna megfordulni, . A tanulsag az, hogy nem eleg jo helyen lenni, de jo iranyba is kell allni."