ma vendégeskedés volt egyébként nálunk: jöttek evetkéék, lecsekkolni Zsófit élőben, és mivel tegnap egész nap ebéknél voltunk vidéken, a lakás meg romokban állt, tegnap éjjel álltunk neki takarítani, és kicsit elkapott a gépszíj: hajnal egykor hagytam abba a vécépucolást, de hajnal négykor, mikor megetettem Zsófit, és kivittem a cumit, még gyorsan felmostam a konyhát is. Hihi, mintha szeretnék takarítani. Pedig nem, de néha kell, és akkor viszont jobb ha van valami konkrét határidő, mert engem csak az ilyen utolsópillanatos halaszgatós vagyok, és utána a nemlétező hátralévő idő motivál csak.

Villám VéBé jött, látott, és forgószelezett, pont úgy mint Berci nemrég, ami ezekszerint életkori sajátosság, nomeg valahogy úgy érzem a lakásunk egy nagy ajzószer, csupa tiltott, vagy tiltani való dologgal. Aztán meg eb sütött remek pizzát, betoltuk majd evetkéék már mentek is.

Mi is mentünk felvenni a tortát amit meglepinek rendeltem tesóm 30. szülinapjára, Volt is nagy örömködés!

Úgyhogy ma jól kibabázhattam magam: egy (kissé betegecske (sajnáljuk együtt)) kiskopasz 4,5 hónapos, egy tejfölszőke 20 és egy göndörbarna 21 hónapossal a karomban.

Csütörtökön voltak itt: Lobó és Babszem, mentünk motorozni egy jó nagy kört, megnéztük a helyi máltai játszóteret, és a környéket, rám kötött Zsófival. Utána meg Babszem bemutatta hogy hogy "dolgozik" meg hogy "nézi meg a leveleit" az egyszervolt.hu-n, nagyon érdekes hogy milyen gyorsan felnőnek, hiszen ő is nemrég született, aztán már itt kezeli a számítógépet.

Jó volt a kis vendégség, még ha Zs gigantikus fosással hirtelen véget is vetett neki, de a nap nyertese kétségkívül eb, akit teljesen elvarázsolt az egyszervolt.hu, és egész este a gyerek ajándékát, Eddie-t az elefántot nézegette csillogó szemekkel. (Ranschburg Kis Szülők Könyvét meg ketten olvasgattuk fel felváltva)

Pénteken jött Lobó, még egyszer utoljára egyben és emberi körülmények között beszélgetni, erre pont véletlen (ónos eső vs. nyári gumi) rászerveződött húgom is unokaöcskössel. Akiben kábé öt tonna Duracell elem található.

Én öt évet öregedtem, félig megőszültem ezidő alatt, meg is írtam a látogatás után ebnek hogy talán mégiscsak lelencbe adnám a gyereket ha megszületik. Persze nem komoly, már elmúlt, mindenesetre tanulságos: ezért nem rögtön ekkorának születnek a gyerekek, mert akkor már kihaltunk volna. A kezdeti édes-aranyos alszik-eszik-kakil-bömbizik verziót könnyen lehet emészteni.

Nade végülis a tervezett projektet is sikerült két agyvérzés között abszolválni, és az összes kisruhát szétválogattuk méret szerint, mert ugye eddig csak úgy turkáltam hogy "jéé, cuki! picii!", és így mint kiderült, még fél éves korában is lesz ruhája, annyira nagy szórással dolgoztam. 

Szombaton meg ebékhez utaztunk le, részemről utoljára, mert már így is rizikós volt ez a táv ennyi idősen. Igaz a kocsiban már a szériafelszereléssé vált az intim törlőkendő meg a papucs (aka: kórházi pakk) az elakadásjelző mellett.

Holnap - azazmár ma - meg eb tovább reszelgeti a bölcsőt. Apropó bölcső: nem is meséltem, hogy felhoztuk apám kisdedkori bölcsőjét, és arra csapott le eb hogy restaurálni szeretné, azaz meg-hobbi-bütyköli. Eddig szétszedte, most levittük csiszolni, és holnap talán az összeszerelésnek áll neki.

tegnap Gánton voltunk a Bauxitbányában, fantasztikus volt az idő és maga a bánya is. Égő vörös talaj, élénksárga falevelek.

Utána senoiékhoz mentünk csicsóka-tócsnit enni, ami isteni volt, de még mindig szenvedek a légnemű következményeitől. Haha, gázhajtással megyek majd ultrahangra is.

haha, tudtam hogy ezért nem írtam mostanában, mert nem volt elég ideális körülményem írni... De majd most!

Pl el tudom mesélni hogy nem kapok levegőt. Terhesen ez amúgy is tünet - megvastagodott nyálkahártyák - de én még (természetesen) szedek mellé Aspirin Protect-et, ami pluszban ugyanezt műveli. Alapból is csak fele akkora áteresztőképessége van az orromnak az orrsövényferdülésem miatt, úgyhogy el lehet képzelni hogy mennyi levegő jut be a tüdőmbe ebben a párátlan szobában ráadásul. Hát semennyi. Úgyhogy maradt a jóbarátom az Afr1n, amit meg elvileg csak három napig szabad fújkálni, mert utána elég keményen addiktív. Meg hát most terhes is vagyok vagy mi a fene, úgyhogy vettem helyette Sterimar-t, de sajnos az kábé ugyanannyit ér mintha zuhannyal szembespriccelem magam. Szóval vagy fuldoklom és nem tudok aludni (mert a szájon át lélegzés nem opció) vagy mérgezem és éppkondicionálom magam a függőségre. Szép választék.

Meg a laptop bolt után már ofkorz nem mentünk klímát venni, meg eb olvasta is hogy megvenni meg lehet ugyan, de felszerelni már csak kábé szeptemberben érne rá valaki is, annyira sok melójuk van. Nemcsodálom. Úgyhogy maradt a Bé terv: elmentünk a ventillátorért, ami eddig eb tárolójában ücsörgött.

Holnap meg megyünk eb szüleihez, nagy családos banzájra, névnapozás kötelező jelleggel. És még a laptopom sincs értelme elcipelni, úgyhogy majd egész nap hiányozni fog.

tegnap KCs-vel kisrablóztunk, a szokásos tatárbífsztek extra adag lilahagymával meg egy-egy pohár vörösborral, mondanom se kell hogy mennyire jó volt, és hogy mennyire hiányoznak nekem a régi krumpliföldi kollégák... Lassan öt éve hogy elhagytam azt az osztályt és mégis, a mai napig szinte mindennap kommunikálunk, pedig lassan már mindenki más kontinensen tartózkodik.

A nap meglepetése Pep volt, aki reggel még ezt a hetet is bizonytalanra ígérte, viszont öt felé telefonált hogy kész is a bicaj, mehetek érte, fékek kafák és még a hátsó lámpát is megcsinálta. Aranykezű bicajszerető-szerelők szevasztok!

szombaton ebék szüleinél voltunk vidéken. Épp a kiadós ebéd után pihegtünk bent a nappaliban, húsvétról maradt csokitojásokat majszolva, nagy lazán, kicsit laposakat pislogva, az élet eseményeit boncolgattuk, hogy természetesen nem költözünk ki csak úgy ukk-mukk-fukk újzélandra sehova, mint a szomszédék lánya-Edina, ő is kiment és ezért várhatóan öngyilkosok lesznek a szülei mert "hát már soha nem láthatják az unokáikat?!" Bla-bla... amikor is egyszercsak felül a fotelban eb, kikerekedik a szeme mint aki kísértetet lát, el is kezdjük kérdezgetni hogy mi van, erre nyitogatja a száját, egyre rosszabbul néz ki, fehéredik, mi is idegesebbek leszünk, újra kérdezgetjük, és mondja hogy "nemtudom... nagyon furcsa.... buborékozik a fejem..." és a tarkójára mutat. Már lélekben a mentőket tárcsázom újra, a szülők halálra vált arccal próbálnak érdeklődni hogy mégis hogy, meg mi, eb közben meg feláll és kiviharzik a szobából mondván "ha tovább kérdezgettek, szarul leszek", de azét már látom hogy rezeg a lába. Tejóég... mi lehet ez?! aggódom én is, hogy vajon minek lehet ez az előjele, lehet hogy épp most kap storek-ot?! gondolkozom ezerrel, közben kettéharapom a számban már felére olvadt kis csokitojást, amikor belémnyilall a felismerés és már kiabálok is a konyhában pihegő ebnek:

"robbanócukor!! ... robbanócukor van a csokitojás töltelékében!"

hát így történt meg az egyszeri emberrel az eset, lenyelte a féligrágott csokitojást, a torkában kezdett pattogni ő meg majdnem elájult.

rég röhögtünk ilyen jót utána

tegnap egy kollégám barátnője hívott meg egy kávéra, mert a múltkori lakásavatós bulin kiderült hogy mennyire egyhullámhosszon vagyunk, és milyen jól el tudunk beszélgetni mindenféle minket érdeklő témákról. Most hozzá mentem el, mert ő az Andrássy-n dolgozik egy elég puccos üzletben mint üzletvezető és dizájner. Fél hétre mentem, amikoris bezárta boltot, majd egy különbejáratú bemutatót kaptam a upper class ikeájában. Ami gyakorlatilag abból állt hogy végig fetrengtük az összes fotelt, széket, puffot, zófát és kanapét ami volt az üzletben, a legolcsóbb szék 90ezer, a legdárább fotel valahol 3milló közelében. Nem tudom hogy lehet ezekkel amúgy otthon jó szívvel együtt élni, mert speciel én sikítófrászt kapnék ha a hárommilliós krémszínű fotelomba beülne valaki egy tele pohár vörösborral. este negyed11-ig dumáltunk, bent az üzletben, ami viszont egyben hatalmas ablakokkal nyit az utcára, azaz kirakat is, úgyhogy saját bőrön tapasztaltam hogy milyen lehet egy próbabának vagy egy big brádör lakónak. Elsőre fura, de hamar megszokható. Nagyon jót beszélgettünk, biztos hogy ez egy csodálatos barátság kezdete.

Ittam végre Nespresso-t, de ismét arra a megállapításra jutottam, hogy nincs eb kávéjánál finomabb. Pedig nem nagy kunszt, de ő tökélyre vitte: segafredo őrölt kávé, török sztájl elkészítve; ami egy edényben kevés cukor a kávéporral, tűzretéve, ott hirtelen még így "szárazon" megpörkölni, aztán gyorsan rá a vizet, kétszer felforralni és kész. 

Nagyon finom fika. 

ma ismét vendéglátunk, sok-sok embert. Egyre jobban belejövünk, egyre kevesebb idő alatt készül el a takarítás, bevásárlás, sütisütés, rendrakás... de ez jó, mert mindig is idegenkedtem a sok emberrel járó macerától, pedig csak rutin kérdése az egész, legalábbis úgy tűnik. meg terápiás céllal is jó, mert legalább ki tudok lépni anyám árnyékából, aki alig-alig hívott vendégeket mert neki soha nem volt elég tiszta a lakás. De a tisztaság alatt ő általában a festést is értette, az amúgy olyan patyolat lakásban ahol még a légy is seggen csúszott volna... ehh...  a vendégek nem a takarítás makulátlanságát jönek leellenőrizni, vagy ha igen, akkor úgy kell nekik. legalábbis ezt mondogatom magamban, aztán persze még nekiálltam tegnap is este 11-kor felmosni a teraszt. Tipikus pániktakarító vagyok. Nagyon nehezen lehet rávenni a "csak úgy" takarításra, de ha helyzet van, akkor négy karral turbófokozatban teperem végig a lakást, a végén még körömlakklemosós vattával négykézláb a padlón a parkettafugaszil kenődéseket is...