15:51 megszuletett Vilmos. 4300gr, 56cm. Majd irok, most orulok hogy vegre megtalaltam a hulye blog.hu nem-mobil feluletet

guszta kontent jön:

ma reggelre úgy ébredtem hogy fáj a petefészkem. nem görcsöl, hanem csak konstans fáj. nem tudom mi lehet.

aztán reggel mintha nyákdugót láttam volna a vécében, amit még sosem láttam, de valahogy így képzeltem el, de nem értem hogy ha ez a nyákdugó, akkor hogy a túróban nézte meg G a magzatvíz színét csütörtökön. Viszont ha ez tényleg az, akkor lehet hogy tényleg elkezdett nyílni a méhszáj? 

reménykedjünk. Ma 9:30-kor újra NST, vicces lenne onnan már nem hazajönni.

-------------

más: tegnap kimentünk Ebbel a buckákba, sütött a nap, tiszta tavasz volt. Itt voltunk tavaly kétszer is gyerekekkel "piknizni", ahogy Zsófi mondaná. Nagyon szeretem, nagyon szép vidék, kár hogy az akác totál benövi...

hát ez is... akkor ma újra szülőszobai sima NST. fántásztik.

tegnap még egész délután voltak fájásszerűségek, amik valszeg az oxitocin utóhatása lehettek, de egy ideig reménykedtem hogy biztos beindította a szülést, mert volt hogy négypercesek voltak, de onnan tudtam hogy sajna semmi komoly, hogy csak akkor volt ha nem mozogtam, pl ültem.

estére már szinte semmi nem maradt és éjszaka is tök semleges volt. 

újra péntek, újra egy elbaszott hét, pedig azthittem hogy tegnap amikor láttam az újszülött osztályon a kenyereskocsiban a picibabákat, akkor észreveszi magát a bennem lévő kicsi is hogy már ott kéne rég feküdni és nekem meg a gyerekágyas részen. Sőt, ha úgy vesszük, akkor meg már régesrégen otthon kéne lennünk...

ma 11-kor újra NST.

megvolt a tortúra. 

kilenckor felvettek, 10 perc múlva már a szülőszobán kötik a branült, rettentő rosszul, végig azon pörgök, annyira fáj. Nem vagyok egy félős ember, de valahogy most az ájulás kerülget, egy kicsit megemelik a fejrészét az ágynak, kicsit jobb, de a kezem konstans emlékeztet hogy kellően szarul legyek. 

Két oldalról folyik bele az infúzió meg az oxitocin. Elkezdődnek a fájások, eleinte lájtosan, aztán persze mindig tolják fel az adagot, egyre sűrűbben, egyre nagyobbak. Két órán keresztül tart ez a szárazon vajúdás, és nem is ez a legrosszabb, hanem hogy nem lehetett felkelni és a forgóim kicsináltak.

aztán végre vége, de a fájások csak lassan szűntek meg. Branült nem veszik ki, így kell lesétafikálni egy sorstárssal a földszinti ultrahanghoz, ott megnézik a gyereket, a lepényt meg az áramlást. Minden a legnagyobb rendben, a gyerek 3900grammosnak mérik, ennek külön örülök, mert már azthittem hogy kb 5 kilós.

aztán vissza fel a Csomolungmára, szülőszobára a negyedikre, ott várakozás az "ágyam" előtt G-re, dokira.

Majd megérkezett, hümmögött és már mászhattam is fel egy vizsgálóasztalra hogy megnézze méhszájat. Éppen annyira nyitva volt hogy meg tudta nézni a magzatvizet is, az is tök tiszta.

úgyhogy holnapra csak egy sima NST újra. Addig meg reménykedés hogy vagy a mai terhelés, vagy csak simán az idő elkezdi a folyamatot magától... jó lenne most már nem ennyire összeismerkedni a kórházi személyzettel...

ma éjjel se történt semmi... egy-egy halvány görcsféle volt, de még menstruációs görcsnek is kevés, nemhogy szülni.

ma kilencre megyek kórházba OPT-re (oxitocin provokációs teszt) meg lesz magzatvíz vizsgálat, meg ultrahang meg minden nyavalya. Vagy nem történik semmi, és akkor nem tudom mi lesz (bár biztos minden fájni fog, branül meg mesterséges görcsöltetés meg alul turkálás meg kurvaanyja) és várhatok tovább, vagy legrosszabb eset: elfolyik a magzatvíz és akkor beindítják vagy megcsászároznak úgy ahogy vagyok, nulla tágulásról, nulla fájásról.

Mesés délelőtti programnak nézek elébe.

nem tudom hogy lehet ezt ép ésszel kibírni. nekem egyre kevésbé sikerül

40+3, de a frizura tart. 

viccet félretéve: méhszáj zárt mint a fene, a gyerek fent a bordáim alatt, NST is lapos mint a nagyalföld , a terheléses NST-t is eltolta inkább dokim egy nappal, tehát holnap még sima NST, csütörtökön lesz UH meg NST.
nekem kicsit gyanús amúgy az egész, mintha a gyerek nem is jó helyen lenne, mintha lent lenne ugyan a feje, de a hasfalam felé és nem a méhszáj felé. most már kíváncsi vagyok én is hogy mit látnak majd.
illetve nem vagyok kicsit se kíváncsi egyikre sem, hanem egy fél óra múlva meg akarok szülni slussz-passz 

de dokival megint átnéztük hogy mikor fogant a gyerek és mondta hogy még nem is vészes, még simán belefér, szóval örülök, mert nem pussol az indítás felé.

hivatalosan is a földkerekség legunalmasabb blogja lettem. halálosan utálom ezt a helyzetet, na.

most kb mindenki miattam van ki, vagy lehet ki, legalábbis pont úgy érzem, még ha nem is érezteti velem ezt senki.

anyósék hogy náluk a gyerekek már harmadik hete, a gyerekek hogy harmadik hete lepasszoltam őket, B hogy utazgatni kell hozzám, anyámék hogy kitúrtam őket a lakásból, a belső gyerek... nos az meg ezek szerint utálna kijönni...

az egész szarság közepén meg én állok és tehetetlen vagyok és már lassan idegroncs.

gyerekekkel egyet próbáltam a hétvégén videocsetelni, de rettenetes érzés volt, soha többet, csak akkor akarom megint látni őket amikor már nem kell elbúcsúzni tőlük, mert azt nembírom.

ma megint NST 11-kor, aztán vizsgálat is, holnapra meg egy oxitocin terheléses NST van beígérve hogy reagálok-e rá egyáltalán. 

szorgos celluxozás van, szülés sehol...