Azt nem tudom hogy hol él, vagy hol élt eddig ez az ember, aki ilyen cikket írt.

22 éves volt anyám mikor megszülettem (abban a korban ez volt a normális), és ha én is folytattam volna ezt a hagyományt (ami a mi éránkban viszont már túl fiatalnak számít), akkor 44 évesen lett volna nagymama, de nem folytattam, hagytam neki még 10 évet, és még így is már csak az iskolás unokáival unokázhat, ...ha megéri.

nem kell ehhez megemelni tovább a nyugdíjkorhatárt, már régóta nincs haboskakaózás nagyikákkal.

az meg hogy nagyszülők segítsenek gyereknevelésben amikor az ember szülővé válik, már csak nagyon keveseknek adatik meg... vagy nagy-nagy korkülönbségek vannak, vagy korai nyugdíj, de akkor is még ugyanott kéne lakni mint a nagyszülők, ami meg egyre ritkábban történik meg már.

nincs életem a felúításon kívül. Ez a mai nap konklúziója, minekutána reggel fél kilenckor megnyitottam ezt a blogbejegyzés szerkesztőt, és egész idáig egy fél gondolatot se tudtam kiizzadni magamból.

sietnem is kell, megyek lamináltozni a nappalit. sziasztokviszlát. 

HZs: ...Yep. Amúgy ez persze sarkított, és sok dologba igaza van tótavének, de én pl. azt szoktam a faternak mondani, amikor ki van bukva a piszkoskommunista traktoristákra, hogy ezt úgy is föl lehet fogni, mint egy szociális intézkedést. Az ipar egyszerűen képtelen integrálni 2-3 millió, alapvetően képzetlen, és nagyon kevéssé mobilis elemet, és óriási belső strukturális és finanszírozási válságot okozna, ha ezek megjelennének akár a munkaerőpiacon, akár a definitív szociális ellátórendszer output oldalán. A mezőgazdaság túltámogatásával voltaképp helyben tartjuk őket, hogy ne gerjesszék tovább az urbánus problémákat. Ez persze a probléma megoldásának elodázása, pontosabban konzerválása, hiszen abban a reményben történik, hogy majd a következő generáció ki tud ebből a pocsolyából lépni, de a támogatási aránytalanságok túlságosan könnyen emelik ezt a jelenséget az életforma rangjára, újratermelve az egyensúlyzavart.

mai levélváltásunkból 

"...az emberi evolúció utolsó tízezer éve szociális síkon zajlott. Annak érdekében, hogy a jégkorszaki tundrán föllelhető kevés eltüzelhető mammutszart, mint korlátozottan rendelkezésre álló erőforrást hatékonyan tudjuk kiaknázni, nem mindenki maga csiholta a kis tábortüzét az Altaj lábánál, hanem összebújtak egy közös barlangingatlanban, és amíg az erre kijelölt sánta lúzer a tüzet őrízte, békében lehetett sárga bölényekkel tapétázni a falat. Később ez összecsiszolódott, és számtalan réteg rakódott rá. A nagycsaládos (biológiai alapú) szerveződést felváltotta az etnikai, és mostanra már ennek kereteit is feszegetjük. Kiszélesedett a társadalmi munkamegosztás, és ez sohasem látott hatékonysági mutatókkal ért el, s eljutottunk odáig, hogy a tyúkmellű egyötvenes AMD Pistike Leukoplaszttal megragasztott teknőckeretes szemüvegében nem repül a Taigetosz Flighttal, hanem meg tudja találni a maga helyét a közösségben. Ennek viszont ára is volt, nevezetesen olyan magatartásformák elsajátítása, amelyek ellenkeznek a zsigeri késztetésekkel. Az egyik ilyen a magántulajdon. Ez voltakép a privátszféra utolsó bástyája, annak biztosítéka, hogy holnap is legyen motiváció kimenni a hidegbe szarvast kergetni, mert tudod, hogy a combjának hátsó részét hazahúzhatod a pulyáknak, és Ugluk nem veheti el tőled (noha neki kőrisfa husángja van), mert bodobáccsá változtatja a varázsló. A másik a szekszualitás leszabályozása. A szex az egyik legerősebb biológiai motivációs faktor, egy jó numera kedvéért sorra dőltek a törzsi, etnikai, pásztortörzseknél faji korlátok. Ez nem feltétlenül kívánatos, mert az egyedi génállomány továbbörökítésének evolúciós kényszere civilizációs közegben behelyettesítődik a közösségi génállomány megőrzésének fontosságával. Ezt úgy tudtuk a leghatékonyabban implementálni, hogy összekapcsoltuk a két dolgot: a magántulajdont és a bujálkodást. Megdughatod a csajt, de előtte meg kell vacsiztatni, meg kell venni neki a plüssállatot a benzinkútnál, és meg kell ígérned, hogy a mamája is kap karácsonyi ajándékot. A pasi megveszi neked az esesmercit, de cserébe el kell tűrnöd, hogy háromnaponta rádmászik, és meg kell ígérned, hogy nem dugsz másokkal. Kialakítottuk a magunk rítusait a szex és a tulajdon holdudvarában, meghoztuk a magunk áldozatait az össztársadalmi haszon és a konfliktusok elkerülésének oltárán. Ez szükségképpen együtt járt a nemiség takaréklángon tartásával, erőteljes leszabályozásával. Az, hogy a modern marketing felfedezte a szex univerzális motivációs faktor voltát, és megpróbál belőle rekreációs tevékenységet csinálni, a társadalom intézményrendszerét feszegeti, és mint ilyen, potenciálisan veszélyes. Ha a nagymellű szőkék és a nagyfarkú atléták kapják meg az összes numerát, ezzel azt érjük el, hogy a tulajdonszerző képesség társadalmi örökíthetősége felborul, és hosszú távon az egyetlen faktor az attraktivitás lesz. El lehet képzelni egy olyan kultúrát is, ahol ez a legfontosabb szervezőerő, de ez hosszú távon a materiális jólétet fenyegeti, mert a rakétatudósok között relatíve kevés a nagyfarkú."