azt még úgy-ahogy elfogadtam hogy Simi nem mehet körömlakkal oviba (nem tudom mit tesz a körömlakk? leszárítja a fütyijét?) de tegnap B-vel együtt eléggé kiakadtunk. Ő ment a gyerekért az oviba (én itthon, már nem tudok járni, nagyon szétcseszte a csípőm-keresztcsontom a relaxin, és Zsófi is beteg) és az óvónéni félrehúzta és finoman, óvatosan kérdezgetni kezdte B-t hogy van-e valami probléma itthon, hogy kell-e segítség nekünk, kellenek-e ruhák Siminek, mert látják hogy sokszor Zsófi kinőtt ruhái vannak rajta. És hogy az mennyire nem helyes...

Elmesélném hogy miket reciklálok ami "lányos": jó harisnyanadrág, jó zokni, jó mackógatya, sőt ovis benti szandál is volt már egy. 

Egész egyszerűen nem vagyok hajlandó kidobni egy harisnyát (vagy elajándékozni, egykutya, a lényeg hogy helyette újat kéne venni), ha az még tökéletes állapotban van, csak azért mert rózsaszín/lila. Nem tudom hogy milyen baja lehet ebből Siminek. Amúgy is nehéz általában ezekből a ruhákból jókat kifogni (rossz harisnya/zokni/gatya mindig szörnyű), tehát ha valami jó és még jól használható, akkor miért ne adnám rá a másik gyerekre? 

A másik meg: ezek óvodai cuccok! miért ne a kissé kitérdelt lila mackót adjam rá, amikor tudom hogy az tuti kényelmes, jó anyagú, nem esik le róla, pont megfelelő hosszú stb (ismét olyan követelmények, amik nem feltétlen adottat egy új ruha vásárlásakor, annyira más és más minden gyerek testfelépítése), főleg ha az az oviba kell, ahova általában úgyis a ruhatár nem épp fényes felét hordja el az ember, spenóttal leenni, udvaron összekoszolni. (az óvodai ruházatnál kizárólag a praktikum a mérvadó, de félreértés ne essék: van nagyon sok szép, _gender appropriate_ ruhája mind a két gyereknek)

A harmadik: soha-soha nem fogom megérteni hogy hogy csinálják mások akiket tudom hogy elvileg rosszabb körülmények között élnek mint mi, hogy a két különböző nemű gyereknek egy közös ruhadarabja sincs, magyarán minden egyes darab ruha új (vagy "új") amit a gyereknek vesz. Eszement pazarlásnak tartom.

így is Zsófi magához képest rettentő sok fiús ruhát kap és hord, pont azért hogy utána örökölni tudja Simi. (főleg kertésznadrágok, meg a jó minőségű téli sícuccok.) Érdekes módon neki nem szoktak beszólni az oviban hogy miért kék a harisnyája. Hülye kettősmérce....

bár azért sikerült a rokonságban is már kicsapatni a biztosítékot hogy miért nincs állandóan pörgős-habosbabos szoknyában meg édibédi cukirózsaszín cuccokban kizárólag a lány. Egyrészt mert nem vagyok én sem olyan, nekem pl egyetlen egy szoknyám sincs, de ez megint nem szabad hogy korlátozó tényező legyen, aki szoknyát akar felvenni, az felvesz, van sok olyan is, másrészt csak akkor adok rá szoknyát, ha az a kényelmét biztosan nem hátráltatja. Semmiféle mozgás és viselkedésbeli korlátot nem tűrök ha azt a ruha miatt kellene elviselni. ("viselkedj szépen, látod a szép ruhában így illik", "jajj, ne ülj le, felfázol szoknyában ha oda ülsz!", "ne menj ki rohangálni, sár van, még összekoszolod az ünneplős ruhácskádat", stb, brrrrrrrrrrrrrrrrrrr... ) 

az új itthoni kedvenc a nyúlhús. nagyon rákattantunk testületileg, úgyhogy már harmadszor sül rozmaringos fokhagymás nyúlcomb a sütőben. Zsófi is imádja, pedig ő nem szokott kajáért lelkesedni.

aztán rendeltem könyveket az Annó mesebolt frissen nyílt webáruházából, és mint kiderült én voltam az első vevőjük.

meg rendeltem cuki lábtyűket Zsófinak, és egy pár puzzlet is, mert most az a kedvenc játéka itthon.

amúgy megvagyunk, már háton viszem Simit. Járunk gyógytornára, jön a dévényes.

Voltunk Zsófival két ovis nyílt napon is, az egyiken a többi gyerekkel az ovi udvarán, a másik oviban viszont egy órát a csoportszobában lehetett eltölteni. Nos, halálosan büszke voltam hogy az alig-múlt-kétévesem végigjátszotta szépen az egy órát: főzőcskézett másik kislányokkal, beült az óvónő ölébe, és onnan játszott az állatkákkal, vagy leült egy kisfiúval, és kirakták az egyik társasjátékot szépen, vagy elment az egyik asztalhoz, leült és rajzolt. én meg ültem az egyik fal mellett végig. Közben a három éves nagy lovakból meg nem egy csak az anyukája szoknyája mellett ült megszeppenve, vagy épp a két szülővel játszott csak.

nincsenek továbbra sem illúzióim, nem fogják felvenni Zsófit, csak majd max 2012 szeptemberében, de akkor se sok eséllyel indul (komolyan nem gondoltam volna hogy ekkora hátrány az hogy ha valakinek tesója van. automatán kizárják a gyerektársaságok lehetőségétől is.)

vagy megyünk Berci után a Benjámin oviba.

Mondjuk az is igaz, hogy egy kicsit lenyugodtam az egyik ovi után hogy _mindenáron_ nem fogom akarni hogy menjen, mert nagyon nagyon nem mindegy hogy milyen a gyerektársaság.