elmaradt tegnap, mert este hirtelen felszabadultunk, ugyanis jöttek gyereketfelvigyázni, és eljutottunk végre moziba KETTESBEN!

---

ide írok még kicsit a filmről, ami a Sherlock Holmes volt, amire igazából nem készültem, (mondjuk trélereket sose nézek, kritikákat inkább a filmek után szoktam olvasni), szóval csak annyit tudtam hogy Guy Ritchie film, meg hogy én nagyon nagyon sok SH könyvet olvastam gyerekként, nagyon szerettem.

SPOILER!

szóval ezt az átbaszást! ez egy Harcosok Klubbja vs. House MD. Sherlock Holmes=House, Wattson = Wilson, Amber = Mary, Irene Adler =(kicsit) Lisa Cuddy. Nem is tudtam másra gondolni a két órás divat-misztikummal fűszerezett vidóklipp alatt. Ami ráadásul hemzsegett a hibáktól, a végén konkrétan a hajam téptem a "rádióhullámok" szó elhangzásakor, és erre építették a filmet! anyám!

Szeretem a "based on a true stroy" filmeket, úgyhogy ez is bejött, még ha annyira hűen adták vissza az 1970-es hatást hogy néha szinte már zavart is, és újra meg újra meg kellett nézzem hogy 2008-ban készült a film, de persze ez műnyavajgás. 

A film szerintem klassz, nézzétek meg ti is

namármost az van hogy rászakadtam a "Palota ékköve" hülyemagyarcímű koreai sorozatra, aminek az eredeti címe Dae Jang-geum, és egy baromi jó kis sorozat, tízből kilenc feletti az értékelése az imdb-n is meg a port.hu-n is, meg is érdemli. Bár inkább csajoknak ajánlanám, de kétségkívül szórakoztató.

Egy gond van csak, hogy nem elég hogy egy átlag európainak minden ferde szemű egyforma, itt kiválogattak egy rakás nagyon szép - azaz mégegyformább - koreai csajszit, akik ráadásul mindig azonos egyenruhában vannak, azaz érdemes a magyar szinkronosat nézni, mert legalább a magyar hanggal meg lehet különböztetni őket... egy idő után. szmájli.

Persze egy pár rész után már menni fog, de eleinte nagyon kellett figyelnem.

(és még ilyen helyes koreai pasasokat... ááááá... Min Jung-Ho!)

ma megtörtént velem.

Előre le kell szegezzem, még sosem voltam IMAX moziban, nem láttam másfajta 3D-s filmet sem, szóval nemtudom hogy máshol milyen. 

De ma a Science Museumban voltunk, és teljesen véletlen vettem észre hogy van imax, és hogy adnak asszem ötféle filmet. És az egyik a "Space Station" volt, ígéretes névvel, de mivel nem tudtam semmit az egészről azthittem hogy valami félgagyi animált dolog lesz. Erre nagyon nem. NAAAGYON nagyon nem...

Egy Lockheed Martin és NASA közös produkció, astrounauták filmezték, Tom Cruise narrálta, iszonyú profi és porig alázó.

Hol sírnom kellett, hol ájuldoznom, vagy épp majd bepisilni az élménytől, de végig libabőrösen.

A vászon három doubledecker magasan, vagy négy szélesen, TÉNYLEG ott lebegett az ember a Nemzetközi Űrállomás felett. Vagy épp Kazahsztánban a Szojuz fellövésekor a riporterek gyűrűjében.

Miután többször majd meghaltunk az élménytől, és kijöttünk, hogy akkor folytatjuk a múzeumlátogatást, egy darabig csak hápogni tudtunk hogy ilyen nincs. És hogy innentől feleslegesen semmiség minden további dolog...

száz szónak is egy a vége, ha londonban jártok, ki ne hagyjátok semmi pénzért.

----------------

eb most nézte meg hogy megy ugyanez a műsor pesten az Arénában. magyar szinkornnal?!

Tegnap bennfentes Wall-e vetítésen voltunk, amit én többet meg nem teszek, ugyanis terhesen mindenen bőg az ember, főleg egy ilyen egyedülmaradt a kis csótányával az egész földön a pici régi robot, és E.T. nach Hause telefonieren.

Végig azon küszködtem hogy a nachost tömjem magamba, és próbáljam ne kiengedni a könnyeimet, mert milyen ciki már majd szétbőgött arccal hellósziázni a "blogvilág krémjének", ahogy PsycloneJack nevezte.

Nagyon aranyos, nagyon tetszett (főleg az eleje), de kíváncsi lennék hogy ha nem tarol épp bennem a hormon-tenger akkor milyennek láttam volna.

blogolás helyett inkább menjetek, nézzétek meg a Shortbus-t, amiről Nilitonál olvastam, és nagyon helyes és színes film, bár nehezen tudtam elvonatkoztatni hogy a Jamie-t játszó PJ DeBoy-t látva ne Dan-re asszociáljak. ami azért vicces volt ebben a kontextusban, nemkicsit.

most meg fel, Sam&Max! 

Még Teodoránál olvastam az Idiocracy-ról, és tegnap este végre megnéztem. Néha a realisztikusságától nem tudtam már röhögni rajta, annyira találóan szatirikus...

HZs-vel indult is egy mailezés a filmről, inkább őt tolmácsolom:

"Én a világot nem az elhülyüléstől féltem: a világ mindig is hülye volt, segítség nélkül. Nagyobb probléma talán az emberi ambíció tövestől visszanyesése, a középszer piedesztálja. A prekokakóla kultúrákban a földet túró burakumin tökéletesen tisztában volt a saját pozíciójával és azzal, hogy ő a büdös életben nem fogja semmire sem vinni, és a család hérosza mindig is Ito nagyapa marad, aki ott volt abban a nyolctagú bandában, akik mángorlóval halálra vertek egy részeg, sánta szamurájt, a kardját meg jól eldugták a csűrben, és a tablettás szakétól fülig bebaszva néha elmerengtek azon, hogy el kéne adni, de aztán sose merték. Sem előtte, sem utána senki ekkora tettet a faluban végre nem hajtott, és ez így volt jól. A modern civilizáció falansztere viszont egy olyan díszletben materializálódik, melyben a a reflektoroktól elvakított egységsugarú generálpolgár egy tökéletesen az ő zsigerből fakadó vágyaira renderelt márixban érezheti magát. Mert minden róla szól. A hírességek többé nem általános iskolai dolgozatok "Pédaképem: Szent-Györgyi Albert" dimenziójú kulturhéroszai, elérhetetlen magasságokból letekintő jóságos szemeikkel a szépiabarnára fakult egyenfotókon, hanem önmaguk sokszorosra felnagyított, emberléptékű kivetülései, győzikék, gangsztazolik, kiszeltündék, annácskák, akik voltaképp nem tettek és nem tesznek semmit. Egyszerűen vannak, és létezésük öndefinitív volta teszi őket idolokká. Az ember többé nem akar nagybetűvel Valami lenni, mert a törekvés leértékelődött, a valamivé válás folyamata ciki és unalmas: a szelebritik csak úgy lesznek. És nagyon kevesen pillantják meg a színpadra kitántorgó csereszabatos figurákat hátulról támasztó sztárcsináló gépezet olajtól csöpögő fogaskerekeit. Az átlagembert először az isteneitől fosztották meg, majd az emberi bálványaitól, akikhez mérhette magát, és ezáltal azt hiszi, ő maga lett a mérce. Mindeközben pedig a világot egyre inkább olyan erők vonják irányításuk alá, amelyek e totalitásnak tűnő, de valójában nagyon szűkre szabott fejgépreflektor fénykörén túl, a sötétségben, elérhetetlen dimenziókban ténykednek. Világbank, Multilaterális Egyezmény, Bones and Skulls, Rotary Club és a többiek. Ezek veszélyesebbek, mint a királyi adószedő katonai kíséretének lándzsái: azok ugyanis már a falu határából látszottak, és el lehetett rekkenteni a disznót előlük a nádasba. Ők viszont nem látszanak. Az ördög legveszélyesebb hazugságával hitegetnek: azzal, hogy nem léteznek. És én ettől szorongok: hogy a világ egy terrárium méretére zsugorodik, ahol a fogyasztó társadalom infralámpáinak melegében mosolygó eloik módjára egyre kevésbé lesz befolyásunk azokra a dolgokra, melyek létünk fundamentumait tartják."