az a szar a ritán blogolásban hogy nem tudom hogy mit írtam le és mit nem, és nincs kohézió, nem lehet sztorizni, nem illik bele semmibe. Ráadásul ami izgalmas, azt meg úgyse tudom igazán ide kiírni...

Most az első nyár hogy nem akarom magam azonnal megölni amikor realizálom hogy itt lakunk... volt már vagy három olyan délután/este amikor az itteni "barátokkal" iszogattunk kertjükben, miközben a gyerekek meg rajzottak körülöttünk, de olyan csill volt, és jó és egy pillanatra nyugis...

élet zajlik... Zsófinak még hátra van egy hónap a második osztályból, Simonnak egy hónap az óvodából és kész, megy suliba, Vilmosnak meg az otthon henyélésből és megy oviba. Oké, előtte nyáriszünet, de akkor is. 

eb melózik, próbál több pénzt keresni, de nem igazán megy, szóval anyagilag szarul állunk. Én munkakeresésem most felfüggesztve. Volt előtte már majdnem harmadik körbe bejutás is. De most hagyom, úgyis jön a nyár, aztán meg Vilmossal oviba szoktatás. Meg megmondom őszintén VÉGRE bazmeg, nyolc év után lenne SAJÁT időm. egész órák amikkel csak én rendelkezem. Egyedül. Kurva jó lenne. Más kérdés hogy ITT mi a faszt lehet csinálni, főleg kocsi nélkül, de első körben rettentően szeretnék sportolni eljutni.

ahhfuck, nem lehet ide semmi izgalmasat írni, szar ez így. Szerintem bezárom titkosra az egészet...