más családokban egy kiságy van, és az öröklődik gyerekről gyerekre. Nos, hogy lassan itt a harmadik gyerek, nálunk épp a "vegyünk egy harmadik kiságyat!" a téma, amitől anyám mindig lepadlózik, hogy a nagyok miért nem ágyban alszanak már. Meg miért alszunk még mindig egy szobában. És komolyan a kicsi is majd hozzánk fog bezsúfolódni?

Igen.

Szóval a hálószobában a mi ágyunk mellett áll a két HENSVIK kiságy, amit azért szeretek, mert az egyik oldaluk tömör. Nagyon szeretem hogy egy kupacban alszunk, hogy azonnal tudok reagálni, bármi bajuk van, betakarni ha kitakarózik, nekik se trauma egy tök nagy szobában elaludni tök egyedül, amikor én sem szeretek egyedül aludni, én is B-vel alszom. A külön ágyikók is kellenek, mindenkinek kell a kis zug, ami a sajátja, ő rendelkezik vele, kis biztonságos zugoly.

És nagyon jó hogy egy szobában alszunk, mert így a gyerekszoba egy olyan szoba ahol játékok vannak és hely a felnőtteknek is hogy kényelmesen legyenek, hogy legyen kedvünk nekünk is ott lenni. (és nem mellesleg esetleges vendégszobaként is tud funkcionálni)

Szóval minek nagyobb ágy amíg a rácsos 120 centis, Zsófi meg még csak 110? még pont elfér, B is 190 centisen fekszik a 2m-es ágyban.

A két rácsoságynak ki akartam vágni az oldalán pár rácsot, hogy ki tudjanak oldalra menni belőle könnyebben (eddig csak könnyedén átvetődtek), és közben megmaradjon a felső korlát is, mert Zsófi most már több éve úgy alszik hogy estére sátort kér: le kell takarni az egész ágyat egy vékony takaróval.

Azt is hozzátenném hogy az ágyakat extrán felszereltem hogy tényleg imádnivaló legyen: fejvédők még mindig megvannak, huzatfogóként és dekorként funkcionálnak, mert azért a fal felől tud húzni a hideg. Bent cuki színes lepedők, azon az elmaradhatatlan bárányszőr, ágyneműk puhák, kényelmesek és komfortosak. és mindenkinek saját kislámpája van.

De B-vel kis kommunikációs félreértés miatt egyik nap arra mentem át a hálóba hogy épp mind a két ágynak leszerelte az oldalát, Nagyon nem örültem, nem így akartam, ráadásul olyan bénán nézett ki hogy hiányzik az egész oldala. Este Simi egy nagy koppanással ki is esett belőle, Zsófi meg letúrta az ágyneműjét, úgyhogy menteni a menthetőt elmentünk az ikeába leesésgátlót venni Zsófinak. Siminek meg visszaszereltük az oldalát. A leesésgátlóval most megbarátkoztam, este felszereltem, arra került az eddig sátorként funkcionáló zöld takaró.

A fenti képen egy esti sorozat: első képen csak alvást mímel, még otthoni ruhákban, látszik a bárányszőr. Másodikon már pizsamás, esti elfoglaltság: fürdés után, betakarózva, könyvet olvasva. Harmadikon meg: elfáradt és lekapcsolta a villanyát. Látszik hogy Simi még fent van (nagyágyban kalózkodotott épp) és az ő lámpája még ég is. 

Ez annyira cuki felfedezés volt hogy van olyan pillanat a gyerekeknél is igenis, amikor ő maga is el akar aludni, amikor felnyúl és lekapcsolja a villanyt. Nagyon cuki hallani a lekapcsolódó villanykapcsolókat :)

ágy és alvás. az alvással is ugyanúgy vagyok hogy nem akarok azzal büntetni hogy "alvás!" mint ahogy a "menj az ágyadba!" sem vagyok hajlandó alvásra kényszeríteni senkit. Nekem is tök változó minden nap hogy mikor leszek álmos, neki miért lenne minden nap 20:00 óra jó? Annyi a menetrend hogy fürdés után egy darabig még gyerekszobában lehet olvasni/gyöngyözni/rajzolni, utána meg hálószobába orientálódunk és akkor meg ágyban lehet még olvasgatni. Vagy akinek van kedve, az mellém is befeküdhet, amíg én is olvasok.

Mert ezt is bevezettük: egyrész hogy úgyis későn fekszenek már le a gyerekek, úgyhogy nagyon ritka lett hogy nem velük fekszünk (régen ugye az volt hogy 9 körül fektetés, utána meg fent voltunk még sokáig kettesben B-vel) és ha már úgyis velük fekszünk akkor meg olvasunk. Úgyis hiányzott már az olvasás nekem is, mert én ágyban olvasó vagyok. Eddig nem mertem világítani, nehogy felébredjenek, de ez is jó bizonyíték volt hogy a kicsi fénykörű lámpák nem zavarják a másikat az alvásban és aki álmos az így is-úgyis elalszik.

----------------------

jaigen: Simi mikor megszületett, akkor gyerekszobában az ágyat nyitottam nagyra és ott aludtunk Simivel az első hat hónapban kettesben, Így B és Zsófi is tudott aludni, elég ha csak egy ember szívja végig ezeket az első hónapokat, utána költöztünk egy szobába mind. Most is ezt tervezem, B Zsófival és Simivel, én meg az új gyerekkel a másik szobában. Aztán egyesítjük az erőinket. Megvan a harmadik kiságynak is a hely még. De ez még egy év múlva esedékes, nem tudom hogy akkor épp hogy és hol fogunk állni, úgyhogy még nem tudok erről igazán nyilatkozni és ezért hezitálok megvenni a harmadik kiságyat is