A M. Merengő mai műsorszáma:

az egyik kedvenc képem a nyárról. Montenegro, te csodás...

(a képre kattintva nagyítható)

az egyik legjobb képem az utazásról, a többi egy mél után megtekinthető (nem linkelem ki direktbe mert mi is rajta vagyunk és csak az höröghet a látványomon aki legalább a mélírásnyi fáradtságot vette) 

nem is meséltem még, hogy délre milyen szokás dívik az útszéli halálesetekre. Nálunk ugye ha valakit az úton csapnak el, vagy karambolozik, akkor a fának/oszlopnak a tövében van mécses, meg virágok vagy hasonló. nos kinnt az a menő, hogy kis emelvényre fekete márványtáblát szerelnek, mint a temetőben szokás, csak itt az arcképe is rajta van a szerencsés áldozatnak, szépen belegravírozva a kőbe. De legalább frankón lehet látni hogy gyakorlatilag mindegyik halott a tesztoszteronfűtött 20-30-as pasi, aki nem bír nyugton vezetni a seggén, és az egynyomvonalú szerpentinen előz két kamiont. (hirtelen fel is röhögtem, amikor az egyik ilyen táblán egy öreg fejkendős néni arca volt látható.) A menőbbeknek a kocsija is rá volt gravírozva a táblájára. Aztán a csúcs egy motorosnak a tábláját is, ő a motorján ülve volt megörökítve, de még a képregényekből ismert vonalakkal ábrázolt száguldásos vonalkák is szépen ott sorakoztak mögötte, már csak a nagybetűs "WROOOM!" felirat hiányzott mögüle. 

elcsapott állatok úton útfélen. Oké, kétezerhétszáz kilométeren lesz termés, ezt már a nagy számok törvénye is megmondta, de azért a végén már csak pislogtunk a variációk végtelen sokaságán. Mi elütöttünk - a rengeteg bogár és ízeltlábú mellett persze - egy bazinagy sáskát, akkorát koppant mint egy kő, aztán meg egy kisverebet is.

De emellett a lista: egér, valami pocokféle - nagyobb mint egy egér, de még nem patkány -, galamb, sirály, kiscica, nagycicák (sok), mókusok - legszörnyűbb az volt, amelyik nem kilapítva volt, hanem szinte csak hason feküdt, és a kis lábai hátrafelé kinyúltak -, kutyák minden színben, mennyiségben, méretben és lapossági fokban - itt a legszörnyűbb egy nagy, szürke kutya volt, akit frissen üthettek el, mert még felemelte a fejét, hogy egy borzalmas fájdalmas pillantást ereszthessen be a szélvédőn - ááá -, volt persze róka is. meg egy pár azonosíthatalan szőrös izé is. Aztán a legszomorúbb viszont az volt, amikor úgy a semmi földjén félúton a messzeségben láttuk hogy van valami elütött az úton, de mellette mozog valami, hát egy kicsi kölökkutya volt aki épp falatozni próbált a tetemből, de aztán visszarohant a kukoricásba mire odaértünk. A korona az egészen Szarajevóban ért: egy fehér kocsit álltak körül a rendőrök az úton, aminek a horpadt motorházteteje úszott a vérben meg a véres ruhacsomókban.