reggel betipegtem újfent a bőr és nemibetegbe, sorszámot téptem, elhűltem. 100-nál kezdődik a sorszámozás, nyolc óra volt, a rendelés kilenckor kezdődött, a sorszámom 148 volt. aztán majdnem tizenegy felé sorra is kerültem, dokinő elmagyarázta a final solutiont, gyógyszerek felírva, távozom megkönnyebbültem... a kijelzőn épp a 223. sorszámot osztották... 

még úgy egy hónapja a háziorvosom határozott utasítására felfüggesztettem a Polytarral való hajmosást - "Mellékhatások: néha bőrrák" (sic!) - mert ugye csak két hétig lehet vele huzamosan hajatmosni, én meg már harmadik éve gyűröm. (Ezen meg a Nizoralon kívül minden más humbug.) és adott inkább egy beutalót ide a Bőr és Nemibeteg gondozóba, hogy nézzék meg. Ezt nagyon jó ötletnek tartottam, hiszen nagyon elegem van a kvázi tüneti kezelésből, és hogy a samponomat úgy kell vinni mindenhova mint a cukrosnak az inzulint. Szóval azóta babasampon, és semmi kemikália, meg is van az eredménye, szép guszta most a fejem, de ugye a baj csőstül jön, úgyhogy csütörtök reggel már csak legyintettem mikor belenéztem a tükörbe: újra rámtört A Lepra. Persze, hiszen más már úgysem hiányzott. Aztán délutánra kiderült hogy dehogynem: begyulladt a fülem - mondjuk ezt magamnak köszönhetem, minek hord bizsut aki nem bírja -. Szóval tetrannal bekent füllel ma szépen átslattyogtam a beutalómat - és három napi hidegélelmet - szorongatva a bőr és nemibetegbe, vittem a könyvem, és próbáltam csak a lapokat nézegetni, nem az öreg néniket a színskála összes színében pompázó bőrbetegségeikkel, és nem elképzelni hogy akin nem látszik, az vajon milyen trópusi nemibetegsége van, és mije szárad le épp. Egy félórácskát olvastam, aztán szólítottak is - meg is lepődtem a sebességen - és a csaj bennt teljesen profin megnézett, és nem pitiánerkedett, komolyan vette a kétségeimet, javaslataimat, végighallgatott, aztán elmondta hogy szerinte miért nem, és hogy inkább ez valami ekcéma mintsem allergia, tekintve hogy a családban volt/van ilyesmi - csak más formában - elképzelhető. Vett le ilyen fültisztítópálcikás mintát a cuccról, de át is küldött a laborosokhoz hogy ők meg celluxos mintát vegyenek. Teljesen lázban égtem, hogy végre végére járunk az egésznek, és elkapjuk a Szörny grabancát, és vége a Leprának, és örömködök, és vidáman ácsorgok épp a labor ajtaja előtt, amikor kiszól végre a laboros öregnő hogy menjek, megyek, rögtön nekem is szegezi a kérdést hogy

"Be van kenve?" - nem néz fel, csak irkál vmit

én: "izé...ööö.. micsoda?" - értetlenkedek

"Hát az arca...."

"Nincs...?" - még mindig nem tudom hogy mire gondol

Kicsit erélyesebben: "Sminkelve van?"

"Jaaaa, szemceruza csak" - legyintek

"Akkor nemjó, viszlát, jövőhéten hétfőn kéne..." és elkezd összepakolni

kétségbeesek: "DEHÁT ez csak szemceruza - rámutatok a szememre -, és nekem ez itt oldalt - halántékra mutat - van!!!"

"Az nem érdekel, e smink tönkreteszi a mintát!!"

"De nézze, itt oldalt lennt a nyakamon is van, és ott tuti nem használtam szemceruzát" - mutatom a nyakam, már egész lennt a nyaklánc magasságában

A nő lecsapja az olvasószemüvegét: "nézze, negyvenöt éve vagyok a szakmában, elhiheti hogy nem fogok semmit se látni a mikroszkópban, mert ott lesz a sok smink, és attól nem látok semmit"

lassan tagoltan: "Dehát ez i t t a n y a k a m - mutat - eee z meg itt a szeemeeem, és ..."

"NEM"

"Dehát hétfőre elmúlik, és akkor..."

"Nem fog elmúlni"

"Dehát már sokszor volt nekem ilyenem, és elmúlik viszonylag hamar."

"Higgye el nekem, már negyvenöt éve vagyok a szakmában, hétfőn még mindig ott lesz"

"És ha most elrohanok és lemosom az arcom??"

"NEM! Hétfőn! És addig se krém se semmi!"

na itt adtam fel. De ledugom a torkán a kurva mikroszkópját ha hétfő reggel azzal kezdi majd hogy "dehát nincs is mit levenni....?!"