az megvan hogy Camilla Parker-Bowles ugyanazt a kalapot viselte most az esküvőn mint két éve az Ascot derby-n?
azt hittem ilyen nagy eseményre vadiúj cuccban virít minden résztvevő.
------------
a másik meg subbás szlenggel: Ikertornyok
vs.
2: Az Ötödik Elemből Diva Plavalaguna...
------------
illetve egy kínzó kérdés: hogyhogy Harry herceg kísérte William-et és nem az apja?
most hogy elkezdődött a sziget, én meg már megint terhesen, de pluszban egy kisgyerekkel itthonról merengek csak a régi szép időkön, illetve a hétvégi két napos ereszdelahajamat is a merevrészegség, délig alvás és zabálás helyett csak fröccsözésből, reggel kelésből és emésztőenzimmel óvatosan megkísérelt evés lett csak, szóval hogy öregszünk mint az országút, na.
szóval most jöjjön az a gyöngyszem amit pár napja találtam az indexen, és megőrizném későbbi borúsabb napokra.:
Az amúgy teljesen érdektelen cikk 5 kisméretű vibrátort értékel ki, hogy melyik milyen, melyik a jobb, drágább, kitartóbb, okoz nagyobb örömet, satöbbi, de nem is ez a lényeg, hanem az első komment.
inkább vigyenek engem magukkal utazáshoz, úgy baszok, nyalok hogy abban nem lesz hiba
a büdös kurva mindenségit
micsoda egy pinacirkusz van itt már megint..."
ma délután céges-testületileg kivonultunk a vidámparkba, ahol én ha jól emlékszem, talán 5 évesen lehettem utoljára. Namármost persze nem ülhettem fel mindenre, de azért nehogymár ne utazzak a szellemvasúton... váhá... jól beparáztatott az egyik kollégám hogy lesz egy pók, mert egyedül voltam, és végig ilyen horrorfilmbe illő ijesztős hatalmas pókra vártam, amit majd jól belógatnak hirtelen pont az arcom elé, de persze csak ilyen stabil féle volt. Meg úgy ánblokk minden a hatvan-hetvenes évekből maradt, a tükörlabirintus is meg minden. Vagy mégrégebbről. mint a körhinta vagy a fa hullámvasút.
A szellemvasúton kívül még a körhintára ültem fel, arra a barokkos teremben lévő faragott lovacskásra, de rájöttünk, miután a következő menetben mellém ültek ketten Cs és T is, hogy ez a kerek, beforgathatós cucc a legdurvább az egész vidámparkban, mert a többiek hiába voltak előtte a Looping Staron vagy hatszor, meg a kilövősön meg mittoménhol, itt majdnem behánytak. Persze nem kellett volna kinézni a kis forgós izéből, ami amúgy egy megtermett csészének felelt meg.
Nekem az óriáskerék tetején volt egy kis kézremegésem, amikor megállapítottuk hogy milyen magasan vagyunk és mennyire iszonyat rozsdás minden egyes fémdarab ezen a lélekvesztőn.
A legviccesebb viszont a Mesehajó volt, ami ugye csak egy bárgyú kis csónak egy bárgyú kis vizecskén, folyik, mozog, és közben kétoldalt mesefigurák. Nos ide két csónakkal mentünk be, elöl négyen, kis késleltetéssel mögöttük mi négyen, és miven nagyon szűk a folyosó amin vezet az út, rájöttünk hogy ha elkezdjük a falba kapaszkodva hajtani a csónakot akkor utolérjük az elölhaladókat. Igenám, de annyira gyerek-biztosra mentek az építtetők, hogy semmi mélysége sincs kvázi-barlangpatakocskának, ezért az egyik kanyarban az elöl lévők nemes egyszerűséggel megfeneklettek. Se előre, se hátra... már épp azon gondolkodtunk hogy vajon mennyi idő múlva vennék észre hogy nincs meg két csónak, amikor rájöttek hogy valahogy el kéne mozdulni, és belekapaszkodtak a falba, és egy-két-há! próbáltak előrébb vánszorogni lépésenként nem kevés munkával. Persze mi hátul sírtunk a röhögéstől, hogy a legvadabb vidámparki móka a Mesehajó...
"tegnap székrekim volt"
áááááá
egyik kollégám tegnap bement a gyógyszertárba:
- Jónapot kívánok! Szeretnék kérni egy olyan memóriajavító gyógyszert... de... ööö.. elfelejtettem a nevét...
Teodórának sok szeretettel névnapja alkalmából
az elmúlt napok fénypontja egy fél órával ezelőtt a kocsiban ért, amikoris a lakásból padlószőnyegfelszedés, porseprés, zivatar miatti kurvaanyázás és falról földLEseprés után hullafáradtan és mocskosan ülök épp, és a szigettől ELfele tartunk haza, beájulni az ágyba, holnap meló, amikoris a hídon lassan elmegy a kocsi mellett egy nyitott német sportkupé BMW ZXmittoménmennyiben egy helyes pasas és felém fordulva beszélni kezd. Én nem értem, visszabámulok hogy mit magyaráz, ő mondja tovább, majd lemarad, de néz. Miközben megállunk előrébb a pirosnál, összeáll a kép hogy valószínűleg telefonált, és nem hozzám beszélt, de már mindegy, amikoris a zöldnél újra mellénk ér, bebábul a kocsiba akkor már direkt, és széles vigyorral bámul továbbra is, és kacsint.
persze jellemző hogy rögtön azon kezdtem gondolkodni hogy vajon hogy tud szemüveg nélkül vezetni, vagy hogy adnak vakoknak jogsit, de mikor eb rákérdezett hogy ez meg mi volt, mert csak az látta hogy hápogok egy béemvé felé, egy sóhaj meg egy utolsó pillantás a hungárián elhúzó aranyszínű kocsi után csak ennyit mondott:
nem hagynám hogy elmenj vele, de megérteném.
tanulság: sötétben minden újszülött fekete. nincs. csak dicsekedni akartam.
"bet the conversation went like this:
Director: "Hulk, we want you to do this commercial. Here is the script."
Hogan: "No way I do that, brother!"
Director: "Here's a check for $500,000"
Hogan: "Sunday, Monday, Tuesday......" "
kacsintós szmájli
ha szar a virsli:
