tegnap végre eljutottam a Butokugan-ba, a Rákóczi út 57 alá, ahol ez a bejárati ajtó fogadott:
majd kicsivel később az előtérben meg a földön a mozaik:
szóval azt kell hogy mondjam hogy gyomorfacsaróan fantasztikus érzés látni a saját munkámat megelevenedni. Ez volt a Szupertitkos projekt, a Butokugan. Még nyáron keresték meg a Japán alapítványt hogy indítani szeretnének egy harcművészeti központot és névre meg kalligráfiára lenne szükségük. Az alapítványtól engem ajánlottak, megkerestek, és annyi volt összesen hogy Harcművészeti Központ legyen, csak japánul. Utánajártam, hogy Butokukan lenne erre a legjobb név, és gyakorlás, majd megfestettem a jeleket is, és a végén megköttetett az üzlet, a név és a három jel. Szabad felhasználásra. Azt nemtudom hogy miért ButokuGan lett, de ez már nem az én dolgom ugye.
Elvileg szeptemberben kellett volna nyitniuk, aztán mikor arrafelé jártunk, nem látszott semmi. Egy hónap múlva sem, és utána sem. ezért hagytam a fenébe az egészet, míg egy pár hete észrevettem hogy nyitottak mégiscsak. és tegnap volt a napja hogy odamentem, és végigtapiztam az egészet. Félelmetes érzés, letaglózó.
