csak hogy legyen már ilyen is

Zsófi: februárban ugye nyolc éves lett. Emésszük kicsit ezt a számot. NYOLC. 8. NJOLCZ.... Nem, sajnos sehogy sem megy.

másodikos iskolás, másodikos montessoris, tökre imádom még mindig ezt az iskolát. Nő mint a gomba, 131 centi, sok kiló, már lassan vissza kell fogni az evését mert állandóan éhes. Igen, minden gyerek eljut ebbe a korba... haha. 29.es a lába (ezzel szerintem korosztályos negatív rekord tartó) ((cumit tavaly tette csak le, de megszületett egyik nap benne az elhatározás, pedig sokszor sírt is már hogy nem tudja magának betartani (én direkt nem pussoltam) és akkor végleges lett és tényleg azóta semmi)) Fogait végignézte fogorvos, sokat tömtek (ilyen kis szuvasodásokat is), de kettőt ki is húztak hogy nehogy az alatta növekedő maradandó fogát bántsa. Ezek a foghíjjak miatt meg kapott "fogszabályzót", ami igazából csak arra szolgál hogy a fogak ne csússzanak össze.

Ügyeske, borzasztóan szeretne megfelelni mindenkinek, és nagyon letöri ha nem jön össze. Gyorsan megsértődik, főleg mostanában nebántsvirág, állandó elrohanós ajtócsapkodós hisztik kísérik. És borzasztóan ki van éhezve a másik gyerekekre is , az ő elismerésükre is. Ez főleg akkor nyilvánvaló ha jön valaki Simonhoz, kis társa, akkor azonnal rátelepszik Zsófi és próbálja elnyerni magának a társaságát bármi áron. Ez elég csúnyán szokott végződni: Simon és Zsófi összeveszik rajta, a szerencsétlen vendég gyerek meg gyakorlatilag elmenekül(ne) innen. Szóval mostanában szeparálni kell őket.

DE! külön viszont egy bújós csillagbogár. Tök sok érett és nagylányos vonással. Megvolt Évivel az első közös, külön szünete (öt napig tesómékkal egyedül, szénné kényeztetve. aww)

Kicsit sajnálom hogy itt a "telepen" az összes korosztályos kislány másik iskolába jár, és ezért neki nehezebb velük menni görkorcsolyázni, meg rollerezni, pedig jó lenne.

Németül gyönyörű kiejtéssel beszél, pörgeti meg gurgulázza a különböző német R-eket is, suliban jól halad, szókincs az egyetlen amivel ugye rendes lemaradásban van amúgy átlagos matek/helyesírás területén, de pl angolból nagyon jó. Mondtam már hogy mennyire bejött az ASL meg a kezdetektől angol mesefilmet nézése? Gyönyörű kiejtéssel tök jó kis szókinccsel szépen el lehet társalogni vele angolul. NULLA tanítás. mert ugye nem is úgy tanulnak... tanítónénije nagyon meg volt lepődve hogy ha nem angol óvoda, nem angol egyik szülő sem és nem járt angolt tanulni akkor honnan tud. Mondtam hogy csak mesefilmek . A kényszer nagy úr. MUHAHA.

Simon: hat (és fél) éves nagycsoportos óvódás és a legnagyobb meglepetés a három közül. 120 centi magas, 28-as a lába kb. Két foga is kiesett már alul, jönnek az újak. (cumizik és a sárga takarója is fontos neki)

Rettentően élvezi az óvódát és az ovi is őt :). Nagyon jó gyerek lehet ott, mert a gyerekek körében IS és az óvónénik körében is nagyon népszerű. Rendes ("tüchtig" , nem győzi eleget hangoztatni az az idősebb óvónénije akitől én a legjobban féltem), elpakol, kirakózik, utolsó évre elkezdett nagyon rajzolni, és MINDENE a távirányítós akármi.

Sokat ragaszt, rajzol, tervez, igazán tényleg ügyesen. Két napja jött meg az értesítés hogy felvették a Montessoriba őt is, szóval szeptembertől iskolás, igazán megérdemi, hogy így fogalmazzak, már nagyon ki van éhezve a tudásra és szerintem majdnem tud úgy számolni mint Zsófi most. ír és olvas a maga kis cuki módján, teljes mesét. múltkor az írógépen is.

kicsit raccsol magyarul is, meg ugye németül is érzik ezt rajta, kapott haladékot a logopédus "elől", de szerintem ez nem vészes

Teniszezni jár amikor épp van pénzünk, igazából az ő sport"taníttatása" le is nullázza a különórák kasszánkat, szegény többi gyerek. Teniszezni nagyon szeret, csak elindulni nehéz néha oda, aztán ott már lelkes. szerintem egész jó csinálja azt is. Illetve az edzője szerint is.

Amikor csak ketten vannak Vilmossal, akkor végtelen cuki nagytesó tud lenni vele, igazgatja és fogja a kezét, stb...

Vilmos: három éves lett öt napja.... hivatalosan is vége mindenféle kisbabás kornak. Asszem tavaly novemberben hagyta abba a pelenkázást, illetve pontosabban szólva, akkor kezdett el vécébe pisilni és nem sokkal később (egy hét?) oda is kakilni. ISZONYÚ nagy lépés! És nem sokkal később meg már estére is szobatiszta lett, alig volt egy-két baleset. Kb 1 méter magas és sok kiló, de arányosan, szóval jó magas három évesnek. Lába is jó nagy, úgy 26-os lehet... Ruhái Simonnal majdnem kompatibilisek: sok olyan ruha van amiről csak megszokásból tudom hogy kié, mert pont a kettő közötti: Vilmosra kicsit nagy, Simonra már kicsit kicsi. 

ujjszopós, rettentően. és "szőri" (bárányszőr) függő.

NAGYON SOKAT küzdöttünk. tényleg horror volt szerintem neki is meg nekem is a kezdet. 

Jaigen: még mindig nem beszél. Illetve most kezdett egyre több szót mondani, kis kezdetlegesen. Mondatok építése két szóból a max, pl: "szőji. hola?" Szőri. Hol van? vagy még ennyi sem. ("Vija, Mimi" ez pl Zsófi és Simon) Erre a doki fél évet mondott türelmi időt, németre meg az intézményesedést követően fél évet. Mert ugye még mindig otthon húzzuk egymás agyát. Felvették Simi ovijába, de majd csak szeptembertől, 

Rettentő sok frusztrációja van, fele abból hogy nem tudja kifejezni magát, fele meg az amit miattam szedett össze. 

Ráadásul most fejlődési pokol tornácán vagyunk: még nem bírja az egész napot délutáni pihenés nélkül, de délben még nem fáradt eléggé hogy aludjon. Este viszont így sose tudjuk 11-előtt letenni... Oké, napközben nem nagyon megyek vele ki, mert csak a szopás: nagyon szeretne kimenni, de felöltözni kurvára tiltakozik. én meg nem vagyok hajlandó azért harcolni vele hogy neki jó legyen utána, mert kint lenni vele is nettó szopás. KIBASZOTTUL gyűlölöm hogy nincs itt zárt játszótér, mert ez a gyerek az akit az út közepéről hoznak vissza rendőrök a város másik feléből ha egy másodpercre lankad a figyelmed és nem és nem és nem vagyok hajlandó kismotoros szófogadatlan kismajmok után rohangálni. 

Mert igen, nem hallgat.

Az ő erőssége hogy szépen és sokat eszik.

de érdekes amúgy hogy tényleg beleesik az ember abba a hibába hogy a legkisebb gyerek mindig KISgyerek marad. Most is nézegettem régi képeket és Simont ennyi idősen már befizettük síoktatásra, nekem eszembe nem jutott volna még őt befizetni, mondván kisbabát minek... haha.... Meg Simon is két éves kora óta csanába, illetve 2,5 éves kora óta óvodába járt. Vilmos 3,5 lesz mire végre ovis lesz, már rég kéne neki a társaság, a szellemi és testi lefárasztás...

ez talán a legjobb példa arra hogy mi a bajom Németországgal (többek között). Ez a játszótéren a csúszda előtti homokozó, ahol akkor voltunk a múlt héten, amikor épp elment a dömper ami a friss, új homokot hozta (még a nyomait is látni a homokban). A képen látni is, gyönyörű, fehéres, homogén homok, nagyszemű, nem koszol, frissen terítve és sok. Tökéletes!

Egy dolgot nem lehet vele csinálni: homokozni. nem tapad össze, mert finom-sóder-szerűen nagyszemű, homogén és túl steril.

már megint késtem, de most mentségemre legyen szólva, nyaralás volt két hétig megint Korculán. Hahh!

Szóval hat hónapos múlt szeptember 9-én.

Adatok: 8,4kg (asszem) és 69 centinek mérték. 74-es ruhák.

Alvás és napirend: még mindig nincs napirend, de éjszaka alvás, nappal meg egyre inkább csak ébrenlevés van, itt-ott beájulással.

Evés: cumisüveg, Milumil 1 és most már nem is kapunk több receptet. A köcsögvédőnő (nem a miénk szerencsére) szerint krumplit kéne már krumplival ennie anyuka. Mindegy. szóval cumisüveg. Amit elkezdett egyedül fogni egész ügyesen! meg elkezdtük a hozzátáplálást is, eléggé inkább BLW szinten, nincs türelmem még a kanalazáshoz se nekem, se neki. Később majd újrapróbáljuk. De a tengerparton pl egy teljes egész hámozott őszibarackot beszippantott úgy mint a kis algaevő halacska... Kis is csapta a fenekét:) szóval eddig evett: kenyérhéj (iiiigen, tuuudom), őszibarack, főttrépa (meg kanalazni is próbáltam répapürét), meg rizstallér, meg banán. Ja, hozzátápláltunk még egy nagy adag kavicsot és hínárt is a tengerparton, kétmarékkal :-D

Nagymozgás: kutyázás, négykézlábra állás, tolatás, ééééés!: előre is eljutás négykézlábazva!! behintázik, de sikerül eljutnia ha valamit nagyon akar kb 1 méternyit. Kitámasztva már ül is és megtámaszkodva meg áll (rézsútosan) de ezt csak pár mp-ig hagyom. De térdelni nagyon szeret kitámasztva.

Finommozgás: cumisüvegtartást is ide sorolom, no meg mindent fog, szerel, elkap, stb.

Nagy játszás van már mindenféle játékkal.

Fog: még nincs, de nyálzás az van, meg kézrágás

Eü: kötelező oltásokkal megkésés miatt hat hónaposan kapta meg a négyhós oltást. illetve a hozzátáplálással nagyon csúnyán kiütéses lett a feneke de a dokinénink imádott 100 éves kréme megjavította, aztán még borax-os popsikrémet is kapott.

Beszéd: bababababababa meg társai

Hordozás: kézben, erszényben (eb), meitai

Ügyeskedés: kacag, játszik mindennel, gagyarászik, énekel.

Sum: még mindig cuki, bár a nyaraláson nagyon bőgések voltak, meg konstans sírások, amire rájöttünk hogy a fenekét totál megviselte az első nagy adag őszibarack. De cuki, esik kel négykézláb, pakolászik.

Most vagyunk ott, hogy már nincs el kicsi helyen (pl eddig sokat volt mellettem a másik fotelban körbebástyázva, az MÁR kevés, de a szőnyegen levés meg MÉG sok. Elvan egy darabig, játszik mindennel, de elfárad, nyűglődik. Látszik rajta hogy már akarna egy csomó mindent , de a teste megakadályozza.

Moshatópelenkázást most hanyagoltam az utazás miatt (szept első két hete) és utána a pirosfenék kezelés alatt.

megjelentek az első nem-"anyatejes" kakik is, ez is egy mérföldkő :)

---------------------

Simi extra verekedős mostanában, sokat szenvedünk miatta, Zsófi meg még mindig mindenen megsértődik :) Azt akartam írni hogy amúgy már könnyű/könnyebb velük mert nagyok, de pont tegnap este cáfoltak rá a Városligetben, ahova Andit mentünk látogatni, futóbiciklivel, hogy még kis szófogadatlan rettenetek, mert amíg beszéltünk, addig 2mp alatt kitűztek a Kertem-ből, és mire utánuk rohantunk, nem találtuk őket. Egy fél órát kerestük őket ketten a teljes városligetet bejárva, eb az Ajtósi Dürerig ment ki, én a DózsaGyörgy útig az arc-kiállításhoz, stb, sehol. Kurváva levert a víz mindenkit, teljesen kétségbeestem. Sok ember volt, jó idő, rendezvények, trolik száguldoztak a városligetben, stb, lassan sötétedett, ez a kettő meg sehol. Végül a műjégpálya mellett kerültek meg, épp le se szartak minket, egy lustalépcsőn száguldoztak le-fel a bicajjal. Öregedtünk plusz 5-5 évet.

a vízfejűség pusztán telefon-optikai-csalódás

tegnap a vietnámi étteremben voltunk a Sárkány centernél. szoktunk ide menni, mert elég putri helyen van ahhoz hogy a hajléktalan cuccainkban se nézzenek ki minket, meg a gyerekek rohangálását is elnézik, ellenben finoman főznek, és ugye ki ne szeretné a pho bo-t, ha nem az én két gyerekem: leves, husival és tésztával.

viszont ami engem is meglepett, hogy Zsófi tegnap úgy evett a pálcikával mint aki azzal a kezében született... Tavaly karácsonyra kezdő pálcika készletet kaptak (kb ilyesmi), és szoktunk is azzal enni, de általában azért a vége mindig kanál vagy villa lett. Azt azért hozzá kell tennem hogy mi (felnőttek) viszont elég sűrűn használjuk, az evőeszközös fiókban is úgy vannak a rekeszek hogy "kanál-villa-kés-pálcika", de a tegnapi produkció meglepett. 

Mondjuk nem csak engem, hanem a személyzet is vigyorogva nézte ahogy Zsófi a másfél levesét (Simi maradékát is) hibátlanul betermelte kanál nélkül.

milyen halálosan cuki már, ahogy rimánkodik hogy had tablet-ezhessen kicsit. 

A ruhákat ő választotta ki és vette fel. Külön kiemelném az egy darab zoknit, ami sikeresen ráerősít a Les Misérables-i vonalra és az életében szerintem először használt összekulcsolt kézre, amit meg nem is tudom honnan vett, de beletelt két másodpercbe amíg csekkolta hogy jól kulcsolta-e és eléggé szánakozón néz-e hozzá... 

rettentően szerettem síelni. szeretnék is majd újra. addig is a gyerekeken keresztül élem ki a dolgot, Zsófira is már két évvel ezelőtt télen sílécet adtunk és befizettük egy menet oktatásra. akkor két és háromnegyed éves volt, egész jól bírta, Péter bácsival Mátraszentimrén. Aztán tavaly is, de akkor elbohóckodta illetve Simon már nagyon zokonvette hogy ő csak a partvonalról szemlélheti. Úgyhogy nagyon vártam hogy idén végre mind a ketten mehessenek. 

Eddig csak a síruhákat vettem meg minden évben, az mindig nagyon jó beruházás volt, öröklődik is szépen, az első adagot már Simi is kinőtte, és most Zsófinak már a gyerekosztályról kellett megvenni az első igazi sínadrágot. A többit kölcsönöztük. Idén viszont vettünk már sisakokat is, az talán nem egy évre szól, de fene tudja, amekkora feje van ezeknek az én gyerekeimnek :)

Reggeli csendélet a pizsamafelsős, cumista, meztelenseggű Simiről amint a kobakban pózol:

Itt meg a két sportsman, szinte teljes felszerelésben:

Ez pedig már Epény. Itt most voltunk először, fura hogy nem hegyen van, hanem egy völgyben, de szerintem jövünk még máskor is, mert szerencsésebb a jegypénztár-kölcsönző-oktatás intézésének térbeli elhelyezkedése (Mátraszentistvánon három szinten van és messze egymástól), illetve az oktató, Gábor (bácsi) is jó volt, meg még ott lehet lenni a tanulópályán a szülőknek is bent, mert ennyi idősen azért sűrűn kell igazgatni őket (orrfújás, kesztyűleesett, pisilnikell, stb)

Kölcsönzőben:

Siminek: 70centis léc, 24-es bakancs

Zsófinak: 90centis léc, 26-os bakancs

Elvileg egy közös, kettő fős oktatásra fizettük be őket, de végül sorosan egy-egy gyerekkel foglalkozott, mert az elején Siminél tört el a mécses hogy ő aztán mégsem akar "korcsijázni", Zsófi meg lelkesen csúszott, meg felvonózott.

Aztán úgy hat kör után feladta, hogy ő most hógolyózni akar, addigra meg pont Simi lett besózva hogy most már ő is akar menni a felvonóval és végül ő ment szinte többet.

úgyhogy most azt számolgattuk hogy egy szezonra ha megvesszük a használt felszerelést, amit jövőre újra visszavásárolnak ha ott veszi az ember a nagyobbat, akkor az gyerekenként három kölcsönzés árával egyenértékű és mivel anyósék most beszállnak karácsonyi ajándék gyanánt a projektbe, ezért még kevesebb, szóval elkapattuk magunkat és vettünk egy 70-es és egy 90-es lécet. Megy majd apósékhoz a fa alá. Már csak cipőt kell utána venni nekik.

Ezzel is kényszerítve érzem majd magunkat hogy menjünk még legalább kétszer-háromszor velük sípálya közelébe. Nagyon reménykedem hogy nekik majd szépen beépül az életükbe és a mozgásukba a síelés, nem úgy mint nekem, akinek majdnem felnőtt fejjel került a léc lábamra (gimi) és addigra már fosógalamb lettem. Az a típus aki áll a piros pálya tetején és bőg, mert túl meredek, közben meg mellette húznak el a háromévesek guggolórajtban.

Illetve ezen is dolgozni akarok majd, és mire újra lécre állhatok majd addigra legalább a két nagyobb gyerekkel ne kelljen külön "foglalkozni", remélem ők lesznek azok akik elhúznak mellettem a pályán miközben én rettegek kicsit a tetején...

más családokban egy kiságy van, és az öröklődik gyerekről gyerekre. Nos, hogy lassan itt a harmadik gyerek, nálunk épp a "vegyünk egy harmadik kiságyat!" a téma, amitől anyám mindig lepadlózik, hogy a nagyok miért nem ágyban alszanak már. Meg miért alszunk még mindig egy szobában. És komolyan a kicsi is majd hozzánk fog bezsúfolódni?

Igen.

Szóval a hálószobában a mi ágyunk mellett áll a két HENSVIK kiságy, amit azért szeretek, mert az egyik oldaluk tömör. Nagyon szeretem hogy egy kupacban alszunk, hogy azonnal tudok reagálni, bármi bajuk van, betakarni ha kitakarózik, nekik se trauma egy tök nagy szobában elaludni tök egyedül, amikor én sem szeretek egyedül aludni, én is B-vel alszom. A külön ágyikók is kellenek, mindenkinek kell a kis zug, ami a sajátja, ő rendelkezik vele, kis biztonságos zugoly.

És nagyon jó hogy egy szobában alszunk, mert így a gyerekszoba egy olyan szoba ahol játékok vannak és hely a felnőtteknek is hogy kényelmesen legyenek, hogy legyen kedvünk nekünk is ott lenni. (és nem mellesleg esetleges vendégszobaként is tud funkcionálni)

Szóval minek nagyobb ágy amíg a rácsos 120 centis, Zsófi meg még csak 110? még pont elfér, B is 190 centisen fekszik a 2m-es ágyban.

A két rácsoságynak ki akartam vágni az oldalán pár rácsot, hogy ki tudjanak oldalra menni belőle könnyebben (eddig csak könnyedén átvetődtek), és közben megmaradjon a felső korlát is, mert Zsófi most már több éve úgy alszik hogy estére sátort kér: le kell takarni az egész ágyat egy vékony takaróval.

Azt is hozzátenném hogy az ágyakat extrán felszereltem hogy tényleg imádnivaló legyen: fejvédők még mindig megvannak, huzatfogóként és dekorként funkcionálnak, mert azért a fal felől tud húzni a hideg. Bent cuki színes lepedők, azon az elmaradhatatlan bárányszőr, ágyneműk puhák, kényelmesek és komfortosak. és mindenkinek saját kislámpája van.

De B-vel kis kommunikációs félreértés miatt egyik nap arra mentem át a hálóba hogy épp mind a két ágynak leszerelte az oldalát, Nagyon nem örültem, nem így akartam, ráadásul olyan bénán nézett ki hogy hiányzik az egész oldala. Este Simi egy nagy koppanással ki is esett belőle, Zsófi meg letúrta az ágyneműjét, úgyhogy menteni a menthetőt elmentünk az ikeába leesésgátlót venni Zsófinak. Siminek meg visszaszereltük az oldalát. A leesésgátlóval most megbarátkoztam, este felszereltem, arra került az eddig sátorként funkcionáló zöld takaró.

A fenti képen egy esti sorozat: első képen csak alvást mímel, még otthoni ruhákban, látszik a bárányszőr. Másodikon már pizsamás, esti elfoglaltság: fürdés után, betakarózva, könyvet olvasva. Harmadikon meg: elfáradt és lekapcsolta a villanyát. Látszik hogy Simi még fent van (nagyágyban kalózkodotott épp) és az ő lámpája még ég is. 

Ez annyira cuki felfedezés volt hogy van olyan pillanat a gyerekeknél is igenis, amikor ő maga is el akar aludni, amikor felnyúl és lekapcsolja a villanyt. Nagyon cuki hallani a lekapcsolódó villanykapcsolókat :)

ágy és alvás. az alvással is ugyanúgy vagyok hogy nem akarok azzal büntetni hogy "alvás!" mint ahogy a "menj az ágyadba!" sem vagyok hajlandó alvásra kényszeríteni senkit. Nekem is tök változó minden nap hogy mikor leszek álmos, neki miért lenne minden nap 20:00 óra jó? Annyi a menetrend hogy fürdés után egy darabig még gyerekszobában lehet olvasni/gyöngyözni/rajzolni, utána meg hálószobába orientálódunk és akkor meg ágyban lehet még olvasgatni. Vagy akinek van kedve, az mellém is befeküdhet, amíg én is olvasok.

Mert ezt is bevezettük: egyrész hogy úgyis későn fekszenek már le a gyerekek, úgyhogy nagyon ritka lett hogy nem velük fekszünk (régen ugye az volt hogy 9 körül fektetés, utána meg fent voltunk még sokáig kettesben B-vel) és ha már úgyis velük fekszünk akkor meg olvasunk. Úgyis hiányzott már az olvasás nekem is, mert én ágyban olvasó vagyok. Eddig nem mertem világítani, nehogy felébredjenek, de ez is jó bizonyíték volt hogy a kicsi fénykörű lámpák nem zavarják a másikat az alvásban és aki álmos az így is-úgyis elalszik.

----------------------

jaigen: Simi mikor megszületett, akkor gyerekszobában az ágyat nyitottam nagyra és ott aludtunk Simivel az első hat hónapban kettesben, Így B és Zsófi is tudott aludni, elég ha csak egy ember szívja végig ezeket az első hónapokat, utána költöztünk egy szobába mind. Most is ezt tervezem, B Zsófival és Simivel, én meg az új gyerekkel a másik szobában. Aztán egyesítjük az erőinket. Megvan a harmadik kiságynak is a hely még. De ez még egy év múlva esedékes, nem tudom hogy akkor épp hogy és hol fogunk állni, úgyhogy még nem tudok erről igazán nyilatkozni és ezért hezitálok megvenni a harmadik kiságyat is

szóval az van hogy van mikulás, Zsófiék rohantak is megnézni, de nem akarom édesség-jutalmazással nevelni őket, azaz nem tiltom és nem csinálok belőle tabut, de nem is erőltetem. (lásd nagymamák féle: edd meg a levesed/másodikat/főzeléket és utána kapsz sütit. brrrrr).

egy darabig nem is tudtam hogy mit csináljak a mikulással, aztán rájöttem hogy hagyom és kész. Nagymamától kap normál csomagot, tőlünk meg olyat, amiben inkább sósmandula, pisztácia, mexicorn van, meg gumicukor. mert én meg szeretem a gumicukrot, sőt, imádom, és az édes csontenyv még mindig jobban tetszik mint a tömény keménycukor. haha.

Meg különbenis, az összes csokit felbontatták, meg a gumicukrot meg az m&m-et és főzőcskéztek velük egy napig. Sokkal szebbek mintsem hogy megegyék, meg tényleg inkább sós szájúak. 

A pisztácia meg a kukorica pl rég elfogyott, de a színek szerint szétválogatott m&m meg gumicukor még mindig a kiskonyhában főzési alapanyag :-)

a képen a serpenyőben csokitojások (kinder) főződnek, a két tányéron meg egy táblacsoki meg egy waffelini van m&m-el együtt "sütve"

Három éves lett (nov.30). és most szupejhíjó üzemmódban van, két hete nem tudjuk levakarni róla ezt az amúgy cuki szuperman-es felsőt. Nehezen értem meg, nehezen adja meg a megfejtőkulcsot magához. Kis Jakyll&Hyde, mert amikor jó passzban van, akkor ő a világ legaranyosabb gyereke, amikor rossz passzban, akkor a fejed tetejére is állhatsz, akkor sem fog megoldódni a helyzet. Zsófi ettől sokkal kiegyensúlyozottabban átlagos, jobban lehet érvelni vele.

A képen még másik négy fontos attribútum: a cumi, a "kék" mint szín, a "barna" mint csokissüti és Lightning McQueen. A kék mint szín valahogy teljesen lenyűgözi, pedig itthon nincs semmiféle gender kondícionálás, sőt. Cumi nélkül sehova. Csoda hogy az ovi működik nélküle, és valahogy mindenféle desszertből a barna ami bejön neki, legyen az fagyi, süti, jégkrém. 

A sütivel kapcsolatban: ez szamos tortácska, eddig csak az alattunk lévő Napfényes Élet egészséges cukrászdából evett leginkább, ami teljesen vegán és a csokis sem csoki, hanem karob. De most voltunk gasztro-n és a szinte születése óta tartott tejmentes diétát most felváltja épp a "kezdjük el a tej bevezetését". Még "tápinak" továbbra is rizs/mandul tejet iszik, mert azért nem rögtön tejet kell beledönteni, de lassan majd azt is kipróbáljuk. 

Oviba - legnagyobb csodálkozásomra - felvették idén szeptembertől, holott csak most töltötte a hármat, úgyhogy egy hónappal később kezdtem el azért a beszoktatást és utána majd' egy hónapig csak ebédig maradt ott, úgyhogy gyakorlatilag egy hete kezdte el az ottalvást, ami a kezdeti ovis nehézségek után teljesen zökkenőmentes lett. Van egy hülye óvónénije, aki egyszer lelocsolta tetőtől-talpig mert "nem tudott mit kezdeni a hisztijével". Gratulálok a pedagógiai megoldásához. Azóta nem győz nyalni. nyaljon is. főleg Siminek.

Most meg épp beteg, torokgyulladása van, kis láz, elesettség. De aki szuperhíró, az betegen is szuperhíró...