tavasszal lesz három éve hogy belekezdtem, most épp hullámvölgyben vagyok. Egész egyszerűen nincs értelme befőznöm úgy, hogy a készletet növelem. Eladni nem nagyon tudom, mert nem hirdet(het)em, raktárra meg nem fogok főzni, az kicsit drága mulatság. A sors iróniája hogy mi meg nem nagyon eszünk lekvárokat.

Az egyetlen dolog ami van, az a lipótvárosi sark -i- fűszeres (nem akarom hogy idetaláljanak keresővel), szóval hozzájuk dolgozom be ezt-azt, mikor mire van szükségük. Leginkább szörpök, meg savanyúságok. tavasszal meg torma. pfff, az rettentő volt . De már nem vásározok, egész egyszerűen nem merek.

lehet hogy karácsonykor még felvetem a fészbukon a libamájas témát, meg esetleg a lazackaviárt, hátha mást is érdekel, mert nálunk leginkább a libazsír az ami fogy az én befőttjeim közül. jellemző . szmájli.

nahát akkor vissza a naspolyás-lábashoz...

(igen, van külön blog, de a vernyogást nem oda írom)

kicsit padlón vagyok vele, mert ugye a biznisz része az eléggé no-go. így meg nem sok minden motivál, illetve de, mert szeretem csinálni, de már megint hegyekben áll a lekvár és ez így elég gáz.

fotózni jó lenne, de kábé egy hónapja nem láttam napot, pedig most kegyes a sors, mert a két hétig tartó hármas lerobbanásunk (Zsófi-Simi és én is hörghuruttal itthon) után most heti négy nap nonstop ovi-családinapközi van, szóval lenne lehetőségem. De most is, kábé mintha este hét óra lenne, semmi fény...

azért tegnap végre nekiálltam végre valamit csinálni, most meg amint le tudom végre rakni a laptopot indul a szörpölde

és erről csináltam egy hosszabb bejegyzést sok képpel a befőzökre.