ma reggel héthúszkor ctg volt újra. a tegnapin legalább voltak szép szabályos keményedéskék, a main semmi. Mondjuk biztos beszart szegény gyerek mikor kiderült hogy nincs orvos. 

Legyünk pozitívak, nekem a 03.03-as dátum is nagyon tetszik.

a mai nap törött el bennem végleg valami... tegnap este videocset a gyerekekkel, nagyon nem kellett volna, halálosan hiányoznak és nagyon bőgős az egész. Este beindult kis keményedés, de aztán abbamaradt. Ma reggel meg mászhattam fel a negyedikre a szülőszobára hogy ott átvegyem a pizsamám és befeküdjek abba az ágyba ahol az előző kettőt vajúdtam és szültem, hogy egy szaros NST-t csináljanak.

aztán jött a feketeleves: mikor vége lett, hívtam G-t, a dokim, aki mint kiderült, lebetegedett, tüdőgyulladás és láz, úgyhogy ennyi, az egyetlen biztos pont ebben a kibaszott bizonytalan helyzetben, az is pufff, semmivéfoszlott

aztán öltözhettem fel és nagy hassal kulloghattam le a negyedikről, a szülőszobáról, nagy hassal és elvesztett reményekkel és kurvára nagyon elegem van.

holnap reggel 7:20-kor újra egy szégyenmenet, újra a szülőszobára NST-re...

----------

miután jól kibőgtem magam, most jön az update: betegen is bejön hozzám G, szóval most újra (majdnem) minden jónak néz ki

mert szombat lenne a napja. 

ma úgy aludtam, mint akinek az égvilágon semmi baja, háton, hortyogva, vagy 12 órát, oké, voltam sokszor pisilni, de se az insomnia se a minden-porcikám-fáj érzés nem volt a közelemben sem, amitől nem is olyan rég még rémálom volt este lefeküdni, mert csak szenvedés volt az éjjel és vártam a megváltó reggeleket féligérbren az ágyban.

ráadásul a terhesség alatt először álmodtam hogy megszületett. illetve hogy már a kezemben fogom, mert kicsusszant. 

aztán az álmom további részeiben meg valami lebegő szuperhíró voltam, szóval még a rémálmok is elkerültek, lehet ezért sem akartam felkelni.

gyerek továbbra se jelentkezik, fájás sem, meg semmi sem.

ma jön B délután, addig apuval lehet hogy nekiállunk egy újabb éhínség-levesnek majd délben, még nem tudom. fantasztikus programok

mert ugye a céldátum a március 1. és most ha azt írom hogy T-1, akkor holnap mi lesz?

namindegy, vegyük úgy hogy terhességi agyhúgykő.

tegnap lejött B, ittaludt, természetesen nem történt semmi, azonkívül hogy rettenetes összevissza rémálmaim voltak (leginkább munkahelyi megaláztatásos (??) hasonlók... )

most megyek, hajatmosok, aztán 9:40-kor NST meg egy kis vizsgálat is hogy hogy áll a méhszáj, stb... 

hatkor kidobott az ágy, úgy éreztem hogy heves szívveréssel, gyorsan vérnyomást mértem, de semmi extra, sőt, ahhoz képest egész alacsony pulzussal.

ma éjjel sem szültem meg.

tegnap szülős-lottót csináltam, azaz mindenkit (közvetlen család) körbekérdeztem hogy mit tippelnek, mikor fogok szülni. de feladtam, mert mindenki pénteket mondta. pedig nem is tudták egymás szavazatait. szerintem csütörtök. hát meglátjuk. (tesóm mondott még egy "egy hét múlva" tippet, de azt nem vagyok hajlandó elfogadni)

még mindig semmi. de tegnap NST-n kiderült hogy a gyerek csak jófej, azért nem jött ki, mert most csurig tele van a szülészet, nincs egy szabad ágy sem. Márpedig nekem határozott elképzelésem van arról is hogy hol vajúdok/szülök és hogy melyik kórteremben fekszem utána. Azt pedig csak hasonlóan üres kórház mellett valósíthatom meg, mint ahogy volt eddig Zs-val és S-vel is. Mondjuk kétszer mákom volt, statisztikailag harmadszor már nem lehet, de azért hátha.

csütörtökön lesz újra NST.

tegnap itt volt tesóm is, ő most vadászrepülő pilótákat interjúvol a szakdolgozatához, eddig csak a rep.orvosira járt be, most majd a laktanyába is, halálosan irigylem, illetve hát hogy elmúlt ez az egész, röhej. amikor még én akartam katona lenni. nagyon érdekes belegondolni hogy hogy alakulhatott volna az életem ha megvan az a hiányzó két pont ami miatt mégsem vettek fel annó... 

namindegy. most megyek, segítek apunak tüzet táplálni a cserépkályhába. (jól esik még egyszer így -valszeg utoljára- itthon gyerekként létezni. hétvégén pl Capitalyztunk tesóm meg apu meg én)

még mindig semmi. egyre jobban (!) alszom, már háton is jól esik a fekvés, nem fáj a csípőm és így tovább. Röhej.. haladok visszafelé?? magyarul semmi jele hogy a gyerek ki akarna jönni. Szerintem a tavaszt kibekkeli itt bent...

viszont nagyon hiányoznak a többiek. B lejött hétvégére, szombat-vasárnap, az jó volt, de a gyerekek betegek is, meg nekem jobb ha nem tartjuk a kapcsolatot velük, mert engem nagyon kiakaszt ilyenkor telefonálás/videócset/találkozás velük, ha utána újra el kell búcsúzni. úgyhogy általában inkább nem érintkezünk, de ez a két hét, ez rettenetesen hosszú most, de főleg amiatt hogy bizonytalan minden.

Ma megyek 11-re NST-re, talán utána vizsgál is G, nem tudom, de kezdek türelmetlen lenni. Az meg hogy túlhordás... na az most rettenetesen szarul hangzik...

hat nap van hátra... Simi a céldátum előtti hatodik napon született. Valahogy azt hittem hogy a baba most is hamarabb jön, talán még Simonnál is hamarabb...

de semmi különös. tegnap este is még akkora rendezkedés volt a hasamban hogy azthittem oldalt szakítja ki a hasfalam.

és a végére megtaláltam még két fantasztikus pica-szerű kaját: nyers répa és nyers krumpli. főleg a krumpli. elmentünk venni és remegtem mire hazaértem hogy az egyikbe végre belaharaphassak... iszonyú vicces. 

eddig drukkoltam hogy jöjjön ki a gyerek minél hamarabb, de most 24 órára felfüggeszteném ezt a kérést...

lilahagyma, füstölt sprotni és sajt. tegnap meg egy nagy adag savanyúkáposzta ...khmm...

talán nem a legjobb kombó bármiféle lábtárogatás előtt... (és ezennel megfogadom hogy több kétes kaját nem eszem most egy darabig)

újra anyáméknál vidéken, újra a finishben. Utoljára. Amin most nem érzek nosztalgiát, mert szép volt, jó volt, de tényleg elég volt ennyi, nem vágyom mégsem nagy alom gyerekre, elég lesz ez a ketttő.. oppárdon, három bőven, őket is fel kell nevelni és a kocsiba se férne több. haha.

szóval szombat estére áthoztuk Zsófi 19-én tartandó szülinapját, és az este így róla szólhatott, volt torta, meg gyertya, meg ajándékok, (igen, ez az amikor anyuka félig magának vásárolja a gyerek ajándékát), aztán egész este játszás. Vasárnap meg összekészültünk, három ember, három bőrönd... egy velem, a két gyerek meg két bőrönddel anyósomékhoz. Először lehoztak engem, itt egy ebéd meg egy kis kertben rohangálás/hintázás után gyerekek újra kocsiba, majd át az országon, ott letéve, majd B haza. Három helyre szétszóródva...

és innen már csak kettéosztódva megyek haza. tegnap rám is tört egy kisebb pánik amikor épp próbáltam elaludni és bevillant hogy ebből az ágyból már kétszer keltem fel görcsölve és most is ez vár rám.

annyira érdekes hogy minden szülésnél olyan végtelenül közel van az elmúlás érzése is, mindig valahogy összeér ilyenkor a világegyetem, és ugyanolyan közelinek és ismerősnek tűnik ilyenkor a halál maga, mint az hogy épp egy új élet jön a világra.

...

hirtelen nem is tudom hogy folytassam. talán azzal hogy anyámnál megtaláltam a spejzban minden geofágiás álomkajáját: Neurosan a neve, étrendkiegészítő és ez az összetevője: 50-50% rátkai és mádi zeolitos riolittufa :-D