Zsófi meg az előbb döntött el egy vörösboros üveget, amikor sikerült beskeráznia a spejzba.

Úgyhogy én a konyhában a bort törölgettem, meg szilánkokat szedegedtem négykézláb, miközben hugom a vécé előtt térdel mert most tört ki rajta elementáris erővel a fosóshányós vírus, eb meg próbálja Zsófit nem odaengedni sehovase.

Nem ez a mi napunk... (miért is nem lehet "hát"-tal kezdeni a mondatot?)

---

kis folytatás: Zsófi még mindig ugrabugrál, alvás helyett, tesóm meg kábé negyedóránként hatalmasakat hány, amiben az a szép, hogy hányásfóbiás vagyok, úgyhogy itt ülök a szobában, és lalalázok fülemre szorított kezekkel, közben meg a maradék két képzeletbeli kezemet összeteszem és azért imádkozom hogy Zs el ne kapja, mert azt meg aztán végképp nem bírnám elviselni (szívszakad)