a lakhatás kérdése egy gordiuszi csomóátvágással megoldódott/oldódik: eb munkát kapott németországban, konkrétan az adidasnál , úgyhogy most annyi a változás hogy nem az ingatlan.com-ot / jófogás.hu-t nyálazom naphosszat, hanem az immobilienscout.de-t meg hasonlókat. Innen korculáról épp csak hazaesünk majd vasárnap, egész jövő héten a maradék orvosi vizsgálatom lesz, aztán még egy hét és máris tolnak be a műtőbe. Egy hét, aztán haza, máris október 5,  eb pedig 20-án már kezd is, igaz lesz egy kis szabija a huszadiki hét után november 1-ig, mert ennyi idő alatt még mi sem tudunk egy országváltást levezényelni pedig elég rutinos utazók/csomagolók vagyunk.

Beszarás belegondolni hogy mi lesz most. Fél év a próbadiő, eleinte csak addig nézünk, úgy vesszük hogy egy német telelés lesz, épp elég azt felfogni épp ésszel.

Eddig azon morfondíroztam hogy mi lesz a gyerekek óvoda/iskola helyzetével, mert itthon egyértelmű volt hogy az international-t nem tudjuk megfizetni, a hagyományost nem akarjuk, maradt a waldorf, de most ez így hirtelen más lett. A hagyományos ott kint talán (biztos) jobb mint ami itthon van, szóval nem a hagyományos/nemhagyományos pedagógia a kérdés, hanem arra jutottam hogy a nyelv az amivel legrövidebb távon legtöbbet lehetne nyerni, úgyhogy próbálok valami kétnyelvű dolgot becélozni.

Lakást meg valami házat kéne keresni, állítólag nem szívlelik a sokgyereket a társasházakban (és megmondom őszintén, nekem sincs kedvem állandóan fegyelmezni őket, mert mi még a magyar átlagból is kilógunk lefelé, nemhogy egy csendes, jólnevelt bajor kisvárosban. (vagy csak már megint előítéletes vagyok))

meg hogy mit vigyünk magunkkal és mit vegyünk inkább kint. meg hasonlók. szóval most ez olyan nyaralás hogy fejben nem nagyon vagyunk itt. Szerencsére a testünk azért még simán lemegy úszni egy jót a tengerben :)

őszintén szólva, ha nyáron nem ijeszt rám egy kvázi tévéstáb hogy jönnének forgatni a lakásba ahogy én befőzök, akkor még mindig anarchia lenne nálunk. De rám ijesztettek, én meg befostam és kerestem egy nénit, ő egy áldás, mert ha nem jönne hetente, akkor úsznánk a lakásban. 

viszont most jön, heti egyszer, ketten takarítunk, felosztottuk a terepet.

A lakás kiinduló állapotát jól szemlélteti hogy mikor először jött, akkor KETTEN(!!) 9(!!!) órán keresztül súroltuk a lakást, és ez még nem is volt igazi nagytakarítás, amikor minden polcot lepakolnak, stb...

szóval terep felosztva: enyém a fürdőszoba (csempe, szaniter, tükör), wc (a csésze kívülbelül), konyha (pult, csempe, tűzhely, ajtók, stb) , meg ugye előtte a lakás rendberakása, mert csak rendberakott lakást lehet takarítani. (az igazsághoz hozzátartozik hogy nagyon pici helyiségekről beszélünk ám)

Igazából az ugye a munka oroszlánrésze, de most hogy beépült a péntek délelőtti takarítás, sokkal jobban rutinná válik az eseti kis rendrakás. És nem gondoltam volna, de maga a takarítás is szuper rutinossá tud válni, mármint kialakul egy szép koreográfiája és onnantól egész flow élmény tud lenni.

azért alakult így, mert ezeket szeretem én csinálni, és szeretem ha olyan alaposan készülnek el, ahogy én csinálom, porszívózni, port törölni, felmosni meg utálok. 

de mindezek amiket itt ömlengek, ezek csak takarítás _utáni_ érzések, csütörtökönként mindig arról álmodozom hogy hátha hív a takarítónéni hogy lemondja a pénteket, ...mennyivel jobban szeretném megúszni az egészet.

De utána... ahhh, fantasztikus ülni a tiszta lakásban. Délben végzünk, pontosan négy órám van a lakásban jönni-menni-csodálni, mert aztán hazajönnek a gyerekek, és nekik is nagyon tetszik a rend meg a tisztaság és ez inspirálólag hat rájuk és azonnal szétpakolnak a lakásban. B-re meg ilyenkor jön rá mindig a kávéfőzés (tiszta zacc lesz minden), meg a főzés. Lehetőleg valami olajfröcskölős, vagy paprikás-zsír-pöfögtetős.

néha olyan jó lenne egyedül lakni.