Ja tényleg, nem is meséltem hogy tegnap előtt jöttem vissza repülővel Nürnbergbe, és ugye iszonyat szél volt mindenhol. Budapesten gyakorlatilag a földön, álló helyzetben úgy rázta a gépet hogy beszarsz, a startolas utánról nem beszélve, de a nürnbergi landolás vitte a prímet, az összes filmes klisével, meg is írtam memoárban
szóval landolás kezdődik, nézem a netflixen a The Crown-t, benne épp Philip szülei hogy halnak szörnyet egy viharos időben rossz landoláskor, ablakokon kinézve látszik hogy kint éjfekete minden, aztán ahogy ereszkedünk bele a tejfölbe, a gép szárnyán lévő reflektor a felhőbe fúródik, elkezdi iszonyat lökdösni a szél a gépet. közben zuhog az eső, az ablakon 45 fokos szögben a víz. Hátul közben ordít egy csecsemő
Nagyon durván dobálja a szél, mellettem a pasi előredől a széktámlához, én még mindig tartom a Hidegvérű Frequentflyer imidzsem, úgyhogy nézem tovább a filmet (megint valami turbulenciás rész, persze)
Az ablakokon viszont belátszik ahogy ugrál a széllökések miatt a horizont, félelmetes és émelyítő egyszerre, nem is birom, úgyhogy bal kezemmel laza könyökléses fejtámasztást csinálok, ami igazából kitakarja a perifériás látásomból, másik ablakhoz meg simán csak becsuktam a jobb szemem.
szóval igazából egy szemmel , összeszorított segglyukkal néztem a jobbkezemben tartott telefon kijelzőjét , hogy mi történik a filmben, azt már rég nem tudtam