Tegnap senoi, ffc, eb és én elmentünk a koreaiba, és körülbelül halálra zabáltuk magunkat. én legalábbis nem tudtam az éjjel rendesen aludni, és még mindig kómás vagyok.

Mikor beléptünk, a tulajdonos öreg koreai néni a nyakambaugrott: "réég. mié'?" azazhogy régen nem voltam már ott, és hogy miért tettem én ezt vele? Ebet számonkérte hogy "gyurü?" azazhogy hol a gyűrű, hogy akkor elvett-e? és mikor megmutatta neki, akkor meg összeszurtyongatta nagy hevesen hogy "jóóó"

Igen, kicsit mintha sokat járnánk oda...

Most egy új magyar felszolgálócsaj volt, még sosem láttam ott, hát elég furcsán viselkedett... a tányérokat már csak úgy hajigálta elénk, mert rohant volna haza, aztán az előételeknél meg meg is jegyezte hogy "a fiam meg egyedül van otthon már egy órája, és én meg nem tudok elszakadni innen". igazán köszöntük szépen ezt a jóétvágyat kívánságot. nadaztán hazament, mi meg végigettük az étlapot.

Tüzetokádva.

Kivéve ffc, de neki könnyű, bogyiszlóipaprikából készült lecsón nőtt föl, a torka pléhből van. Mi meg szorgalmasan fújtuk az orrunkat, meg sírtunk tovább.

Álmomban meg halál, bogarak, félelem, reszketés, Las Vegas.