történt hogy ezt úgysem tudom megírni egy bejegyzésben...

címszavakban: nagyon gyűlötem hogy csak otthon vagyok és nem dolgozhatok és semmi felnőtt kapcsolatom nincs, ezért elkezdtem pályázni mindenhova. leginkább az adidashoz, az itt az egyetlen angol nyelvű munkahely, volt is pár egész ígéretes jelentkezésem, de semmi konkrét... nagyon nehéz 10 év anyaság után bármit is csinálni. sima aldi pénztáros melót találtam volna, ofkorz, de nem ez volt a cél, hanem agyat használni. Aztán talán 2018 őszén volt egy nagyon nagyon jó interjúm adidashoz, utolsó utáni kör meg minden, a hr-es csaj már körbevitt a campuson hogy hol fogok mit találni, hol van kaja, stb. ...aztán kiszervezték az egész osztályt portugáliába... az betette a kiskaput, nagyon elegem lett mindenből, stb...

fast forward tél végére, amikor egy volt nokiás munkatársam megosztotta hogy nagy felvétel van újra nokiába... néztem, dühöngtem hogy mennyire könnyű lenne ide újra menni HA otthon lennék, de nem vagyok, úgyhogy félretettem a dolgot fejben... aztán jött egy talán 2019 januári nap amikor itthon voltunk, gyerekekkel tévén zenét néztünk meg táncolgatás, és épp az Imagine Dragons-től a Thunder ment, amikor B lazán megszólalt a konyhából a képernyőre mutatva hogy "jéé, ez Dubaiban van, azon a padon ültem, az az adidas hq előtt van" és valahogy ez annyira kibaszott szarul esett hogy el nem tudom mondani... hogy ő világot jár, videoklippek forgatási helyszínét tudja a földgolyó másik oldaláról én meg berekedtem tíz kibaszott éve az otthon-óvoda-játszótér háromszögébe és egy kibaszsott felnőtt szót sem hallok, hogy kész vége, ezt én így nem csinálom tovább... és akkor ha más nincs, akkor megyek budapestre inkább újra, de ezt így továb nem csinálom. (haza akartam/akarok már kábé nulladk naptól költözni, de nem megyünk..)

szóval írtam a csajnak, ismertem őt, neki is három gyereke volt és tudtam hogy nemrég ment vissza, szóval nagyon hasonló élethelyzete volt, ezért hallgattam is rá. Mondta hogy pályázzak és minden kételyem eloszlatta, ami persze bőven volt.. hogy nem értek már semmihez, de biztos voltam benne hogy megtanulni viszont megtanulok bármit, úgyhogy nagyon nagy elánnal nekiálltam és pályáztam és .... hát felvettek. 2019 április közepén volt az első melósnapom. és úgy csináltuk hogy másfél hetet voltam bp-en, aztán szerdán munka után kirohantam reptérre, és hazajöttem (volt közvetlen bp-nürnberg járat, háztól házig 3 óra!!) és vasárnap délutánig itt németországban, aztán repülőre és újra vissza bp-re.

ez egy évig ment, aztán ugye jött 2020 márius, és akkor szinte az utolsó repülővel kijöttem és lezárt az egész mindenség... és homeoffice innen.

igazából gyakorlatilag örültem is a járványnak , talán én voltam a legnagyobb nyertese: megoldódott úgy az életem hogy melóm is van és a gyerekkel is vagyok , valami elképesztő mák az egész.

teljesen kezdő juniorként mentem amúgy oda, 22 évesekkel együtt, aztán a helyismeret meg élettapasztalat kicsit gyorsabban katapultált előre, scrum master lettem hat hónaposan kb, egy évesen előléptetés. Aztán az egész megtorpant a homeoffice-al. Lételemem az emberek között levés és így , otthonról egy légüres térben vagyok, nagyon nehéz lett és nem kellett sokat várni rá hogy az otthon dolgokkal és a melós felelsősséggel együtt idén télre totál kiégjek... oké, ehhez nagyban hozzájárult hogy itt németBE nagyon sokat nem volt iskola, a gyerekek állandóan otthon és a "digitális" oktatás se nem digitális se nem oktatás nem volt: postán küldték a kibaszott feladatlapokat, és én tanítsam őket. Egy hatodikos, egy negyedikes - akit időközben visszavetettünk harmadikosnak -  és egy ELSŐS... három gyereket oktatni otthon mindezt úgy hogy sorsot húztunk B-vel hogy kinek van fontosabb meetingje , az mehetett a konyhaasztal mellől szobába dolgozni. A két fiú ADHD-s is, Vilmos speciális iskolába jár - már az ovija is speciális volt, olyan durván nehéz vele. és megnyertük őket, ők meg ugye minket és a suliért IS nyaggató szülőket. eszetlen durva volt, szinte minden nap sírt valaki. legtöbbször én hahahaha

csak hogy legyen már ilyen is

Zsófi: februárban ugye nyolc éves lett. Emésszük kicsit ezt a számot. NYOLC. 8. NJOLCZ.... Nem, sajnos sehogy sem megy.

másodikos iskolás, másodikos montessoris, tökre imádom még mindig ezt az iskolát. Nő mint a gomba, 131 centi, sok kiló, már lassan vissza kell fogni az evését mert állandóan éhes. Igen, minden gyerek eljut ebbe a korba... haha. 29.es a lába (ezzel szerintem korosztályos negatív rekord tartó) ((cumit tavaly tette csak le, de megszületett egyik nap benne az elhatározás, pedig sokszor sírt is már hogy nem tudja magának betartani (én direkt nem pussoltam) és akkor végleges lett és tényleg azóta semmi)) Fogait végignézte fogorvos, sokat tömtek (ilyen kis szuvasodásokat is), de kettőt ki is húztak hogy nehogy az alatta növekedő maradandó fogát bántsa. Ezek a foghíjjak miatt meg kapott "fogszabályzót", ami igazából csak arra szolgál hogy a fogak ne csússzanak össze.

Ügyeske, borzasztóan szeretne megfelelni mindenkinek, és nagyon letöri ha nem jön össze. Gyorsan megsértődik, főleg mostanában nebántsvirág, állandó elrohanós ajtócsapkodós hisztik kísérik. És borzasztóan ki van éhezve a másik gyerekekre is , az ő elismerésükre is. Ez főleg akkor nyilvánvaló ha jön valaki Simonhoz, kis társa, akkor azonnal rátelepszik Zsófi és próbálja elnyerni magának a társaságát bármi áron. Ez elég csúnyán szokott végződni: Simon és Zsófi összeveszik rajta, a szerencsétlen vendég gyerek meg gyakorlatilag elmenekül(ne) innen. Szóval mostanában szeparálni kell őket.

DE! külön viszont egy bújós csillagbogár. Tök sok érett és nagylányos vonással. Megvolt Évivel az első közös, külön szünete (öt napig tesómékkal egyedül, szénné kényeztetve. aww)

Kicsit sajnálom hogy itt a "telepen" az összes korosztályos kislány másik iskolába jár, és ezért neki nehezebb velük menni görkorcsolyázni, meg rollerezni, pedig jó lenne.

Németül gyönyörű kiejtéssel beszél, pörgeti meg gurgulázza a különböző német R-eket is, suliban jól halad, szókincs az egyetlen amivel ugye rendes lemaradásban van amúgy átlagos matek/helyesírás területén, de pl angolból nagyon jó. Mondtam már hogy mennyire bejött az ASL meg a kezdetektől angol mesefilmet nézése? Gyönyörű kiejtéssel tök jó kis szókinccsel szépen el lehet társalogni vele angolul. NULLA tanítás. mert ugye nem is úgy tanulnak... tanítónénije nagyon meg volt lepődve hogy ha nem angol óvoda, nem angol egyik szülő sem és nem járt angolt tanulni akkor honnan tud. Mondtam hogy csak mesefilmek . A kényszer nagy úr. MUHAHA.

Simon: hat (és fél) éves nagycsoportos óvódás és a legnagyobb meglepetés a három közül. 120 centi magas, 28-as a lába kb. Két foga is kiesett már alul, jönnek az újak. (cumizik és a sárga takarója is fontos neki)

Rettentően élvezi az óvódát és az ovi is őt :). Nagyon jó gyerek lehet ott, mert a gyerekek körében IS és az óvónénik körében is nagyon népszerű. Rendes ("tüchtig" , nem győzi eleget hangoztatni az az idősebb óvónénije akitől én a legjobban féltem), elpakol, kirakózik, utolsó évre elkezdett nagyon rajzolni, és MINDENE a távirányítós akármi.

Sokat ragaszt, rajzol, tervez, igazán tényleg ügyesen. Két napja jött meg az értesítés hogy felvették a Montessoriba őt is, szóval szeptembertől iskolás, igazán megérdemi, hogy így fogalmazzak, már nagyon ki van éhezve a tudásra és szerintem majdnem tud úgy számolni mint Zsófi most. ír és olvas a maga kis cuki módján, teljes mesét. múltkor az írógépen is.

kicsit raccsol magyarul is, meg ugye németül is érzik ezt rajta, kapott haladékot a logopédus "elől", de szerintem ez nem vészes

Teniszezni jár amikor épp van pénzünk, igazából az ő sport"taníttatása" le is nullázza a különórák kasszánkat, szegény többi gyerek. Teniszezni nagyon szeret, csak elindulni nehéz néha oda, aztán ott már lelkes. szerintem egész jó csinálja azt is. Illetve az edzője szerint is.

Amikor csak ketten vannak Vilmossal, akkor végtelen cuki nagytesó tud lenni vele, igazgatja és fogja a kezét, stb...

Vilmos: három éves lett öt napja.... hivatalosan is vége mindenféle kisbabás kornak. Asszem tavaly novemberben hagyta abba a pelenkázást, illetve pontosabban szólva, akkor kezdett el vécébe pisilni és nem sokkal később (egy hét?) oda is kakilni. ISZONYÚ nagy lépés! És nem sokkal később meg már estére is szobatiszta lett, alig volt egy-két baleset. Kb 1 méter magas és sok kiló, de arányosan, szóval jó magas három évesnek. Lába is jó nagy, úgy 26-os lehet... Ruhái Simonnal majdnem kompatibilisek: sok olyan ruha van amiről csak megszokásból tudom hogy kié, mert pont a kettő közötti: Vilmosra kicsit nagy, Simonra már kicsit kicsi. 

ujjszopós, rettentően. és "szőri" (bárányszőr) függő.

NAGYON SOKAT küzdöttünk. tényleg horror volt szerintem neki is meg nekem is a kezdet. 

Jaigen: még mindig nem beszél. Illetve most kezdett egyre több szót mondani, kis kezdetlegesen. Mondatok építése két szóból a max, pl: "szőji. hola?" Szőri. Hol van? vagy még ennyi sem. ("Vija, Mimi" ez pl Zsófi és Simon) Erre a doki fél évet mondott türelmi időt, németre meg az intézményesedést követően fél évet. Mert ugye még mindig otthon húzzuk egymás agyát. Felvették Simi ovijába, de majd csak szeptembertől, 

Rettentő sok frusztrációja van, fele abból hogy nem tudja kifejezni magát, fele meg az amit miattam szedett össze. 

Ráadásul most fejlődési pokol tornácán vagyunk: még nem bírja az egész napot délutáni pihenés nélkül, de délben még nem fáradt eléggé hogy aludjon. Este viszont így sose tudjuk 11-előtt letenni... Oké, napközben nem nagyon megyek vele ki, mert csak a szopás: nagyon szeretne kimenni, de felöltözni kurvára tiltakozik. én meg nem vagyok hajlandó azért harcolni vele hogy neki jó legyen utána, mert kint lenni vele is nettó szopás. KIBASZOTTUL gyűlölöm hogy nincs itt zárt játszótér, mert ez a gyerek az akit az út közepéről hoznak vissza rendőrök a város másik feléből ha egy másodpercre lankad a figyelmed és nem és nem és nem vagyok hajlandó kismotoros szófogadatlan kismajmok után rohangálni. 

Mert igen, nem hallgat.

Az ő erőssége hogy szépen és sokat eszik.

de érdekes amúgy hogy tényleg beleesik az ember abba a hibába hogy a legkisebb gyerek mindig KISgyerek marad. Most is nézegettem régi képeket és Simont ennyi idősen már befizettük síoktatásra, nekem eszembe nem jutott volna még őt befizetni, mondván kisbabát minek... haha.... Meg Simon is két éves kora óta csanába, illetve 2,5 éves kora óta óvodába járt. Vilmos 3,5 lesz mire végre ovis lesz, már rég kéne neki a társaság, a szellemi és testi lefárasztás...

azért írok arról is. Például nagy nap a mai, mert a nagyok először mentek oviba. Igaz hogy csak két órára, de akkor is, haladás! Mondjuk nem tudom hogy mit kéne csináljak, mert ez egy ilyen összetákolt , elég ad hoc (és nem túl tiszta) ovi, egy volt művház termeiben/szobáiban, egyetlen egy csoport, mindegyik gyerek bevándorló, amivel nem lenne túl sok bajom, ha nem az lenne az elsődleges cél hogy németül tanuljanak meg. Így félek hogy előbb fognak tudni arabul vagy románul mint hogy ein, zwei... 

Otthon ugye mentek volna át waldorfba, itt meg Montessorit szerettem volna. De mi van ha az meg a ló túlsó oldala és ott meg azért nem lesz/lenne jó, mert túl szakadtak és káeurópaiak vagyunk? Mindegy, szerintem megpróbálni meg kéne, mert még Siminek nagyon sok ideig lesz ovi, de lehet hogy Zsófit is visszatartanám egy évet, hogy tanuljon meg oviban rendesen németül és jó lenne ha egy biztonságos és _barátságos_ környezetben lehetnének napközben, nem valami neonfényes, rideg és hideg volt irodahelyiségben... Szerintem megkérdezem majd a montessorisokat is... fene tudja. Mert igazából jó a gondozónő-gyerek arány és közel is van tényleg nagyon.

---3 nap múlva---

sikerült KÉTSZER is hülyét csinálni magamból/beégni/kurvaanyjukat nekik inkább. 

első nap két órát voltak, 10:30-ra kellett menni értük. Másnap 11:30-at mondtak, mentem, ők meg: 10:30-kor kellett volna jöjjek! de már reggel (=eb) is értetlenkedésbe fordult az egész hogy akkor mikor menjünk stb, aztán mondtam hogy írják már le akkor legyenekszívesek. Leírták, másnap 11:30, végre ok, erre ma megint lebasztak hogy miért jöttünk ilyen korán, mert ma már ebédre ottmaradhattak volna. 

A leírás szerint a héten 11:30, jövő hét ebéd után, utána lévő héten egy órával később, stb. Mert hogy itt egy hét/óra sebességgel szoktatják be a gyerekeket. Kösszép. Németül sose fognak így megtanulni. Nekem meg a hajam kihullik mire értelmes mennyiséget lesznek távol...

 ---------------

nem tudom befejezni, de már egy hete itt ez a poszt a szerkesztőben, úgyhogy most kinyomom

éppen boldogságosság van, mert míg én fejek az egyik szobában, a gyerekek a másikban szerepjátszanak totál maguktól, még a tévét is itthagyták. Az a játék hogy az egyikük kimegy a szoba elé, csukott az ajtó , aztán bekopog, és a másik meg kinyitja neki az ajtót és örül. Mindig más hogy ki kicsoda éppen, hol "apa" érkezik haza, hol a "szakács".

Az előbb hallom:

Zsófi mondja Siminek, mintegy betanítva: - mondjad hogy "kurvaélet, kurvaélet, miért nem jön ez a menyasszony?!"

becsukódik az ajtó, majd bentről kiszűrődik Simi cérnahangja:

-Kujvaélet, kujvaélet, ménemjön má' a menyasszony?

a végszóra meg Zsófi beront az ajtón diadalittasan...

O.o :D

gyerekek oviban napközben, bár nagyon nehéz rávenni őket reggel hogy induljanak, Zsófi állandóan itthon akar maradni és már meg is jött az "akkor szólok a rendőröknek és lepuffolják a Vilit". Tényleg egy másodpercre sem lehet egyedülhagyni Vilivel. Imádja meg minden, de sosem tudni hogy mikor takargatja be kicsit szorosabban, vagy simogatja meg. Pedig nagyon nagyon szereti, csak ugye ő azért mégiscsak öt éves. Simi nagyon kimért vele, leginkább nem érdekli nagyon és ahogy a dokinénink jósolta, tényleg extra apás lett. Eddig kb kétszer tudtam ölbe venni, mindig inkább az apja kell neki.

Vilinek meg a törődés. Meg sok pelenka. Tegnap hajnalban fosmaratont tartottunk, négy pelenkát szart tele, meg a pelenkázót, meg sajátmagát, meg engem. De látszott a gyereken hogy milyen jól esett neki. Meg különben sem sírt előtte, pedig jócskán lett volna mit sírni ennyi kaka előtt. 

gyerekeknek outsource-oltam a fadíszítést, hátha így nem szedik le, mivel ők tették fel a díszeket. Meg legalább addig sem tévéztek. B épp shepherd's pie-t készít, ez most már kvázi hagyomány, mert negyedik alkalommal csináljuk ezt karácsonykor. Halászlé meg liba meg töltöttkáposzta majd nagyszülőknél lesz úgyis dögivel.

én totál takony vagyok, este állítólag úgy horkoltam a gombócos torkom miatt hogy B át kellett költözzön a gyerekszobába. szegény. 

és már megint ocsmány időjárás, meleg, nemsokára jön az eső is. Fehér karácsonyt akarok! */me toporzékol*

este most a változatosság kedvéért Zsófi kezdett rá pavor n. szerű ébreszthetetlen bőgésbe, most már teljesen nem tudom hogy mit csinálunk rosszul. B szerint túl későn fekszenek le. Nade nem tök mindengy hogy mikor fekszik le ha utána másnap sokáig alszik? Mondjuk tegnap 11-től, reggel 10-ig... szerintem elég. 

Mindenesetre roppant fura. Feküdtem az ágyban, kezemben a csillapíthatatlanul zokogó, nem-éber Zsófival és néztem a kis arcát, meg az izzadt hajtincseket simítottam ki az arcából és közben nem tudtam nem azon gondolkozni hogy mennyire kis halandóak. Sokszor előjön ez a gondolat nekem hogy egyszer csak valahogy nem lesznek. nem rettegés, hanem roppant szomorúság. nem tudom miért, olyan kis törékeny a létük.

rettentően szerettem síelni. szeretnék is majd újra. addig is a gyerekeken keresztül élem ki a dolgot, Zsófira is már két évvel ezelőtt télen sílécet adtunk és befizettük egy menet oktatásra. akkor két és háromnegyed éves volt, egész jól bírta, Péter bácsival Mátraszentimrén. Aztán tavaly is, de akkor elbohóckodta illetve Simon már nagyon zokonvette hogy ő csak a partvonalról szemlélheti. Úgyhogy nagyon vártam hogy idén végre mind a ketten mehessenek. 

Eddig csak a síruhákat vettem meg minden évben, az mindig nagyon jó beruházás volt, öröklődik is szépen, az első adagot már Simi is kinőtte, és most Zsófinak már a gyerekosztályról kellett megvenni az első igazi sínadrágot. A többit kölcsönöztük. Idén viszont vettünk már sisakokat is, az talán nem egy évre szól, de fene tudja, amekkora feje van ezeknek az én gyerekeimnek :)

Reggeli csendélet a pizsamafelsős, cumista, meztelenseggű Simiről amint a kobakban pózol:

Itt meg a két sportsman, szinte teljes felszerelésben:

Ez pedig már Epény. Itt most voltunk először, fura hogy nem hegyen van, hanem egy völgyben, de szerintem jövünk még máskor is, mert szerencsésebb a jegypénztár-kölcsönző-oktatás intézésének térbeli elhelyezkedése (Mátraszentistvánon három szinten van és messze egymástól), illetve az oktató, Gábor (bácsi) is jó volt, meg még ott lehet lenni a tanulópályán a szülőknek is bent, mert ennyi idősen azért sűrűn kell igazgatni őket (orrfújás, kesztyűleesett, pisilnikell, stb)

Kölcsönzőben:

Siminek: 70centis léc, 24-es bakancs

Zsófinak: 90centis léc, 26-os bakancs

Elvileg egy közös, kettő fős oktatásra fizettük be őket, de végül sorosan egy-egy gyerekkel foglalkozott, mert az elején Siminél tört el a mécses hogy ő aztán mégsem akar "korcsijázni", Zsófi meg lelkesen csúszott, meg felvonózott.

Aztán úgy hat kör után feladta, hogy ő most hógolyózni akar, addigra meg pont Simi lett besózva hogy most már ő is akar menni a felvonóval és végül ő ment szinte többet.

úgyhogy most azt számolgattuk hogy egy szezonra ha megvesszük a használt felszerelést, amit jövőre újra visszavásárolnak ha ott veszi az ember a nagyobbat, akkor az gyerekenként három kölcsönzés árával egyenértékű és mivel anyósék most beszállnak karácsonyi ajándék gyanánt a projektbe, ezért még kevesebb, szóval elkapattuk magunkat és vettünk egy 70-es és egy 90-es lécet. Megy majd apósékhoz a fa alá. Már csak cipőt kell utána venni nekik.

Ezzel is kényszerítve érzem majd magunkat hogy menjünk még legalább kétszer-háromszor velük sípálya közelébe. Nagyon reménykedem hogy nekik majd szépen beépül az életükbe és a mozgásukba a síelés, nem úgy mint nekem, akinek majdnem felnőtt fejjel került a léc lábamra (gimi) és addigra már fosógalamb lettem. Az a típus aki áll a piros pálya tetején és bőg, mert túl meredek, közben meg mellette húznak el a háromévesek guggolórajtban.

Illetve ezen is dolgozni akarok majd, és mire újra lécre állhatok majd addigra legalább a két nagyobb gyerekkel ne kelljen külön "foglalkozni", remélem ők lesznek azok akik elhúznak mellettem a pályán miközben én rettegek kicsit a tetején...

hirtelen ezt a képet találtam csak, amin a két gyerek is és még egy felnőtt is rajta van... nyár, Korcula Mljet, szerelem...

nem volt téma a biliztetés (EC után-óta), mert nagyon nem érdekelte, illetve elzárkózott a dolog elől, úgyhogy nem erőltettük, de biztos ami biztos alapon már van egy éve bilije, illetve vettem pár hete egy wc szűkítőt, mert ugye mi is ott végezzük a dolgokat, és ő is oda akar bekéreckedni állandóan, meg oda néha fel-fel kérte magát.

szóval megvettük, aztán itton nem is volt nagyon téma, mert nem vetkőztettem, aztán kedd este pucéran rohangált fürdés előtt a lakásban, és egyszercsak jött hogy pisi-pisi, feltettem a wc-re, aztán ott bíztattuk az ajtóban, amikor ránkszólt hogy "menjinnen!", és becsukatta magára az ajtót. Aztán egyszercsak elképedve hallottuk a csurgást.

ezt azóta mégegyszer megismételte.

viszont olyan fura, hogy ez a momentum, hogy ott ül a vécén, becsukott ajtók mögött, és pisil, ez hirtelen olyan nagyon ilyen szívfacsaró "rohanazidő" dolog volt, hogy magam is elcsodálkoztam hogy mennyire rosszul esett... hogy ma itt pisil, holnap meg már venni kell neki a betétet, meg készül az érettségire.

----

másik meg hogy már alig egy-két alkalommal kell neki segíteni hogy kirakja a 29 darabos nagy puzzle-t

----------

illetve ez úgy egy hete Zsófi hirtelen anyás lett. nem tudom hogy miért, vagy hogyan, hiszen nem változott semmi, de egyre többször preferál engem az apjával szemben, holott ő az akit egy pillanat alatt kenyérre tud kenni. Mondjuk mivel nálunk kimaradt a szeparációs szorongás meg minden ilyesmi, meg a tesóféltékenység is viszonylag, ezért főleg fura, de örülök neki, mert végre kicsit anyáskodhatok, a szó jó értelmében, mert amúgy Zsófi olyan hogy nem hagyja magát ölelgetni, és az első mosolygós idegennel szívesen elmenne világgá.

-----------

aztán Simi meg rém cuki ahogy játszik két kézzel elmélyülten bármi kezeügyébe kerülő játékkal, meg kurjongat közben, meg röhög ránk.

természetesen - ahogy ez lenni szokott -, kialudtam magam, és egész jó napok jöttek, rendes gyerekek, sok evés (ez ünnep számba megy), sok alvás, meg eb is sokat segített.

apróságok: megvolt Zsófi esedékes endokrin felülvizsgálata. Tavaly volt az első ugye, és a csontjai alapján úgy tűnt hogy lemaradt, és 9 hós csontkora volt egy évesen. Most mentünk megint:

most nem lett túl jó a kép, de látszik hogy megjelent egy másik csontocska is, meg a lényeg a doki szerint hogy igaz hogy nem nőtt egy centit se az elmúlt fél évben (85 centi), de nagyobb lett a súlya, és a csontok is arányosak: 2 évesnek felelnek meg, úgyhogy elbúcsúztunk.

Aztán voltunk Simivel csípőszűrésen is, csípője rendben, de mondta hogy csináljak terpesz pelust otthon a moshatómba, és használja azt, illetve beutalt gyógytornára, mert rettenet mód feszes, meg féloldalas a gyerek. Másnap mentünk is, és még most azért keresek dévényest is, biztos-ami-biztos alapon.