Tegnap a maradék két Prison Break rész után nekivágtam a The Lost Room nevű scifi minisorozatnak, és annyira de annyira lenyűgözött, hogy egyben lenyomtam mind a hármom részt, észrevétlenül. Csak azt vettem észre hogy már nagyon fáj a szemem, és akkor jöttem rá hogy ez így egyben négy és fél óra volt. Istentelen jó! aki tudja, feltétlen nézze meg!

El Laberinto del Fauno.. varázslatos!

az első* olyan nem ázsiai mese ami rabul ejt, csodálatra képes és elvarázsol. gyereknek lenni újra, hinni a csodákban.

 

*: a japán (rajz)filmek elég magasra tették a mércét az európai-amerikai kiszámítható bugyutaságok után.

az elmúlt pár napban következő esti filmeket vetítették a Home Film Theatreben:

C.R.A.Z.Y., Brokeback Mountain, A Scanner Darkly.

egyik jobb volt mint a másik! Köszönet érte Z nagymesternek.

(viszont lóg egy százas papírzsepivel)  nem is köszönök meg neki semmit.

rendszeresíteni kellene a négy napos munkahetet. Rendkívül jó hatással van a szervezetemre, és a lelkivilágomra is egyaránt. Tegnap Eb Obersturmführer vezényletével takarítottunk, a végére még én is belejöttem pedig nem sok kedvem volt ezzel tölteni a napot. Mondjuk semmi más alternatíva nem volt, lévén odakinnt fagyos nyálkás esős idő... Este még volt egy ordas nagy szopás: lehúztunk egy tökismeretlen filmet, kizárólag az alapján hogy az IMDB-n a Comedy kategória top100-ban benne volt, mi meg nevetni vágytunk. Hát a Simon minden csak nem vicces. konkrétan eutanázia-reklámfilm hollandiai klisékbe bugyolálva

Click = (Bicentennial Man + Bruce Almighty) * Adam Sandler

szombaton voltunk vidéken anyáméknál, orvosnál, nagynénéméknél, jöttek unokatesómék is, aztán találkoztunk nagyanyámmal, majd rohanás fel pestre volt osztálytárs esküvőjére, amit a csodával határos módon elértünk még, holott másfél órácskát késtünk csak... aztán rohanás haza, mert kb az ágy volt az egyetlen dolog amit aznap szerettünk volna még látni. 

mameg fejfájós voltam - valami front kering errefele -, mosás, ebédfőzés, majd tesómék jöttek - illetve kajával tudtam csak idecsábítani őket, mert ugye friss, új kertesházból kinek van kedve kimozdulni be pestre a harmadik emeletre -, ezenkívül eb körbeglettelte a lakást; a másfél év alatt megereszkedett, dilatálódott falak mentén keletkezett repedések kábé fél kiló glettet "ettek meg". mostmeg jól megérdemelt pihenésképp Clicket fogunk nézni frissen sült rákszirommal.

szombaton szüreteltünk nálunk, vasárnap hajnalban meg - talán folytatólagosan - olyan torokfájás ébresztett, hogy egész vasárnapot ágyban, félig ébren, félig álomban, gyógyszerekkel tömve, takarókba burkolva vegetáltam. Nagytakarítás volt, én mostam: bepakolni a gépbe, meg elindítani a programot nem olyan nagy kunszt, teregetni meg kifejezetten szeretek, úgyhogy két alvás között így tudtam mégis valamennyire hasznossá tenni magam. Majd estére egészen rendbejöttem, úgyhogy lájtos vacsora után megtekintettük a Breakfast on Pluto-t, amit ugyan golden globe-ra én se jelölnék, viszont ténylegesen véresre kaparnám az arcát ennek a frusztrált picsának. Csak hogy neki legyen igaza.

aztán este lett, majd reggel... 

a mozijegy 1150 forintért kurvasok, ellenben terembérletnek elég jó ár. Egyedül voltunk, csak mi és Ricky Bobbyék. Zseniálisan jó popkorn múvi!

(köszönet aeonfluxnak a beharangozásért)

vasárnap tépettünk fel pestre vidékről - szó szerint: volt hogy 140-el mentem - hogy végre megnézhessük hogy mit is tud a monitor... két bogaras rajzfilmre esett a választás, a Bogár élete, és a Nausicaa. Bogár-bogár meg monitor-monitor, oszt mégsem... 

bevallom töredelmesen hogy most láttam először a Remény Rabjait. Sosem voltam jó recenzió írásban, így most is egy szót mondanék csak a filmről: ODABASZ!