Még tegnap írt a céges dokim beutalót laborba, teljes vérkép (igenis Carter doktorúr, meg még hematokrit! ...és milyen a szisztolés nyomás? esik-esik!.... ), vizelet meg egy esetleges családi örökséges cukorbetegséges kivizsgálás is. Ez tegnap még jó ötletnek tűnt, viszont mareggel már mikor átöntöttem az olajbogyós* üvegből a hozott pisit a műanyagpohárba, és leültem várni hogy szólítsanak a csapolásra, már nem tűnt annyira örömteli eseménynek. Beszólítottak, és mikor leültem a nagyüzemi vérvételnek helyt adó szobában az egyik székre - volt még vagy négy másik -, akkor mondtam az amúgy kedves asszisztensnőnek hogy akkor ha lehet innen vegye a vért - itt rámutattam a jobb kezem könyökhajlatának legszélére, ahol meg szokták találni az eret -, majd hogy akkor én inkább nem néznék oda, ha nem baj. rámnéz: "Miért, nem szereti a vérvételt?" visszanézek, lassan és tagoltan: "Miért, van aki szereti??", aztán csendben csapolt tovább, a negyedik kémcsőnél már kicsit feszengtem, ahogy mozgott a tű a vénában, majd konkrétan már elég furán éreztem magam, féltem is hogy nehogymá rosszul legyek egy szaros vérvételtől, azért a kabátfelvétel előtt ücsörögtem is egy kicsit, majd gyorsan leléptem, mert amilyen hülye vagyok, majdnem elkezdtem nézegetni ahogy csapolják a többi embert ott.
Majd mielőtt beértem volna a céghez, vettem jutalmul hősi cselekedetemért - meg hogy már tegnap dél óta nem ehettem-ihattam - egy jó kis rozskenyeres lazacos szendvicset a Marie Kristensenben.
*: azért fontos ezt megjegyeznem, mert mikor még általános iskolás voltam, ugye vinni kellett pisit az ilyen és hasonló jellegű doktorbácsilátogatós foglalkozásokra, és egyszer megtörtént hogy lélekszakadva jött a telefon másnap hogy azonnnnnal vigyék vissza a gyereket, mert olyan súlyos cukorbeteg hogy már rég inzulinnal kéne lőni. Aztán kiderült végülis hogy az üvegre amiben a pisit vittem egy mézesüveg tetejét csavartam rá. Szóval remélem hogy a csak kézi mosogatott olajbogyós üvegemmel semmiféle borzalmat nem okozok. Mondjuk bilirubin helyett bilizöld?