újra anyáméknál vidéken, újra a finishben. Utoljára. Amin most nem érzek nosztalgiát, mert szép volt, jó volt, de tényleg elég volt ennyi, nem vágyom mégsem nagy alom gyerekre, elég lesz ez a ketttő.. oppárdon, három bőven, őket is fel kell nevelni és a kocsiba se férne több. haha.

szóval szombat estére áthoztuk Zsófi 19-én tartandó szülinapját, és az este így róla szólhatott, volt torta, meg gyertya, meg ajándékok, (igen, ez az amikor anyuka félig magának vásárolja a gyerek ajándékát), aztán egész este játszás. Vasárnap meg összekészültünk, három ember, három bőrönd... egy velem, a két gyerek meg két bőrönddel anyósomékhoz. Először lehoztak engem, itt egy ebéd meg egy kis kertben rohangálás/hintázás után gyerekek újra kocsiba, majd át az országon, ott letéve, majd B haza. Három helyre szétszóródva...

és innen már csak kettéosztódva megyek haza. tegnap rám is tört egy kisebb pánik amikor épp próbáltam elaludni és bevillant hogy ebből az ágyból már kétszer keltem fel görcsölve és most is ez vár rám.

annyira érdekes hogy minden szülésnél olyan végtelenül közel van az elmúlás érzése is, mindig valahogy összeér ilyenkor a világegyetem, és ugyanolyan közelinek és ismerősnek tűnik ilyenkor a halál maga, mint az hogy épp egy új élet jön a világra.

...

hirtelen nem is tudom hogy folytassam. talán azzal hogy anyámnál megtaláltam a spejzban minden geofágiás álomkajáját: Neurosan a neve, étrendkiegészítő és ez az összetevője: 50-50% rátkai és mádi zeolitos riolittufa :-D