EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva

mirwen

mirwen

pandafitnessz

2017. július 28. - Mirwen
na, már öt kiló mínusznál járok. két és fél hét
szóval csak akarni kell tényleg
mekkora a szám, úristen *facepalm*
de az jó volt hogy tegnap volt mákosbejgli, amiért meg akartam halni, de nem fért bele a napi keretembe már, úgyhogy felmentem, toltam 250kcal-nyi bicaj edzést, lejöttem, és levágtam 70grammot (egy szelet, , kb 240kcal (amúgy durva)), és betoltam és örültem mint állat.
szóval hogy engem így, mákosbejglivel rá lehet venni mozgásra is, erre jöttem rá. Fordítva nem működik 

még mindig semmi

mert wordpressre át kéne költözni, de most nem volt net a hétvégén, meg sokminden más prioritás van. Nemsokára, nemsokára...

addig is az juttott még eszembe hogy az a legfosabb az otthoni anyaságban, hogy az ember nem kap fizetést. Az egyetlen fizetség a vatikáni valuta lenne, na de ahelyett inkább a "hülye anya!" meg az "ezt úúúútálom!", meg "nem!", meg "gyűlöllek!" van. Mégis mi a szar motiváljon?

viszont arra gondoltam hogy lehet hogy nekem könnyebb lesz, mert tinikor már rég itt van, ennél egész egyszerűen nem lehet szarabb ... Mondjuk az külön terhelő hogy a kicsi meg kicsi, a nagy meg már tinédzser. Simon is tud izé lenni, de ő simulékonyabb

Viszont hogy kicsit ellensúlyozzam: Vili elkezdett nagyon szövegelni, be se áll a szája, szóval végrevégre beszél. Jó hibásan, még nagyon sok rag hiányzik, betűk felcserélve, de mi értjük, az a lényeg... meg már ki lehet egyedül engedni és nem kell állandóan rohanni utána, egész megbízhatóan megy el bizonyos távolságokig hogy utána szépen visszakanyarodjon!

Ez kéremszépen fény az alagút végén!!! 

...és ezt most leírtam, azóta kimentem a játszótérre és persze visszavonhatok mindent.

 

szüttyögés

szóval nem lehet titkosítani. Akkor költözés lesz itt kéremszépen. Most úgy néz ki hogy wordpress, de azt még nem tudtam meghegeszteni, szóval majd idővel.

közben meg elmerengek azon hogy mennyire egyszerű addig amíg az ember csak saját magáért felelős... Addig azt írtam ide amit akartam, de így már fos, így most szar kiszolgáltatva lenni mindenféle rokonságnak hogy idehozza őket a böngésző. szóval kurvára sajnálom , de tényleg nincs más mint zárni, és akkor talán marad még egy utolsó kis SAFE HARBOR, ahova lehet nyünnyögni.

kis újság: ráálltam a mérlegre a hétvégén és a legkisebb súlyomhoz képest 8kg pluszt mutatott úgyhogy leszédelegtem róla és azonnali fogyókúrára álltam át. Egy év alatt hoztam össze ezt, és az is igaz hogy nem néztem se a súlyom, se azt hogy mit eszek meg, szóval ha már csak kicsit odafigyelek, elvileg mennie kellene a rohadékoknak, de most asszem életemben először sikerült talán ráállnom a kalóriaszámolósdira. Hát nagyon kíváncsi vagyok hogy hogy fog menni (asszem ezt a blogot is ezzel a mondattal kezdtem 15 évvel ezelőtt. Had ne tegyek ide hatmillió felkiáltójelet, basszuskulcs) 

Szóval elég... hogy is mondják az angolok, to be anal, szóval hogy nagyon rápörögtem a kalóriásra, grammos mérleggel meg sk exceltáblázattal meg minden, és próbálom betartani azt ami régen bevált: délutántól nem enni semmit. Régen ez 17:00 volt, de most háromkor van a fájront. Igazából délben, mert utána már csak egy light kávézós "uzsonna" van amit 100kcal-ban maximalizáltam. De egyrészt TÉNYLEG nem vagyok éhes, mármint nincs gyomori éhségérzet (fejben bezzeg kurvára kell küzdeni), másrészt szarok bele a normális fogyókúrás tempóba, meg a többibe, addig tolom amíg bírom. Célok: 74 először. Ez az ahol ÁLLANDÓAN megáll a testem. Aztán a 72, mert ennyi voltam, aztán a 70, mert CSAK, és végül egy homályos álomcél (amit nem baj ha nem érek el) a 64, mert ennyi voltam egyszer régen. 

nyár lett

az a szar a ritán blogolásban hogy nem tudom hogy mit írtam le és mit nem, és nincs kohézió, nem lehet sztorizni, nem illik bele semmibe. Ráadásul ami izgalmas, azt meg úgyse tudom igazán ide kiírni...

Most az első nyár hogy nem akarom magam azonnal megölni amikor realizálom hogy itt lakunk... volt már vagy három olyan délután/este amikor az itteni "barátokkal" iszogattunk kertjükben, miközben a gyerekek meg rajzottak körülöttünk, de olyan csill volt, és jó és egy pillanatra nyugis...

élet zajlik... Zsófinak még hátra van egy hónap a második osztályból, Simonnak egy hónap az óvodából és kész, megy suliba, Vilmosnak meg az otthon henyélésből és megy oviba. Oké, előtte nyáriszünet, de akkor is. 

eb melózik, próbál több pénzt keresni, de nem igazán megy, szóval anyagilag szarul állunk. Én munkakeresésem most felfüggesztve. Volt előtte már majdnem harmadik körbe bejutás is. De most hagyom, úgyis jön a nyár, aztán meg Vilmossal oviba szoktatás. Meg megmondom őszintén VÉGRE bazmeg, nyolc év után lenne SAJÁT időm. egész órák amikkel csak én rendelkezem. Egyedül. Kurva jó lenne. Más kérdés hogy ITT mi a faszt lehet csinálni, főleg kocsi nélkül, de első körben rettentően szeretnék sportolni eljutni.

ahhfuck, nem lehet ide semmi izgalmasat írni, szar ez így. Szerintem bezárom titkosra az egészet... 

süti beállítások módosítása