szóval négyig bírtam, aztán beálltam tus alá megfürdeni, hajatmosni, meg nézni hogy mit szólnak a fájások a melegvízre. Nos semmit, jöttek továbbrais, aztán fél ötkor meg zsuppsz, elfolyt a magzatvíz...
most megszárítottam a hajam, fájok még kettőt, és lassan becihelődünk a kórházba...
eb már úton lefelé
szóval nem tudok aludni, fájdogálok, aztán lehet hogy csak jóslófájások, ezt én már sosem tudom meg, a múltkor nem voltak ilyenek. Rendes fájásnak túl rövidek, de túlságosan fájnak ahhoz hogy csak vicc legyen.
Öt hónapba telt mire végre maradéktalanul szavakba tudtam önteni a születéstörténetet. A luca széke kutya füle ehhez képest. Egy mondat itt, egy mondat ott, egy bekezdés újra, majd újra, aztán itt foghíjas, ott hiányzik még valami. Nem jó, nem adja át.
Ez is csak egy rossz kísérlet egy leírhatatlan dolog megfogalmazására.