rettentően szerettem síelni. szeretnék is majd újra. addig is a gyerekeken keresztül élem ki a dolgot, Zsófira is már két évvel ezelőtt télen sílécet adtunk és befizettük egy menet oktatásra. akkor két és háromnegyed éves volt, egész jól bírta, Péter bácsival Mátraszentimrén. Aztán tavaly is, de akkor elbohóckodta illetve Simon már nagyon zokonvette hogy ő csak a partvonalról szemlélheti. Úgyhogy nagyon vártam hogy idén végre mind a ketten mehessenek. 

Eddig csak a síruhákat vettem meg minden évben, az mindig nagyon jó beruházás volt, öröklődik is szépen, az első adagot már Simi is kinőtte, és most Zsófinak már a gyerekosztályról kellett megvenni az első igazi sínadrágot. A többit kölcsönöztük. Idén viszont vettünk már sisakokat is, az talán nem egy évre szól, de fene tudja, amekkora feje van ezeknek az én gyerekeimnek :)

Reggeli csendélet a pizsamafelsős, cumista, meztelenseggű Simiről amint a kobakban pózol:

Itt meg a két sportsman, szinte teljes felszerelésben:

Ez pedig már Epény. Itt most voltunk először, fura hogy nem hegyen van, hanem egy völgyben, de szerintem jövünk még máskor is, mert szerencsésebb a jegypénztár-kölcsönző-oktatás intézésének térbeli elhelyezkedése (Mátraszentistvánon három szinten van és messze egymástól), illetve az oktató, Gábor (bácsi) is jó volt, meg még ott lehet lenni a tanulópályán a szülőknek is bent, mert ennyi idősen azért sűrűn kell igazgatni őket (orrfújás, kesztyűleesett, pisilnikell, stb)

Kölcsönzőben:

Siminek: 70centis léc, 24-es bakancs

Zsófinak: 90centis léc, 26-os bakancs

Elvileg egy közös, kettő fős oktatásra fizettük be őket, de végül sorosan egy-egy gyerekkel foglalkozott, mert az elején Siminél tört el a mécses hogy ő aztán mégsem akar "korcsijázni", Zsófi meg lelkesen csúszott, meg felvonózott.

Aztán úgy hat kör után feladta, hogy ő most hógolyózni akar, addigra meg pont Simi lett besózva hogy most már ő is akar menni a felvonóval és végül ő ment szinte többet.

úgyhogy most azt számolgattuk hogy egy szezonra ha megvesszük a használt felszerelést, amit jövőre újra visszavásárolnak ha ott veszi az ember a nagyobbat, akkor az gyerekenként három kölcsönzés árával egyenértékű és mivel anyósék most beszállnak karácsonyi ajándék gyanánt a projektbe, ezért még kevesebb, szóval elkapattuk magunkat és vettünk egy 70-es és egy 90-es lécet. Megy majd apósékhoz a fa alá. Már csak cipőt kell utána venni nekik.

Ezzel is kényszerítve érzem majd magunkat hogy menjünk még legalább kétszer-háromszor velük sípálya közelébe. Nagyon reménykedem hogy nekik majd szépen beépül az életükbe és a mozgásukba a síelés, nem úgy mint nekem, akinek majdnem felnőtt fejjel került a léc lábamra (gimi) és addigra már fosógalamb lettem. Az a típus aki áll a piros pálya tetején és bőg, mert túl meredek, közben meg mellette húznak el a háromévesek guggolórajtban.

Illetve ezen is dolgozni akarok majd, és mire újra lécre állhatok majd addigra legalább a két nagyobb gyerekkel ne kelljen külön "foglalkozni", remélem ők lesznek azok akik elhúznak mellettem a pályán miközben én rettegek kicsit a tetején...