az úgy volt hogy mikor fél éves volt Zsófi, akkor elmentem a helyi bölcsibe - kábé 2 perces séta innen -, és beirattam várólistára. 2011 februárra. Mivel sosem lehet tudni hogy mi lesz akkor majd.

Nem sok jóval kecsegtettek más kisgyerekes szülők, hogy nem veszik fel úgysem ha otthon vagyok egy másik gyerekkel, le is mondtam róla, de ma a védőnő tanácsára csak elmentem megkérdezni hogy mizu, erre az igazgatónő mondta már Zsófi neve hallatára hogy "felvettük", majd kikereste a könyvben, és ott volt a neve az egyik csoportbeosztásnál.

Hirtelen köpni-nyelni se tudtam a meglepődéstől, és mikor kérdeztem hogy mikortól jöhetne, visszakérdezett a nő hogy mikortól megyek újra munkába. Ekkor rámutattam a hasamra, hogy szülni fogok hamarosan (ehh, észre se vette), amikor is összecsapta a naplót, és mondta hogy "akkor bizony sajnos nem jöhet". Mert addig ugyan járhatna amíg meg nem születik, de utána ki kéne vennem.

wtf?

most akkor valaki magyarázza már el hogy ha már egyszer van hely neki, és fel is veszik, akkor miért fáj az hogy nem melózok? (és kábé tizenegykét név volt, szóval nem is teltház)

ok, nem erőszak, megleszünk - valahogy - itthon is, de Zsófi nem egy anyás lény, és egy pár nap délelőtt nagyon jól ellenne ott, biztos vagyok benne...