Most amíg kicsi, addig rugalmas kendőbe kötöm, ez babaközelben-es, meg van egy
erszényem, ami meg bohém mamás,
későbbiekben Girasol-t tervezek venni, ez rendes szövött kendő, meg majd Bamberoo-, ez úgynevezett mei-tai, ilyen félig hátizsák, félig kendő, nagyobb gyerekeknek való, akik már biztosan ülnek.
Igazából az van, hogy a rugalmas kendő nagyon nagyon jó vásár volt, nagyon szeretem én is, eb is és Zsófi is, legalábbis amint beleteszem, rögtön megnyugszik, nézelődik egy darabon, aztán általában beájul, és olyanokat horpaszt, hogy öröm nézni. Van egy jó kis kötés, az a neve hogy PWCC (pocket wrap cross carry), ezt előre megkötöm még otthon, és beleteszem Zsófit vagy még a lakásban, ha sétálni megyünk, vagy amikor kiszállnánk a kocsiból ha valahova máshova megyünk (kirándulni, vásárolni, stb). De ugyanígy volt már sokat eben is.
Van még persze kismillió kötési módszer, de újszülötthöz ez szerintem a legjobb. Azért a múltkor a hordozós klubban kipróbáltam a kenguru kötözést is, aminél nem három, hanem csak egy réteg van a gyereken, hogy nyárra is legyen valami jó kis kötés, mert azért az biztos jobb.
Van a másik, a babaerszény, ami ugye sokkal egyszerűbb, hiszen egy darab anyag körben, tehát felvenni is csak annyi, mint egy táskát a vállra kanyarítani. Viszont. Nagyon változó hogy mikor tetszik Zsófinak, meg mikor nem. Mert ha nagyon bőg, akkor beletenni se lehet, úgy kifeszíti magát, meg akkor kényelmetlen és utálja, és szörnyű, és ki kell venni, szóval bármennyire is úgy gondoltam hogy ez lesz a fő úti hordozó, eddig még csak otthon használtuk. De lehet hogy majd jobban fogja szeretni ha már tudja tartani a fejét, meg aztán ez igazán akkor lesz jó, ha már ül rendesen, mert akkor a csípőhordozáshoz lesz elengedhetetlen és pótolhatatlan, ezt leteszteltük Bercin.
Aztán meg ugye majd ha nő, akkor a rugalmas kendő már nem bírja el, illetve elbírja, de túl nehéz és nyúlik, úgyhogy kell mindenképp egy szövött kendő, amire Girasolt gondoltam venni, a szép szivárványosat. Meg ugye amint tartja a fejét, már tudom majd hátra is kötni, ezt várom már nagyon. Igazából már most is lehet, de most még felesleges, bírni a súlyát, és jobb látni hogy mi a helyzet vele.
És végül, de nem utolsó sorban, szeretnék majd egyszer egy Bamberoo mei-tai-t, amikor már igazán ül meg minden. Mert csak.
---
Ezennel el is érkeztünk a legnagyobb és legégetőbb problémához: Babakocsi.
Nem tudom mi legyen, ugyanis nagy a nagyszülői nyomás, mind két oldalról, amit még el is ereszteném a fülem mellett, ha nem lenne egy kis igazság a dologban: mi lesz nyáron, amikor az ember magát se viseli el, nemhogy összeizzadni még egy gyerekkel is. Mert már most is izzadás lesz belőle, a húsz fokban, mi lesz a harmincban?! Meg ugye a teraszra kitett levegőzést is megvonom tőle, hacsak nem ücsörgök én is vele együtt.
Ezért kéne egy kocsi. De mózeskosaras már tök fölösleges lenne. Drágát se akarok, mert ezen az összeizzadáson kívül nem sok egyéb alkalmat látok amikor beletenném. Most még.
Mert terveztem babakocsit venni, amikor már ül meg már nagy és nehéz, mert kell azért az is, de most azért nem akarok egy csillió forintosba beruházni már. Teljesen gagyi megintcsak kizárva, használtak guberálása a neten az nem az én világom, ismerős nem ad el, úgyhogy meg vagyok lőve.
Találtam egy nagyon szimpatikus konstrukciót: a teljesen ledönthető támlás kocsi, csak úgy magában, de nem is meglepő, hogy alig van ilyen, mert mindet úgy csinálják hogy megvedd hozzá a mózest is, nehogymár ne tudják az is eladni.
Kinéztem egy Herqulest, gyönyörű, csodaszép, funkciókra is állati! de az meg még mindig elgondolkodtató árú, meg nem ismerek olyasvalakit akinek lenne ilyen kocsija, és nem tudni mennyit bír, úgyhogy most eddig ez a legszimpibb. Olcsóbb mint a Herqules, de még így is jár hozzá egy mózes, ami jó lenne pl arra hogy kitegyem a teraszra.
Szóval megy a dilemma rendesen.