Van az az igen elterjedt jelenség, ami általában apukák körében dívik, hogy a kisfiuknak megvesznek azonnal, kábé születésük pillanatában, egy teljes nagyszobát betöltő terepasztalt modellvasutazni és/vagy távirányítósautót és/vagy horgászbérletet, stb.

Nos nekem ez a fétisem a kiskonyha volt, úgyhogy igen nagyon erősen tudtam csak visszafogni egészen a kétéves szülinapig amikor végleg nem bírtam tovább, és megvettem az ezer éve kinézett kis ikeás konyhát. És azóta is gyűjtögetem hozzá apránként a bele- és hozzá valókat

Az az isteni szerencsém hogy Zsófi az első pillanattól hasonlóan oda van érte (lásd videó a szülinapi első találkozásról), és néha órákat elvan vele (kétévesek időmértékére átszámítva: 15-20, de akár 30 percet is).

Főz, inni hoz, kenyeret szeletel, sóz, borsoz, süt, mosogat de leginkább kever, meg osztja az ételt, mint egy jól nevelt krisnás karácsonykor.