tegnap egy kollégám barátnője hívott meg egy kávéra, mert a múltkori lakásavatós bulin kiderült hogy mennyire egyhullámhosszon vagyunk, és milyen jól el tudunk beszélgetni mindenféle minket érdeklő témákról. Most hozzá mentem el, mert ő az Andrássy-n dolgozik egy elég puccos üzletben mint üzletvezető és dizájner. Fél hétre mentem, amikoris bezárta boltot, majd egy különbejáratú bemutatót kaptam a upper class ikeájában. Ami gyakorlatilag abból állt hogy végig fetrengtük az összes fotelt, széket, puffot, zófát és kanapét ami volt az üzletben, a legolcsóbb szék 90ezer, a legdárább fotel valahol 3milló közelében. Nem tudom hogy lehet ezekkel amúgy otthon jó szívvel együtt élni, mert speciel én sikítófrászt kapnék ha a hárommilliós krémszínű fotelomba beülne valaki egy tele pohár vörösborral. este negyed11-ig dumáltunk, bent az üzletben, ami viszont egyben hatalmas ablakokkal nyit az utcára, azaz kirakat is, úgyhogy saját bőrön tapasztaltam hogy milyen lehet egy próbabának vagy egy big brádör lakónak. Elsőre fura, de hamar megszokható. Nagyon jót beszélgettünk, biztos hogy ez egy csodálatos barátság kezdete.
Ittam végre Nespresso-t, de ismét arra a megállapításra jutottam, hogy nincs eb kávéjánál finomabb. Pedig nem nagy kunszt, de ő tökélyre vitte: segafredo őrölt kávé, török sztájl elkészítve; ami egy edényben kevés cukor a kávéporral, tűzretéve, ott hirtelen még így "szárazon" megpörkölni, aztán gyorsan rá a vizet, kétszer felforralni és kész.
Nagyon finom fika.