rendbejött a vére cukoregyensúlya, jó a szine, már csak rásegíteni van rajta a lélegeztetőgép és egy igazi CUKORFALAT!!!! ugyanis láttam róla képet!!!

nagyon nagyon köszönjük...köszönik...köszöni Bercike leginkább a szurkolást! Amint lesz felhatalmazásom, majd teszek be róla képet, de tesómék nem akarták ilyen kis kiszolgáltatottan még igazán fényképezni sem (a publikációról ugye nem is beszélve). A kis kezei le vannak szorítva hogy nehogy kikapja a szájából a szondát, meg az orrából a lélegeztetőt. Amúgy még lóg belőle egy kis katéter meg elvileg infúzió.

most még ki kell tenyészteni a vírust hogy mi lehetett, ugyanígy tesóm"ból" is, addig nem is adhat tejet neki, és majd várni amíg felszed egy kicsit, ugyanis a poliszi az, hogy 2300gr-osan engedik haza a babókat.

Szóval akkor mégegyszer: 2007.09.17-én 17:00kor (öt körül, pontosan nem tudom) 1980grammal és 44 centivel megszületett B. Albert Attila, alias Berci :-) (<-szmájlit írtam elveimmel ellentétben, muszáj volt, vigyorgok mint a vadalma)

tesóm is jól van, sebe fájogat, de pénteken már elvileg hazamehet.

"...ma meg elhatároztam hogy ha jösz értem hogy menjünk tesómékhoz a kórházba, akkor előtte a soroksári brendonban megállunk, és veszek egy-két koraszülöttre való ruhácskát, mert igenis örülni kell bakker, meg bizakodni, nem temetni akarom szegény Bercikét, akit még senki nem is nevezett nevén, valami hülye babonából szinte."

most jöttünk vissza vidékről ahol a tesómat megcsászározták. hát semmi jó hír... és ez most virágnyelven volt...

36 hetesen elvileg már 3 kilósnak kéne lennie a babának, nos a pici csak 1,9, mert a méhlepényből nem ment át hozzá se tápanyag, se oxigén rendesen... csak a sógorom láthatta, már ha látott valamit a könnyeitől ő is... meg a sok géptől... A dokinő neki vagy 5percen keresztül mesélte hogy mik a gondok, és úgy kezdte hogy "sajnos túl későn jött a kismama..." ...meg hogy nemjók a hírek a babáról:  rosszabodott az állapota, oxigénhiány, tüdőgyulladás, sóháztartás felborult, nehezen lélegeztetik, stb... 

és természetesen egy hatágyasban van öt az örömtől majd kicsattanó kismama között, akiknek háromóránként hordják a négykilósaikat szoptatásra...

ehhh, igazságtalan az élet, na.... nagyon.... 

ésakkormost mindenki ezerrel szorít a tesómnak, mert csak október 19-re volt kiírva, de az első NST-jén (ahol kábé csak meghallgatták volna hogy milyen szépen ver a szive a kicsinek) amire ma ment, benntartották.

és most meg tolják be a műtőbe, mert ki kell venni belőle a gyereket, mert toxémiás lett.

aggódom nagyon jajj

de igen. Tegnap a tesóm -7,5 hónapos babájával (1,5 hónapos terhes), majd eb 5 napos unokaöccsével és Lobó 3 hónapos Babszemével volt randi. 

tegnap voltunk saját nőgyógyásznál, mindaketten tesómmal. Tesómnál méhenkívüli terhesség gyanú miatt újból berendelés ma reggelre, nekem meg egy szépen fejlődő de üres petezsák... merthogy még mindig nem jött meg, és még mindig erős pozitív a terhességi teszt. 

Szóval most tesómon volt a sor letörni mint a bilifüle, mert ugye azt akkor el kell vetetni, még ha gyönyörűen fejlődik is meg minden, mert tönkreteszi az egész méhét máskülönben.

nekem meg akkor az utolsó reményfoszlányok is el a szélben... Már nem vagyok kiakadva ezen, hiszen tudtam hogy semmi esély, csak ez a kvázi "haldoklás" a szar... mert ha már túl lennék magán a vetélésen  akkor oké, de így hogy várok és várok hogy mikor fogja fel a szervezetem hogy vége, és léphetek tovább, így szar.

De legalább sikerült G-nek - nőgyógyász&unokatesó -  egy jó napot szereznem mikor megmutattam a majdnem 30 darabos terhességi teszt gyűjteményemet. Mondta is hogy a normális emberek úgy három darabnál megállnak. Én meg mondtam neki hogy ha nem csinálom, akkor nem veszem észre a gyenge csík-sötétedési tendeciát (illetve annak a hiányát), és akkor még mindig abban a hitben élnék hogy... aztán kiegyeztünk abban hogy nem vagyok teljesen komplett, és azért megnéztük ultrahanggal újra a hangyák háborúját, az üres csatatérrel.

DE!

tesóm, mareggel volt csillivilli ultrahangon, szuper gép, mégjobb szonográfus specialista doki, meg G. és ott van a "baba" és köszöni jól van, és jó helyen. úgyhogy E ÖÖM E BÓDOTTÁ! Most lettem igazi nagynéni!

 

voltunk ma dunaparton tesómékkal hekket enni, meg még az utolsó napos lusta vasárnap délutánt kiélvezni. Kacsázás a kavicsokon és a kavicsokkal, séta a még langyos levegőn a parton, jót mosolyogni a kismamán a terepjárónak vett babakocsijával, ahogy elakad a fövenyen*, és találtunk a vízben egy régi faszenes vasalót is. Ezt kimentettük, és kövirózsartónak elhoztam. Még jól ki kell majd sikálni, de remek lesz, már látom. 

(*így jár az aki kicsi első bolygókerekűt vesz. utána hiába a traktorbelsőnyi hátsó, bakker. Trendi babakocsik, szevasztok.)

szombaton voltunk vidéken anyáméknál, orvosnál, nagynénéméknél, jöttek unokatesómék is, aztán találkoztunk nagyanyámmal, majd rohanás fel pestre volt osztálytárs esküvőjére, amit a csodával határos módon elértünk még, holott másfél órácskát késtünk csak... aztán rohanás haza, mert kb az ágy volt az egyetlen dolog amit aznap szerettünk volna még látni. 

mameg fejfájós voltam - valami front kering errefele -, mosás, ebédfőzés, majd tesómék jöttek - illetve kajával tudtam csak idecsábítani őket, mert ugye friss, új kertesházból kinek van kedve kimozdulni be pestre a harmadik emeletre -, ezenkívül eb körbeglettelte a lakást; a másfél év alatt megereszkedett, dilatálódott falak mentén keletkezett repedések kábé fél kiló glettet "ettek meg". mostmeg jól megérdemelt pihenésképp Clicket fogunk nézni frissen sült rákszirommal.

vasárnap kényelmes kései villásreggeli után összeírtuk a bevásárlólistát, aztán kivezettem a fóti Corába, és bevásároltunk jól, de már megint akciós dévédékkel lett tele a kocsi, mint ahogy ez a szokás úgy két hónapja úrrá lett rajtunk. (Harcosok Klubbja, A Harcso(Musa), Adaptáció, stb...) aztán nagynehezen csak elszakadtunk a hipermarketből, és tesóméknál belefogtunk az ebéd előkészítésébe: Eb a sajttal töltött gombákat készítette, én a salátákat (caprese, lilahagymás paradicsomsaláta, és joghurtos-borsos (jóóó fokhagymás) uborkasaláta), tesómék meg a kalamárikat pucolták, vagdalták. Közben befutottak eb szülei, akiknek megmutattuk a környéket, mert mi is szeretnénk errefelé telket - mondjuk házzal, de ha nem fussa akkor jó lesz egy nagyobb sátor -, meg tesómék aranyos kis lakását. Volt aztán nagy aggódás, hogy tényleg olyan délre akarunk menni? biztos hogy jó az a Montenegró? meg vigyázzunk magunkra, meg ilyenek, majd kocsiba ültek hazafelé, és mi végre visszatérhettünk a tűzgyújtásra, eb lelkesen szorongatta a kezemet, másik kezében a sört a mélyhűtőből - lassan minibár lesz a kesztyűtartóból... majd olyan ordenáré módon bezabáltunk sajtos gombából, citromos kalamáriból és fűszeres grillkolbászkákból a temérdek salátával, hogy utána mikor már csak romok figyeltek az asztalon, pislogott mindenki a székében hátradőlve, el is röhögtünk magunkat hogy már csak valami gyapjútakaróval kéne beburkolózni, hogy úgy nézzünk ki mint a kerületi nyugdíjasotthon lakó sziesztára kitolva a kertbe. A világmegváltást utána a horvátországi élmények részletes taglalása, és az újonnan beszerzett Horvát tengerpart és Szerbia&Montenegró részletes térképek böngészése maradt. Közben felfújtam az ajándék átlátszó strandlabdát, amit a térkép mellé kaptunk, és szép színes földgömb van ráfestve, és elámultam, hogy mennyire hangyafika a távolság amire most ennyire nekifekszünk, és szülők aggódnak, és duplabiztosítást kötünk, hogy például amerikában ez egy New York - Washington távolság, amit ott szerintem nem is hívnak "távolság"nak...

aztán hazavetettem - M3-on azért a vasárnapi hazasiető tömegtől rettegtem eléggé - majd kiadós alvás után a legédesebb fíling a hétfői ébresztőóra lenyomása reggel hogy ma kuss van, mert mától szabadságon vagyunk...