EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva

mirwen

mirwen


Kariajik

2008. december 31. - Mirwen

Az úgy volt hogy rájöttem hogy idén nem nagyon tudok mászkálni majd a karácsonyi ajándékok beszerzése miatt, ezért valami sk dolgot terveztem, de azoktól meg néha falra tudok mászni, úgyhogy valami igazán tutit kellett kitaláljak, amit én is szívesen kapnék. Ekkor jutott eszembe hogy mi lenne ha mindenféle üveges finomságot gyártanék, és rögtön valahogy a lista is kialakult: narancslekvár, lilahagymalekvár (sültek mellé) és konfitált libamáj. Így együtt komplett, hedonista és ínycsiklandó.

És persze még sosem csináltam egyiket sem. Úgyhogy kicsit féltem, ezért mindenből készítettem próba adagot, hogy ne szívassam meg magam túlságosan. 

A legegyszerűbb és legolcsóbb a lilahagymalekvár, úgyhogy vettem egy kiló lilahagymát, majd egy estét végigsírtam amíg megpucoltam, majd legyalultam, és lett egy szép kis adag:

majd feltettem a recept szerint lassan, sokáig a tűzre. De mivel csak egy kiló, már egy óra múlva kész kellett volna lennie, de semmi... két óra múlva is még mindig csak úgy nézett ki mintha főtt lilakáposztát kavargattam volna, úgyhogy kétségbeestem, és lapozgattam a sokmillió TELJESEN KÜLÖNBÖZŐ lilahagyma lekvár receptet, és végül a karamelles mellett tettem le a voksom, azaz csináltam egy fél kiló cukorból karamellt, és ráöntöttem a hagymát, na ekkor gyönyörű állagú lett, meg is örültem, viszont mikor megkóstoltam, akkor rájöttem hogy nem büntethetek ezzel senkit sem. Ezért azzal a lendülettel lemondtam arról hogy valaki is lilahagymalekvárt kapjon, és ekkor éreztem hogy kissé nagyobb fába vágtam a fejszém mint ahogy azt az elején gondoltam.

Jött a következő, a narancslekvár, amihez próbának egy kiló mandarint találtam otthon, meg egy limoncello-s mandarin marmalade receptet, ami tökéletesen sikerült, isteni lett, úgyhogy belevágtam a narancslekvár elkészítésébe, viszont itt is teljesen egymásnak ellentmondó recepteket találtam, ezért a bejárt utat jártam újra, és a mandarinlekvár útmutatása alapján készítettem ezt is. 

Végy nyolc kiló narancsot, ezeket áztasd be egy éjszakára (ez tisztítja és puhítja), majd másnap kezd el levagdosni a héját uborkahámozóval:

csak a külső finom és szép héjára van szükség, a fehér rész keserít, ezért kell a héj vékonyan, nade vért izzadtam mire levagdostam, mert azért ez nem uborkahéj...

Aztán a kapott héjakat egyesével szép gyufaszál vékonyságra összekaszaboljuk

itt már látszik hogy jött hozzá egy kiló citrom és három lime is, azoknak a héja is ment a többihez, majd a narancsokról levagdossuk a maradék fehér héjat:

aztán összedaraboljuk az összes narancsot-citromot-lime-ot, hozzá a héjak, egy kis víz, és megy főni kislángon a tűzre:

Úgy két óra múlva beletettük a cukrot, és még egy órát főtt tovább

mikor már kész, mert elég puha a benne lévő narancshéj, akkor kiporciózzuk üvegekbe, és megy a dunsztba:

Három nap alatt hűlt ki, nagyon vicces volt ahogy ott fűtötte magát még napok múlva is.

 

Aztán jött a libamáj, amitől főleg féltem, mert nem is csináltam még, meg ráadásul ha elrontom, akkor nem kevés pénzt húzok le a vécén. Vettem is egy fél kiló libamájat, meg egy kiló libahájat, és abból készült a tesztadag, amit másnap teljes sikernek könyveltünk el amikor bereggeliztünk belőle, úgyhogy felkerekedtünk, és vettünk még nyolc kiló libahájat és két és fél kiló libamájat.

A hájakat először alaposan ki kell toklászolni, ez volt az egész készülődésben a legundormányabb és legnehezebb rész, mivel nagyon utálom a tollas töpörtyűt, ezért nagyon alaposnak kellett lenni. Aztán kockacukor nagyságú kockákra vagdostuk az egészet, majd feltettem egy lábasba egy kis vízzel, meg fűszerekkel (babérlevél, boróka és szegfűbors) főni, sülni:


Ez itt egy kilenc literes edény, mikor felhabzott, ketté is kellett szednem, mert annyira tele lett az edény. Kellett neki vagy két óra, aztán leszűrtem, és lett egy csomó gyönyörű töpörtyű és úgy öt liter aranysárga libazsír:


A májakat egy éjszakára hideg vizes tejbe tettem kiázni, majd másnap félbetörtem, és kicsit megtisztogattam - nem tudtam olyan aprólékosan mint ahogy a terrine-készítéshez írják a nagyok, mert azonnal úgy olvadt a kezemben a hideg máj mint a vaj, és ráadásul itt szükségem volt rá hogy egyben maradjon, úgyhogy hagytam, és csak a nagyját tisztítottam.

Ezután a libamájakat a nagy fazékba halmoztam

majd a langyos libazsírt ráöntöttem úgy hogy ellepje rendesen

alá egy kis víz, és gyönyöző, lassú tűzön lefedve negyedórát sütöttem/főztem az egyik oldalán, majd fedő nélkül 20 percet a másik oldalán.

Ezután kiporcióztam üvegbe, úgy hogy mindegyikbe került egy fél nagy máj, majd felöntöttem zsírral:

Aztán ki a hidegbe. Másnap mikor megdermedt, így nézett ki:

Szóval szerintem guszta lett, és nagyon remélem hogy ízlett is azoknak akik kapták.

Mivel nem lett lilahagyma lekvár, inkább a kökénylekvárt osztottam el, illetve a maradék szép libazsírt is kiporcióztam, de még négy üveg töpörtyűt is szétosztásnak ítéltem.

Így történt meg hogy végülis lett 2 üveg mandarinlekvár, 1 üveg lilahagymalekvár, 10 üveg narancslekvár, 10 üveg libamáj, 2 üveg libazsír (meg két üveg májas libazsír), 4 üveg libatöpörtyű és a 8 üveg kökénylekvár.

(az anyámnak készített egy kisüveg vaníliás-cukorról nem is beszéve (egy bourbon vanília rúd, rá finomszemcsés cukor, ennek kellett egy hét hogy összeérjen))

Nulladik

Ez most a nulladik karácsonyunk, amit 24-én egyedül-együtt töltünk. Mert huszárvágással megoldottam a problematikát: 24 itt, BP-en kettőésfelesben, 25 ebék szüleinél, 26 anyáméknál.

Mennyivel kényelmesebb amikor az embernek nem magának kell főznie, hanem besegít a szokásos karácsonyi menü elkészítésébe csak. Nagyon nagyon fog hiányozni a 24 esti halászlé. Mindegy, már szóltam anyámnak, eltesz 26-ra egy nagy adagot. Mi most sütőtökkrémleves, báránycsülök és püspökkenyér menüt állítottunk össze, ami nagyon flancosan hangzik, de tulajdonképpen minden csak maradékfeldolgozás: itt áll már mióta egy sütőtök amit kaptunk apósoméktól, házi; aztán a báránycsülök meg már hever egy ideje a fagyasztóban, a püspökkenyér meg a maradék tojásfehérjéket hivatott eltüntetni, meg a sok (apóséktól, apáméktól is) kapott birsalmasajtot.

Nomegaztán nem most szeretném elkezdeni a Smack evést, mint ünnepi kaja, bár megérdemelné.

Viszont ami nekem nagyon nem megy: az ajándékoznivaló ajándékok megtartása. Én amint megvettem/elkészítettem már azonnal odaadnám. Nekem borzasztóan megterhelő titkolózni és várni, most is már hülyét kaptam kétszer hogy nem adhatom oda ebnek amit vettem neki, pedig... és így kettesben ráadásul ólomlábakon jár az idő, és még valahogy most rosszul is vagyok kicsit, pedig csomagolnom kéne ezerrel, de csak pihegek az ágyban.

Bekk hóm

Újra itthon, és buzgok a tettvágytól. Van is egy csomó, és ráadásul egy csomó jó ötletet találtam ki. Karácsonyra is megvannak a tuti befutók, ezt majd elmesélem karácsony után, mert most olvashatnak olyanok is akiknek ez meglepetés lenne, pedig nagyon izgalmas! Még egy kis blogoszférás konspiráció is kellett hozzá, ezerhála Tyttö!

Ezenkívül látom az alagút végét a telefonmizériás projektben is, asszem Nokia E51 lesz a befutó.

És a horgolásban az utolsó színnél tartok.

danger zone

tesómék biztos haragszanak ránk, mással ugyanis nem tudom megmagyarázni a karácsonyra tőlük kapott 3000 darabos puzzle-t. Amilyen obszesszív kompulzív vagyok, nem hagy nyugodni a dolog, és minden este túrom a dobozt, zörgök, matatok, eb meg már az őrület határán, mert épp egy levelet keresek, de nem ilyet, hanem amolyat, de az nemjó, mert ide más árnyalatú sárga kéne. A kép ugyanis egy őszi erdő.

Közel két négyzetméteren.

Najó, nehezítésképp van rajta szép felhőtlen kék ég és egy csinos, fodrozatlan tó is az előtérben. 

Amin tükröződik az őszi erdő és a felhőtlen kék ég. 

és természetesen a lakásban még csak véletlenül sincs akkora felület ahol elférne, így a nappaliban a szokásos tevékenységek - úgysmint leülés a számítógép elé, leülés a kanapéra, kijutás a teraszra, teregetés, viráglocsolás - bizonytalan időre elhalasztva.

 

süti beállítások módosítása