gyerekek oviban napközben, bár nagyon nehéz rávenni őket reggel hogy induljanak, Zsófi állandóan itthon akar maradni és már meg is jött az "akkor szólok a rendőröknek és lepuffolják a Vilit". Tényleg egy másodpercre sem lehet egyedülhagyni Vilivel. Imádja meg minden, de sosem tudni hogy mikor takargatja be kicsit szorosabban, vagy simogatja meg. Pedig nagyon nagyon szereti, csak ugye ő azért mégiscsak öt éves. Simi nagyon kimért vele, leginkább nem érdekli nagyon és ahogy a dokinénink jósolta, tényleg extra apás lett. Eddig kb kétszer tudtam ölbe venni, mindig inkább az apja kell neki.

Vilinek meg a törődés. Meg sok pelenka. Tegnap hajnalban fosmaratont tartottunk, négy pelenkát szart tele, meg a pelenkázót, meg sajátmagát, meg engem. De látszott a gyereken hogy milyen jól esett neki. Meg különben sem sírt előtte, pedig jócskán lett volna mit sírni ennyi kaka előtt. 

az még nincs, viszont épült tőlünk nem messze egy új játszótér, szóval most még jobban eloszlik a gyereksereg, azaz nincs tömeg. Meg ez nem olyan fenszi mint a máltai, mert nincs vízpermet, meg kút, meg játszószoba meg vécé, de árnyékos, vadiúj és mint mondtam: nincs tömeg. Délben, mikor megyünk, konkrétan pár gyerek van még anyukástól, úgyhogy most már csak oda megyünk, és teljesen otthonos érzések kerítenek hatalmukba. A nagy fák, a tiszta friss tengerparti homok, mezítlábazás, hintázás.

Persze saját kert, meg hozzá nagy kertesház, az a tuti, de úgy érzem hogy az adott szituációnkból ki tudom hozni a maximumot, ami megnyugtat. Mennyivel sittesebb helyen is lakhatnánk, sokkal rosszabb körülmények között, stb.

Ez a mostani egy állomás csak, de abból legalább egy jófajta.

milyen meglepő cím... szóval vonattal leutaztam a balatonra Zsófival, mert kíváncsi voltam hogy hogy boldogulok, és végülis minden oké volt. Jól szerepelt a banyatank is, aminek ez volt az első bevetése. Zsófi a hátamon, cuccot húztam, kivételesen eb vitt ki a délihez két melója között, mondjuk a vonat egy órát késett, ez kicsit megviselt mindenkit, aztán Zsófi kicsit rosszalkodott, meg ilyesmi, de aztán Székesfehérvárnál bealudt. Tesóm várt Földváron, szóval megy ez, tervezek még ilyesmit, legalább addig is izgalmasan telik az idő...

Most főztem kukoricát, nem kellett volna, a benti 27 fok hirtelen felkúszott 28-ra... még szerencse hogy jó a ventillátor.

klíma ügyben kicsit hezitálok: az egyik hogy csak ritkán van akkora hőség hogy szenved az ember éjszaka _is_, mert az a rossz, a másik meg hogy tesóméknál látom hogy ha klíma van, akkor még kevésbbé mozdul ki a jó hűvösből... meg spúr géza vagyok klímát venni hogy majd ha elköltözünk itthagyjam...

Zsófi meg az előbb döntött el egy vörösboros üveget, amikor sikerült beskeráznia a spejzba.

Úgyhogy én a konyhában a bort törölgettem, meg szilánkokat szedegedtem négykézláb, miközben hugom a vécé előtt térdel mert most tört ki rajta elementáris erővel a fosóshányós vírus, eb meg próbálja Zsófit nem odaengedni sehovase.

Nem ez a mi napunk... (miért is nem lehet "hát"-tal kezdeni a mondatot?)

---

kis folytatás: Zsófi még mindig ugrabugrál, alvás helyett, tesóm meg kábé negyedóránként hatalmasakat hány, amiben az a szép, hogy hányásfóbiás vagyok, úgyhogy itt ülök a szobában, és lalalázok fülemre szorított kezekkel, közben meg a maradék két képzeletbeli kezemet összeteszem és azért imádkozom hogy Zs el ne kapja, mert azt meg aztán végképp nem bírnám elviselni (szívszakad)

Anyuék vettek kislibákat, pontosan hat darabot. Ezek is ilyen kerti libák lesznek, fűnyíró helyett tökéletes. Csak egy gond van velük, ilyen kicsinek azonnal a gazdát tekintik az anyjuknak, úgyhogy anyuéknak nincs egy perc maradása sem: ha nincs valaki a három méteres körzetükben, akkor éktelen sivalkodásba kezdenek. De iszonyú cukik, és ha nagyobbak lesznek, akkor nincs is szebb mint a hat hófehér liba a zöld gyepen. (ennyien nem tudnak még nagyobb kárt tenni (minden lelegelni), illetve ha szinte csak füvön élnek egy kis viziszárnyas-táppal, akkor meg még csak nem is fosnak, hanem diszkrét nedves fűzúzalékot eregetnek. szmájli)

egy virágalátét megtöltve itatónak:

egy lavór meg úsztatónak (később egy kerti kád van megtöltve nekik)

ezek mobiltelefonos képek, és most jöttem csak rá az ízére a képtuningolásnak, mert hiányzott hogy nem sárgák a libák. Eredetiben ilyen a telefon által készített kép színe (erős napsütésben)

...és egy bónusz kép, amin a libapásztor látható, amint belepréselte magát abba a cipősdobozba, amiben a kislibákat hozták anyuék:

Van nekünk a szomszédunk a (nevezzük így) Józsi bácsi meg a felesége Ili néni. Nagyon aranyos idősebb házaspár, az aktívabb, a minden unoka álma fajta. Régebben míg kisebbek voltunk, sokat átjártunk hozzájuk, mert tartottak mindenféle háziállatot és mindig szóltak ha megellettek a nyulak, vagy épp költöttek a galambok. Ott láttam először pici nyuszit hogy milyen aranyos a szőr-fészkében, etettünk malacot, de a kutyától azért tartani kellett, ő már csak az az öreg, bizalmatlan fajta volt.

Mentünk át tojásért, vagy vittünk mustot, és bármikor meg lehetett kérni őket hogy adjanak a kutyáinknak enni ha nem voltunk otthon.

Tegnap délután háromkor Ili néni egy lábassal agyonverte Józsi bácsit.

mostmár sokadik napja melózom otthon mint egy hülye, tegnap is éjjel 1-ig. És még hátra van egy jó adag. 

Hát nem is tudom, élvezem meg minden, de már várom hogy túl legyünk a karácsonyon.

tesóm hívott az előbb, mert vészhelyzet alakult ki: a hétvégén vett négy naposcsibéből kettőt lemészároltak a nagyobbak mire kiért hozzájuk, ugyanis már nem élt a kiscsibés tyúkanyóban az imprinting hogy a már meglévő hat csibéhez elfogadja a négy újoncot. Szóval kettőnek vége lett, a maradék kettőt meg kimentette, igenám, de abból az egyik borzalmas sérüléseket szenvedett: annyira megkókányolták, hogy a fejéről a bőr a két szemére lógott, a seb meg tiszta homok volt. 

És ekkor jött a hívás, én lettem az on-call Dr.House/Dr.Cox és elkezdtük a beavatkozást: Incifinci adag Algopirin a fájdalomra, majd utána langyosvizes sebtisztítás, majd a bőr visszahajtogatása (betadine-ünk nem volt) után egy kis lapocska steril géz, amire az a neccharisnyaszerű rögzítéskötőből egy kicsi (szerencsére volt otthon ujjra való méretű), aztán egy gyűszűnyi maradék rántotta (milyen ironikus, nemde?) amibe az otthoni gyógyszeresdoboz átkutatása után tettünk egy fél-gombostűfejnyi Cifloxin 500-as adagot porítva. Ebből a keverékből két morzsa a csőrön ledugva, majd két csepp víz. Ezután kis fonottkosárka kibélel vécépapírral, majd bele a szerencsétlent, és ki a napos nagyonmeleg fedetteraszra. 

De tesóm szerint elég gázul néz ki még mindig.

Reménykedjünk. 

kicsit elhanyagoltam itt a blogot, mert 1: már untam hogy megint monomániásan és egyhangúan írok, és most ez a beteg-rész nem volt már az ínyemre, és nem volt kedvem tovább ragozni sem hogy milyen vicces formákat öltöttem itt a fotelban egy-egy görcs alkalmával, illetve azt sem, hogy a héten nem tettem ki a lakásból a lábam, amin azért már itt az ideje változtatni lassan, de jött pl tegnap a tesóm, meg Bercike, aki lassan három hónapos, és már majdnem négy kilós, és nevetett, meg mondta hogy "heööőő", szóval édes volt. Már amikor épp nem bőgött, mert nagyon fejlett a bőgő-device amivel született.

Múlt héten egész végig sorozatok néztem, utol is értem ripsz-ropsz az összeset, be is voltam szarva hétfőn hogy mi lesz velem a héten, ám eb egy huszárvágással (teszem hozzá: véletlen) megoldotta a helyzetet: vett kedden egy ps2-t, és azóta kis tündéres játékkal játszom egész nap. Aztán este mikor eb hazajön a megérdemelt autóversenes játékához, akkor egy ideig birom, de aztán tüntetőleg és duzzogva elvonulok aludni, hogy bezzeg velem már nem is foglalkozik senki.

Nomegaztán a cinkék: vettem fürtöskölest, cinke-kaját zacskóban, meg kétféle olyan hálós faggyú-mag keveréket, meg egy gyönyörű etetőt, amit említettem ugye az előző posztban, de mostmár jönnek is enni jóó sokan. Próbálom is fotózni őket, de nem egyszerű, mert ahogy én meglátom őket, ők is ugyanúgy megneszelnek engem itt bent.

Eü fronton meg az a helyzet hogy bejelentkeztem egy dokihoz (F doki), aki a habituális vetélőkkel foglalkozik, ilyen immuno-izé, úgyhogy meglesz a szép karácsonyom, én már látom. Megyek a nőgyógyászomhoz, aki mostantól nem G az unokatesóm (1: messze van,, vidéken 2:ő "sima" nőgyógyász, ellentétben a mostani meddőségi dokival, 3: messsze van) hanem A doki.  Nos jövőhéten szerdán megyek hozzá, elkezdjük nála is a kivizsgálást, ami már megint vagy hat tonna kémcső vér, majd pénteken reggel megyek az IR miatt kontrollvérvételre, újabb két vérvétel, majd dec 27-én F doki, a specialista, ahol már most több mint 10 kémcsöves vérvételekről beszélnek. 

A tenyeremen van ugye az életvonal. Nekem ez pont félúton totál megszakad és végetér mind a két tenyeremen. De azt sosem gondoltam volna hogy majd a dokik szívják ki az összes vérem, és abba sorvadok bele.

Ez vicc volt.

Megyek ps2-zni. 

ma takarítás volt leginkább, illetvea talált faszenes vasalót próbáltam kicsit kipucolni, de eléggé szétette a víz. Volt benne egy rakás kicsi kagyló is, legalábbis a héjjuk, aztánmeg ugye egy merő rozsda... tesóm szerint foszforsavba kell bepakolni, és majd melózik az helyettünk... majd meglátjuk