mi lesz ha írok ide valamit?

ha jól látom, három éve nem jártam erre

mert wordpressre át kéne költözni, de most nem volt net a hétvégén, meg sokminden más prioritás van. Nemsokára, nemsokára...

addig is az juttott még eszembe hogy az a legfosabb az otthoni anyaságban, hogy az ember nem kap fizetést. Az egyetlen fizetség a vatikáni valuta lenne, na de ahelyett inkább a "hülye anya!" meg az "ezt úúúútálom!", meg "nem!", meg "gyűlöllek!" van. Mégis mi a szar motiváljon?

viszont arra gondoltam hogy lehet hogy nekem könnyebb lesz, mert tinikor már rég itt van, ennél egész egyszerűen nem lehet szarabb ... Mondjuk az külön terhelő hogy a kicsi meg kicsi, a nagy meg már tinédzser. Simon is tud izé lenni, de ő simulékonyabb

Viszont hogy kicsit ellensúlyozzam: Vili elkezdett nagyon szövegelni, be se áll a szája, szóval végrevégre beszél. Jó hibásan, még nagyon sok rag hiányzik, betűk felcserélve, de mi értjük, az a lényeg... meg már ki lehet egyedül engedni és nem kell állandóan rohanni utána, egész megbízhatóan megy el bizonyos távolságokig hogy utána szépen visszakanyarodjon!

Ez kéremszépen fény az alagút végén!!! 

...és ezt most leírtam, azóta kimentem a játszótérre és persze visszavonhatok mindent.

szóval nem lehet titkosítani. Akkor költözés lesz itt kéremszépen. Most úgy néz ki hogy wordpress, de azt még nem tudtam meghegeszteni, szóval majd idővel.

közben meg elmerengek azon hogy mennyire egyszerű addig amíg az ember csak saját magáért felelős... Addig azt írtam ide amit akartam, de így már fos, így most szar kiszolgáltatva lenni mindenféle rokonságnak hogy idehozza őket a böngésző. szóval kurvára sajnálom , de tényleg nincs más mint zárni, és akkor talán marad még egy utolsó kis SAFE HARBOR, ahova lehet nyünnyögni.

kis újság: ráálltam a mérlegre a hétvégén és a legkisebb súlyomhoz képest 8kg pluszt mutatott úgyhogy leszédelegtem róla és azonnali fogyókúrára álltam át. Egy év alatt hoztam össze ezt, és az is igaz hogy nem néztem se a súlyom, se azt hogy mit eszek meg, szóval ha már csak kicsit odafigyelek, elvileg mennie kellene a rohadékoknak, de most asszem életemben először sikerült talán ráállnom a kalóriaszámolósdira. Hát nagyon kíváncsi vagyok hogy hogy fog menni (asszem ezt a blogot is ezzel a mondattal kezdtem 15 évvel ezelőtt. Had ne tegyek ide hatmillió felkiáltójelet, basszuskulcs) 

Szóval elég... hogy is mondják az angolok, to be anal, szóval hogy nagyon rápörögtem a kalóriásra, grammos mérleggel meg sk exceltáblázattal meg minden, és próbálom betartani azt ami régen bevált: délutántól nem enni semmit. Régen ez 17:00 volt, de most háromkor van a fájront. Igazából délben, mert utána már csak egy light kávézós "uzsonna" van amit 100kcal-ban maximalizáltam. De egyrészt TÉNYLEG nem vagyok éhes, mármint nincs gyomori éhségérzet (fejben bezzeg kurvára kell küzdeni), másrészt szarok bele a normális fogyókúrás tempóba, meg a többibe, addig tolom amíg bírom. Célok: 74 először. Ez az ahol ÁLLANDÓAN megáll a testem. Aztán a 72, mert ennyi voltam, aztán a 70, mert CSAK, és végül egy homályos álomcél (amit nem baj ha nem érek el) a 64, mert ennyi voltam egyszer régen. 

az a szar a ritán blogolásban hogy nem tudom hogy mit írtam le és mit nem, és nincs kohézió, nem lehet sztorizni, nem illik bele semmibe. Ráadásul ami izgalmas, azt meg úgyse tudom igazán ide kiírni...

Most az első nyár hogy nem akarom magam azonnal megölni amikor realizálom hogy itt lakunk... volt már vagy három olyan délután/este amikor az itteni "barátokkal" iszogattunk kertjükben, miközben a gyerekek meg rajzottak körülöttünk, de olyan csill volt, és jó és egy pillanatra nyugis...

élet zajlik... Zsófinak még hátra van egy hónap a második osztályból, Simonnak egy hónap az óvodából és kész, megy suliba, Vilmosnak meg az otthon henyélésből és megy oviba. Oké, előtte nyáriszünet, de akkor is. 

eb melózik, próbál több pénzt keresni, de nem igazán megy, szóval anyagilag szarul állunk. Én munkakeresésem most felfüggesztve. Volt előtte már majdnem harmadik körbe bejutás is. De most hagyom, úgyis jön a nyár, aztán meg Vilmossal oviba szoktatás. Meg megmondom őszintén VÉGRE bazmeg, nyolc év után lenne SAJÁT időm. egész órák amikkel csak én rendelkezem. Egyedül. Kurva jó lenne. Más kérdés hogy ITT mi a faszt lehet csinálni, főleg kocsi nélkül, de első körben rettentően szeretnék sportolni eljutni.

ahhfuck, nem lehet ide semmi izgalmasat írni, szar ez így. Szerintem bezárom titkosra az egészet... 

hogy is kell blogolni? már tökre elfeljtettem

De nem hagyhatom annyiban.

németországi lét viszonylag normalizálódni látszik. A szar továbbra is szar, csak mostmár ismert szar.

állás még mindig nincs, Vilmosnak bölcsi sem. Nekem élet sem.

De 2017 a változás éve, a gyaloglás vége.

Rögtön az első napokban nyertem egy Zewa kéztörlő csomagolásán lévő kuponkóddal egy kurva jó kis WMF keverőtál szettet, Aztán az egyik állásinterjún bejutottam utolsó körig (ahonnan persze(?) kiestem)

pénzzel továbbra is szarul állunk, de valahogy csináljuk majd tovább

Anyósék kaptak kámingáutot, belezakkantak kissé és nem igazán fogadják el a dolgokat, én fejben meg állandóan magyarázkodok, de mostanában próbálom lebeszélni legalább saját magam erről. Mert minek? Mégis ki az akinek magyarázkodnia kéne? meg szarul éreznie magát? Nem hiszem hogy nekem

az egyetlen jó dolog ami szokott történni ha hazamegyek. Mondjuk mostanában abból is a fos jutott: eddig csak holmi vérvételek meg fogászatosdi (jó, parodontológia), de most ilyen műtét, olyan műtét, most már nem vicces. Következőnek áprilisban leszek otthon, azt is mire megszerveztem... hogy utána ott rohadjak anyáméknál félbénán, közben anyósomék kegyére bízva a gyerekek... Ahh, az is szar lesz.

Asszem jól látható tendencia hogy ez is az én végtelen mély gödröm amibe belepicsoghatok.... 

Pedig most tényleg annyira nem is fos, mint szokott volt lenni

ide is rég. Rossz hogy jelszavas is meg nemjelszavas. ehh...

szóval Zsófi iskolát kezdett szeptemberben, Montessori, Simon új ovi. Tél lett, egy éve itt, másfél éve németo. érdekes ez. Barátok is kezdenek alakulni, bár inkább csak ismerősök ezek, barátság csak a magyar szomszédainkkal van, de ők meg annyit dolgoznak hogy alig látjuk őket sajna, pedig irtó jó fejek.

-----

ezt a draftok között találtam, csak ötletem van hogy mikor születhetett a bejegyzés, de akkor mementónak kiteszem

this sorta' thing happend... 

ezzel a képpel fejezném ki leginkább:

a részleteket majd leírom jelszavasba 

szóval igen, amikor eljutok a blogig, akkor már általában igencsak magam alatt vagyok. úgyhogy tartozom az univerzumnak azzal hogy beszámoljak arról hogy ez eddig a legjobb november evör, mert csak. valahogy. Lehet hogy túl sok faszság és túl sok depi után a normális is már ennyir jól tud esni, de most azért még egyéb dolgok is vannak.

egyrészt már azért elég vékony vagyok. basszus, azt írom hogy vékony. najó, normál. de magamhoz képest vékony, na. ez kurva jó. a ruhát már normálisan állnak rajtam, nem csak mint egy szomorú szemeteszsák, csinos is tudok lenni, stb.

aztán most ez az adventi időszak meg az ünnepek meg minden ez tök jó, főleg hogy tavaly milyen szar volt és most már kialakult kis életünk van és normális hétköznapok 

aztán süt a nap! sokat! és közben meg már hó is esett! 

éshát ha döcög is néha, azért még mindig a legjobb nekem ebbel együtt, na.

meg egyebek, de persze ilyenkor nem jut eszembe.

jaigen, épp alszik Vilmos, a nagyok meg az intézményeikben, úgyhogy NYUGI van. áldott kegyelmi állapot ez.

CV-met is leportoltuk és hirtelen felindulásból beadtuk eb cégéhez, mert pont volt egy egész jónak kinéző pozíció és most egyszerre drukkolok azért hogy behívjanak és azért is hogy NE hívjanak be . Fosok na. szmájli

nyolcadik házassági évforduló szép csendben elsuttyant mellettünk, idén nem tudtunk elmenni a csárdába, ahol volt a Fear and Loathing annó, de konstatáltuk hogy valóban van ez a hét éves marker, de szerencsére mi szintet ugrottunk és nem egymás torkának. Tíz éve ismerjük egymást... gombócból is sok ugyebár. De az is röhej hogy Zsófi is hét éves lesz majd, meg iskolás. Meg az is hogy kezdjük a tavaszt itt Németországban. 

Illetve 38 év (úúúúristen) után ez volt az első húsvét hétfőm amikor nem voltam otthon tesókkal anyáméknál... Az első bekezdéses felsorolás az csak szimplán nemsemmi, de ez utóbbi ez már szar is volt. Hiányzott. Jövőre okosabbak leszünk, hazamegyünk, mert itt sok ünnepnap van húsvétkor, tehát keveset kell kivenni és sokat lehet pl hazautazni...

Most például hat nap szünet volt a gyerekeknek oviban, mondjuk ott aztán nem szaggatják az istrángot, örülhetünk hogy egyáltalán hétközben nyitva vannak... 

illetve szar hogy nem fedeztünk még fel semmi igazi tavaszi kirándulóhelyet. Télen legalább megtaláltuk az Ochsenkopf-ot, ahol lehetett szánkózni, meg majdnem sikerült síelni is, de most.... itt ilyen unalmas alföld van, és amúgy is a korzózás a menő. tényleg egész húsvét alatt fel-alá járkáltak az emberek, de fingom sincs hogy honnan és hova... és hogy a gyerekesek mit csinálnak. Mert van itt a területünkön nagyon sok gyerek, mégis alig lehetett látni egyet-kettők.

Erről jut eszembe, vettünk használt bicajokat a nagyoknak és most volt először az hogy csak felöltöztek, bukósisakot vettek és egyedül elengedtük őket bicajozni, mert elég nagy a mellettünk lévő park meg a körülöttünk lévő autóforgalom elől elzárt rész és csak úgy el lehetett engedni őket. Priceless!

a humansofnewyorkos csókától, azaz az egyik alanyától:

""I thought having kids would magically transform me into a mother, who had no problem doing laundry, or cooking, or keeping house. But I ended up still being me, just with children now.""

asszem leírhatom hogy jól vagyok. Ha valami nem billent ki, akkor jól érzem magam és jó most. Ha kibillent, az más tészta, akkor elszakad a tartókötél és visszazuhanok a mélybe, de amúgy tudom tartani hosszabb időkre és ez mindenkinek jó.

lassan csordogálnak le rólam a grammok (már messze nem kilók), vele együtt mondjuk a bőrömből is fogyok ki épp: eresztik a lufit lefelé. És a hajam is ugyanolyan erősen hullik mint ahogy rákezdett, szóval elég ocsmány a fejem már, de a vékony arc kevés hajjal még mindig jobb mint a dagadt arc sok hajjal.

ja, meg voltunk az itteni hegyekben (mátra jellegű) egy jó két órát sétálni meg hóban hemperegni, mert ott térdig érő hó van. és gyönyörű volt, és azóta is viszonylag sokat esett itt is a hó és gyönyörű olyankor az egész környék meg a park.

hirtelen ennyi. majd jövök picsogni is.