és erről csináltam egy hosszabb bejegyzést sok képpel a befőzökre.

hát itt meg mi van?

tegnap délben 27 fokból indultunk, mire éjfélre hazaértünk, már csak 12 volt, éjjel megfagytunk, lakásban 18 fok van, nem vagyok én ehhez szokva.

meg így hogy tudjuk majd mutogatni Zsófi bennszülött lábait? (csokibarna lábfej, rózsaszín talppal és fehér körmökkel)

eljöttünk háromnapos hétvégézni zalakarosra a karos-spa-ba, mert volt letöltendő üdülési csekkünk még, és hamarosan lejár. Igazából sosem volt az én világom az ilyen velnessz téma, mert az egymedencében ázni másik hatszáz emberrel az valahogy irtóztat, meg habtestemet se szívesen mutogatom, de eb nagyon szeret fürdőzni (sic!), úgyhogy menjünk, én nem leszek akadályozó tényező.

ma reggel jöttem rá: a velnessz hotel az más néven mackónadrágos hotel.

Biztos én vagyok sznob és maradi, de valahogy nekem egy hotel az egy inkább kiöltözős hely, nem egy levedlős, roppant zavarnak a reggelinél mackóban és papucsban beslattyogó velnessz-törzsközönség.

Zsófit azért megáztattuk már kétszer is a 40 centi mély gyerekmedencében, első nap rögtön a sajtá elveimmel ellentétben én ültem be vele, pedig nagyon utálom amikor az anyukák beleáztatják magukat a gyerekmedencébe. Aztán többet nem is mentem le, csak ma fényképezni, mert azért fosok hogy nehogy összeszedjek valamit mégis. meg ugye nem is szabad áztatódni terhesen, vagymiaszösz, úgyhogy legalább sokat olvasok amikor a gyerek alszik, amúgy meg rohangálunk utána, vagy ő rohangál utánunk.

szombaton Garancsi tónál ebédeltünk (üvegtigris étterem) és utána nagyot piknikeztünk a réten, vasárnap meg elmentünk a becskei sztúpához, párszor körbejártuk mezítláb, ártani biztos nem árt jeligére. 

Hétvégén voltunk Lillafüreden, pisztrángot enni, tegnap vidéken anyáméknál, megtörtént az első gyereket otthonhagytuk felügyelettel -tesómmal.

Tesómékkal elmentünk Visegrádra bobozni, és meg is állapítottuk hogy csak így rossz időben érdemes menni, mert a bobozás értékéből semmit nem vesz el, ellenben alig vannak, nem kell sorbaállni, és még a parkolásért sem kell fizetni.

Utána dunabogdányban ebédeltünk, és sétáltunk nagyot.

Vittük a babakocsit is, és máris megvan egy vitathatatlan nagy előnye: amíg mi ettünk, Zsófi a kocsiban volt, és egy idő után elaludt, úgyhogy mind a ketten tudtunk rendesen enni. (és út közben kétszer pisiltettük a kocsiban, majd eb meglocsolta az útmenti tujákat egy kis harmatpisivel, höhö)

Most épp grillcsirkeszárnyakat sütök holnapra, meg elkészült a meggylekvárom. Teljes lekváreltevéses láz van rajtunk amióta az első épp már enni-nem-túl-guszta eprekkel nem tudtunk mit csinálni, és megtaláltam egy gyorsbefőző zselésítőt, és kábé fél óra alatt el is készült a lekvár, isteni! Azóta lett citromos-tokajis eper, sima eper, eper+cseresznye, és most meggy. Szerintem idén végigfőzzük a gyümölcspalettát.

Meg tervezek gyereknek is fagyasztani valahogy kis adagokat pürésített idénygyümölcsökből, szerintetek miből és mennyit érdemes, vagy hagyjuk a francba, már úgy is mindig minden kapható?

szóval volt amúgy még egy csomó minden, de valahogy nem jut időm blogra mostanság...

pedig mindenképp szót érdemel a Tatabányai Bányászati Múzeum, ahol még május végén voltunk, családostul, és az egész szabadtéri múzeumban mindössze kettőnknek - no meg Zsófinak - tartott egy volt bánya-geológus pasas több mint két órás előadást ahogy körbevezetett. Nagyon nagyon jó volt, még Zsófi is jól viselte, mondjuk a kőzetgyűjteményeket nem nagyon hagyta hogy végignézzem, de amúgy egy szavam se lehet.

Aztán még: kikerült a bölcsőből, mert már akkora óvodás, hogy kell neki a hely, hogy ha esetleg fordulni szeretne, meg ilyesmi. Így hát átvittük a hálóba a kiságyát, és azt rendeztük be, légzésfigyelő meg bárányszőr meg miegymás, de valahogy nem sikerül rendesen elrendezni a légzésfigyelőt, mert eddig minden este volt legalább egy szívinfarktusom, amikor bejelzett az a szar, én meg utána egy órát feküdtem a sötétben kalapáló szívvel. 

Voltunk még persze nagyszülőknél is vidék1 és vidék2-n.

Meg voltunk a hajógyári szigeten, sétálni, meg a dunaparton a királyok útjánál, meg ilyesmik.

ezenkívül volt még egy csomó minden: legfőképp a nagycsaládos rendezvény, amit anyámék vállaltak be hogy megszerveznek, de a végére tesóm is és én is nyakig benne voltunk. Nem semmi 40+ embert összetrombitálni az ország több szegletéből kisgyerekekkel meg ügyeletekkel spékelve, majd azokat leültetni, megkajáltatni, itatni, stb.

Ahogy az lenni szokott, még előtte való nap se volt fix a hely(!), és aznap meg még délben is már-rég-meg-kellett-volna-tenni dolgokat csináltunk, de aztán szépen kiforrott az egész az utolsó pillanatban, és asszem egy tökéletes kertiparti lett. Mondjuk kajailag kis túlkapással: 10 kiló húsból pörkölt, 10 kiló húsból flekken (meg kábé öt kiló zöldségből is), két hatalmas kondér tyúkhúsleves, 5-5 kiló édes meg sós aprósütemény és egy hatalmas torta. Én például 10 kígyóuborkából csináltam uborkasalátát is. Simán lehetett volna egy esküvőt is tartani...

azonkívül voltunk még ebéknél is, ott kemencés sütés volt (kenyér, rétes és pogácsa) meg bográcsgulyás jellegű valami, ami nem az volt, mert sokkal többféle zöldség volt benne, ami miatt nagyon ízlett. Meg voltunk a négy-gyerekes barátnőméknél is ilyen volt-középsulis családoshétvégén, ott is bográcsoztunk.

Szóval mostanában nem nagyon volt megállás.