Bodzától megkaptam ezt az ölelős játékot, ami nagy megtiszteltetés és külön öröm volt hogy rám gondolt.

Viszont nekem Piroskán kívül egy olyan ismerősöm sincs, aki örül az ölelésnek - nyelvkinyújtós szmájli -, így nem fogom tudni továbbadni, csak egy helyre. Mondjuk azt hogy koncentrált lesz. 

Will posztjára reagálnék: teljesen kimosták az összes keresztény szöveget a mostani karácsony üdvözletekből, így lett a "Kellemes Ünnepeket"/"Boldog Ünnepeket" a mostani főszlogen, és hát ugye mindenki érti miért, mert így PC...
ez az angolszász Happy Holidays magyarítása, hogy ne kelljen kiírni mindent: Marry Christmas, Happy Hanuka és Joyful(?) Kwanzaa.

Tegnap bennfentes Wall-e vetítésen voltunk, amit én többet meg nem teszek, ugyanis terhesen mindenen bőg az ember, főleg egy ilyen egyedülmaradt a kis csótányával az egész földön a pici régi robot, és E.T. nach Hause telefonieren.

Végig azon küszködtem hogy a nachost tömjem magamba, és próbáljam ne kiengedni a könnyeimet, mert milyen ciki már majd szétbőgött arccal hellósziázni a "blogvilág krémjének", ahogy PsycloneJack nevezte.

Nagyon aranyos, nagyon tetszett (főleg az eleje), de kíváncsi lennék hogy ha nem tarol épp bennem a hormon-tenger akkor milyennek láttam volna.

tegnap voltam ismét Adánál, aki egy tündérkezű fogorvostündér. és most levettük a mintát az in-onlay töméshez, aztán jött eb, akinek egy tömés volt, közben a másik szobában meg combfiksz feküdt, és agonizált szegény, olyannyira hogy amikor a végén távozott, hiába köszöntünk, nem is vett észre, de nem mertem nagyon zavarni, én is vagyok úgy hogy "mindenki kapja be, most egyedül akarok lenni". Adáról meg mindig a Scrubs jut eszembe, de ezen most nincs mit csodálkozni, amikor alig három hete nézem, és már a negyedik seasonnél tartok.

na, első feladat teljesítve, odamentem akkor és úgy ahogy kellett, most megvan.

viszont, bunkó állat módjára rögtön nekiestem a másik két poharát szorongatónak, akik később mint kiderült, Szuperapu és Mimke volt. Valahogy annyira abszurd volt a helyzet hogy kirohanok melóból, be egy ...-ba, aztán ott meg elmakogom a pincérnek hogy "Lepsényi pihenőhely", hogy utána a kíváncsiságom legyőzte a józan tisztességtudó énem, és rögtön kifaggattam a láthatóan ugyanezért ott tartózkodó másik két delikvenst, holott szerencsétlenek tuti mindenre vágytak csak arra nem hogy egy idióta minden teketória nélkül kérdezősködni kezdjen. Aztán szinte köszönés nélkül kivágtáztam.

Akaratukon kívül inkognitó romboltam.

énkérekelnézést

péntek délután megismerkedtem luciával, akire kábé 5 perc alatt akartuk senoival rátukmálni a nagy babozhatnékunkat úgyhogy szegényt jól sarokba szorítottuk: kétfelől öntöttük rá a játékszabályokat hadarva, kapkodva, de a legszebb öröm a káröröm alapon gyorsan belejött és jól eltángált minket egy párszor. már amikor nem senoi alázott be épp félelmetes eredményekkel. Amúgy igen muris volt ahogy hárman vertük a blattot egy kocsmában féltizenkettőkor.

szombaton vidékre anyámékhoz

vasárnap meg bajára kirándultunk, Véndió, halászlé, Türr István, Duna, majd este Playstasion. Ugyanis sógor vett egyet, és azt le kellett meózni. Autóversenyes, úgyhogy eb remegő kezekkel és üveges tekintettel csüngött a konzol végén, és amikor fél11kor szóltam hogy lassan indulni kéne, akkor egy fél órára le kellett ülnie a zófára csak úgy, hogy utána ne kenődjünk fel az első szalagkorlátra, mert ugye ott nincs START A NEW GAME.

mostmeg hétfő, és mindjárt hányok a munkaundortól perpill. 

komolyan, én unom már saját magam hogy mindig csak ugyanaz a szöveg... hogy már megint/még mindig felújításosdi. Mostmár a hócipőm is ezzel van tele.

ha nem melózok, akkor a lakásban térdig fűrészporban, meg szekrény alatt hasalva, meg szelektív szemétgyűjtve, vagy a másik alternatíva a obi/praktiker/egyéb szerelvénybolt.

és már eljutottam odáig hogy az ikeába se igazán fun menni. Mert csodálatos vázát venni jó dolog, de három órát szopni a kiadással/raktárossal/MÁSIK IKEÁVAL/vevőszolgálattal egy hülye konyhai lábazati elemért az szar. 

Viszont! 

Szombaton ezt jól megkompenzáltuk (vagy ki-), és találkoztunk Lobóékkal is, meg Babszemmel, ebédeltünk egy jót, és játszottunk még sokkal jobbat az új Bohnanzával, meg a régi nagy favorit Puerto Rico-val, majd épp mire Babszemnek elege lett belőlünk, csörgött J, hogy nem mennénk-e velük vacsorázni étterembe. Egyszer éltünk, és elmentünk.  Isteni kaja, majd még az estét megkoronázandó Senoiékhoz fel egy újabb adag Bohnanza.

egy szokásos felújításos szombati napnak néztem reggel elébe, még anyámék is voltak megnézni a lakást, aztán nekiálltunk ebbel hogy a folyosót leburkoljuk, meg elmentünk redőnyalkatrészekért, amikor csörgött a telefonom. Senoi volt hogy olvasta hogy mennék szigetre, és hogy ő is megy meg J is, és nem megyek-e velük? Mondtam hogy nagyon kedves, de épp esőre áll az időjárás is, meg hát már úgyis csak félig poénból tettem fel azt a posztot hogy mennék ki a szigetre, jegyem sincs, meg hát öreg is vagyok én ehhez. Aztán vissza a lakásba, és épp a sámli tetején túrom a redőny szerkezetét amikor csörög újra a telefon, ám ekkor totál meglepetés: teodora az hogy megyek-e ma NIN-re, mert ő is hezitál. Hűűű, szia! sajna nem hiszem, épp akkor volt egy akkora jégesős felhőszakadás, hogy a panelok előtt is térdig állt a víz, még ebbel is vicceskedtünk hogy Gerendaiéknak idén ez nem jön be. Szóval szegény teodorát is jól lehűtöm hogy szerintem ő se menjen, mert ultragáz körülmények lehetnek kint.

Nem telik el 10 perc, én ismét a sámli tetején, fűzöm be a redőny zsinórt a házába, amikor megint csörög a telefon. Ebnek viccesen meg is jegyeztem hogy ha mégegy ember kapacitál a szigetre, hát istenúccse, én mostmár kimegyek. KCs az, hogy figyeljek már, van egy ingyenjegye mára, de ma nem tudunk együtt lenni, és hogy nem kell-e? Azt hittem ott fordulok le az erkélyről. Ilyen nincs! pontosabban ilyen NINcs! ÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááá...

Ha valaki ennyire akarja ott fent hogy kimenjek, hát akkor mostmár nincs mese, menni kell!!

Rögtön felhívtam senoit, hogy megyek mégis, meg utána teodorát hogy mégse kezdjen még a hazaútra pakolni. Majd még tisztességből befejeztem a harmadik redőnyt is - húzható! tiszta! megszerelve! - majd ledobtam kapát kaszát, és hazavágtattam gyorsfürdés, átöltözés, majd ismét sikerült arccal beleesnek a sminkeskészletembe, és hívtam senoit hogy akkor mikorhol? Szegény senoi viszont épp akart volna kihátrálni az este elől mert estére pont belázasodott, de aztán végülis kötélnek állt és ő is elindult.

Letettem a kocsit a lakásnál, és hévre szálltam, aztán remegő kézzel hívtam KCs-t a szigetbejáratnál hogy még mindig áll-e az ajánlatuk, és hogy akkor tényleg odaadnak egy jegyet?? A válasz két ember meg egy jegy formájában manifesztálódott pár perc múlva, úgyhogy nem álmodtam! Még egy biztonsági őr is megcsípett, csak hogy tudjam hogy tényleg, ugyanis a nagy örömömben, fittyet hányva a belépni csak karszalaggal feliratra elkezdtem volna KCs-ék felé rohanni.

Már kilenc óra volt ekkorra, szóval igyekezni kellett a nagyszínpad felé, ekkor hívtam teodorát, hogy merre hányméter, lebeszéltük hogy a bal oldali póthangszóróknál találkozunk, majd oda letáboroztunk senoival, amikoris mitadisten, ki jött szembe?! Ludmilla! ááááá... ilyen nincs! Utoljára talán két éve találkoztunk, meg különbenis. Befut teodora, a közös IRL megismerkedést kicsit árnyalja hogy ő is ezeréves online ismerőse Ludmillának, és most találkoznak először élőben, úgyhogy ezt is meg kell emészteni. Majd befut Benedek, és ezzel totál nosztalgia lesz az egész.

Épp senoinak ecseteli Benedek hogy azt képzelje el hogy engem úgy ismert meg hogy részegen a Laibach-on technodiszkóztam Ludmillával, szóval azért nemsemmi hogy még szóba áll velem egyáltalán, amikoris feltűnnek a színen Trenték...

A koncertről annyit hogy színjózanon olyan kibebaszott jó koncert volt hogy az csak na, és hörögve kiabáltam a végére, és elmentem öööö... a hangom, és az abszolút ász az volt amikor megszólalt a Dead Souls, az a The Crow soundtrack, amivel megismertem még annó gimnáziumban egyáltalán a NIN-t. ÁÁÁÁÁÁÁáááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááá, ott sikongattam meg szanaszét ordibáltam fejem, bár a tömeg se volt épp tétlen... Trent egyszer meg is állt beszélni hogy milyen bazijó közönség vagyunk, hogy nem is gondolta hogy ennyien lesznek.

Iszonyat megagiga koncert volt, a végére erősítve rá a slágerekre inkább, és a lezáró szám meg nemes egyszerűséggel eksztázisban hagyta ott a közönséget. Nagyon jól szólt, bár sosem voltam igazán audiofil ilyen tekintetben.

Ez volt a csúcspont, és a mögöttem állók is megjegyezték hogy az idei sziget eddigi legjobb koncertje volt. Hozzátettük Ludmillával hogy ha a hétfői Tool is ilyen lesz, már megérte megélni az augusztust...

Senoi szegény még a koncert elején lelépett haza, mert nála meg az tömeg és a nagy hangzavar pont betette a kiskaput.

Koncert után Ludmilla Bahia színpad, Benedek a haverjaihoz, Teodorával mi meg a kijárat felé vettük az irányt, amikoris J jelentkezett hogy mennek Nevermore-ra, és gondoltam hogy csak benézek még én a Metalhammerbe, nehogymár ne, majd egy totitoi látogatás - na EZ az igazi sziget fíling - után beestem az apokalitpikus hangerővel nyomuló Nevermore-ra. És tanusíthatom, az igazi kigyúrt kemény metálosok hosszú ápolt dauerolt hajjal még mindig élnek!

én viszont már vén fos lettem, mert engem is kezdett zavarni a nagy hangerő - mondjuk közvetlen a hangfalak előtt állva ez talán nem véletlen - és el is fáradtam, meg én már a csúcson ugye túl voltam (csúcson tool . höhö), úgyhogy gyáván megfutamodtam, és hazafelé vettem az irányt. Ebhez haza viszont hév ÉS éjszakai 901-es kell, én meg mint kiderült ennél már sokkal kényelmesebb lettem, és az el nem fogyasztott alkohol árából inkább fogtam egy taxit a kijárat után.

Egy isteni koncert volt, kegyes időjárással, és jó társasággal. Az este mérlege mindenképp pozitív!

Köszönöm KCs, Köszönöm!!! Hétfőn valahogy meghálálom! szmájli

hát elúszott a remény a laptopra, mondjuk persze megértem, én se választanám a legjobbnak ezt a kis koszos-poros naplót, amikor ott van korim, lateharvest (a régi) meg willfreeman. 

amúgymeg nem totál ugyanazt a listát rotálják az énblogoknál főleg már harmadik éve. Zsoltu írta meg a frankót:

"gratulálunk a győzteseknek. lett két katyvasz kategória, amibe szalámztatok akit értetek. az valóban érdekes, hogy tavalyi győztesek mit keresnek a listán, de ez valóban a ti belső körötök versenye, harmadikra ez már egyértelmű. a stílusérzéket pedig jól jellemzi doransky indítása.

kik nyerték a díjakat, leosztottátok már?" 

az azsiafanra szavazok majd meg willre, és kész. 

idén - fikatengeren evickélve - gőzerővel rajta leszek a goldenblogos dolgon, mert bilibe lóg a kezem, és szeretnék egy laptopot, és ezek a hávégés fiúk itt azt osztanak az első helyezettnek... 

esélyem nulla, de azért egy próbát megér ahogy szokták mondani.

úgyhogy ha gondolod, már most is nevezheted ezt a blogot itt ni hogy eljuthasson egyáltalán odáig hogy szavazni lehessen rá majd a hónap végén.  Bár ahogy nézem itt rögtön el lehet vérezni, hiszen nem a szavazatok hanem a zsűri az élet-halál ura... namindegy...