mert ma jött el a napja Castle nézés közben hogy rájöjjek, el akarok jutni egyszer egy férfisztriptłzbárba...

eddig hevesen fujjogtam, hogy milyen már az, meg hasonlók. mára csak egy nyálcsorgató nénike lett belőlem

Nagy élvezettel olvasom hónyominál mindig a kis pajzán, pikáns bejegyzéseit, és sokszor átvillant az agyamon egy pár hasonló szituációban hogy hú, ez most igazán megörökítésre méltó - bekapcsolt a blog-o-motor - aztán mégse írtam meg. Azóta is azon tanakodom hogy ez prüdéria vagy valami morális gát? Meg hogy ki meddig megy el a személyes élményeinek valamely irányú taglalásában?

Talán inkább önértékelési probléma lehet ez nálam. Vagy alkati kérdés; a szekszualizáló leírások a vagány kicsi vékonyka sötéthajú lányok sajátja. Akik két érfelvágós depresszió közben tökéletes harmóniában élnek magukkal/testükkel. Nemtudom.

Meg tettem még egy korszakalkotó felfedezést is itt a cégnél a programozási tudás kontra mellméret viszonylatában, de ezt nem árulhatom el mert kompromittál.

napok jönnek mennek, meghívóosztás van folyamatosan minden este, vizitálással, beszélgetéssel, vacsorával, hol mi...

terápiás jelleggel a tesómnak keresgéltem meg küldtem öt hetes ikerterhességes ultrahang képeket, hogy tudja majd hogy mit kell néznie jövő hétfőn, mert tuti biztos vagyok benne hogy ikrei lesznek... pasija kicsit ki is van most akadva hogy mi lesz ha tényleg azok lesznek, hiszen nem erre számított, de mondtam is tesómnak, hogy maximum kölcsönadja az egyiket. aztán nevettünk.

csináltam kapribogyós tojássalátát, néztem három rész House MD-t, és újra nem raktam oda mosni, és mostmár úgy kell beverekedni a szennyesruhakupacon keresztül a fürdőszobába.

meg még meglepte eb magunkat egy ígéretes színházjeggyel, illetve este nem mentünk sehova, pedig úgy volt...