tegnap Simon már 8-kor, eb 9-kor, mi meg Zsófival már 10-kor ágyban voltunk, asszem az évben a legkorábban evör. Ami igazán vicces, hiszen most az egyszer lett volna érdemes ébren maradni sokáig, de a gyerekek a nagyszülőknél voltak, ahol ugye mindig visszaállítják őket ilyen korai lefekvésre, illetve én az előszilveszteri bulin úgy bekarcoltam, hogy az egész 31-e csak egy nagy szédülős másnap volt, eb meg nem aludt már második napja, ő simán csak hullafáradt volt.

szóval díszes társaság.

2011-nek is vége. Jó volt pedig, úgyhogy egy hasonlót kívánnék csak jövőre is. Simon már tiszta kisgyerek, Zsófi szintén, szóval már nincs kisbaba a lakásban, csak a két tesó, akik már tudnak együtt játszani.

Befőzés és a fotózás is már egész önjáró projekt lett. "Elvesztettük" a tartalék pénzünket amiből építkeztünk volna, ment a svájcifrankos végtörlesztésbe. Zsófinak leforrázódott a lába, Simon meg asztmás és tejallergiás lett. Elvileg a kinövős fajta. Fingers crossed.

hát ilyesmi...

januárban nyolcadik hónapos terhesként dobtam egy szép hasast, majd rá két hétre részese lehettem egy jó kis utcai késelésnek.

Februárban leköltöztem anyámékhoz, majd 19-én megszületett Zsófi. (És itt akár meg is állhatnék, az életben mégegyszer ilyen horderejű dolgot úgysem tudok produkálni. A következő gyerek is ugye már csak egy második gyerek lesz.)

Márciusban kiderült hogy nem tudom etetni önerőből, úgyhogy először elkezdett fogyni, majd mikor hozzátáplálni is elkezdtük, akkor meg rögtön egy masszív kakatengert borított rám. Ugyanebben a hónapban kiderült hogy anyáméknál szembeszomszéd nénike legyilkolta a férjét.

Áprilisban vége lett a gyerekágynak, voltunk a Balatonon, elkezdtünk EC-zni, és vettünk babakocsit, amit azóta se használtunk még egyszer sem. És újra lett időm.

Májusban átfordult hasról hátra, majd megünnepeltük az első egyéves szülinapját, ezenkívül életem első - és eddig utolsó is - expresszes sikeres biznisze révén megszabadultam a (babakocsira való, amúgy szuper) pelenkázós táskától, és rászakadtam a spárgára.

Júniusban voltunk Bányászati Múzeumban, kikerült a bölcsőből, Még több gyilkolászás, és öngyilkosságra derült fény anyámék kicsiny boltjában utcáján, és megérkezett a gyönyörű csípőkendőm.

Júliusban voltunk pisztrángozni Lillafüreden, megkezdtük a hozzátáplálást, végre befejeztem a születéstörténet megírását, és egész hónapban szenvedtünk a dögmelegtől. 

Augusztusban Garancsi tónál meg a mátrában kirándultunk, de tulajdonképp az egész hónap az esetleges költözés, meg építkezés gondolata körül forgott, ami ugye szépen kútba esett... és utáltam a szigeteseket.

Szeptemberben ideköltözött a kisebbik hugom, úgyhogy összébb szorultunk. Eltört a laptop kijelzője, és beirattam bölcsibe a gyereket. Voltunk Hőgyészen a szarvasgomba fesztiválon, aztán hordozós héten és kijött az első foga.

Októberben sminktanfolyamon voltam -beszt tanfolyam evör-, és a gyerek elkezdett ácsorogni.

Novemberben 32 éves lettem én, meglepetés e költemény. Majd kirepültünk gyerekestől egy hétre angliába, és belefogtunk az új freeblogos játékba. 

Decemberben először rászakadtam a twitterre (majd később a facebook-os farmville-re), és megejtettük az első gyerek nélküli éttermes vacsoránkat. Aztán mikulásra Zsófi lenyelt egy csengettyűt, majd kikakilta. én meg saját magamat a depressziós pöcegödörből, és máris karácsony lett, most meg két óra és újév.

erről jut eszembe: kell vennem egy 2010-es határidőnaplót.

Tegnapi méretek:

56 centi

4240 gramm

Egészségügy: Megkapta az első oltásait, az egyik nem tudom mi, a másik meg a Prevenar. Két combjába szúrták, most már én is tudom milyen érzés ez, amikor önként odaadnám a szívem, hogy bökjenek abba, de ne bántsák a gyerekem. Viszont kapott beutalót a Reumatológiára mert kötött a csípője és nem egyformák a hurkák a combján, azaz csípőficam gyanú. Most még jobban örülök a textilpelusoknak. Meg kértem beutalót a Neurológiára, mert sokat "repül" amikor alszik, azaz kiterjesztett karral, nyitott ujjakkal remeg. Ezzel van hogy fel is ébreszti magát. (meg kicsit nekem gyanús a naplemente tekintete is). Nagyon remélem hogy csak én parázom rá magam a dologra, és szó sincs gondról.

Mozgás: Hason még mindig utál lenni, de néha leteszem azért, mégiscsak kéne emelnie lassan a fejét. Viszont bármit bárhova követ már a szemével, ha kell a fejét is kifordítja ezerrel. Egyre többet mosolyog, meg mondja hogy heeööö. Nagyon aranyos, hogy hogy jöttek ezek a hangok a sírás után az első kis "gőőő"-k, meg "heőőő"-k, de még csak nagyon halkan, aztán egyre hangosabban.

Enni tápszert eszik főleg, fejni fejegetek még, de egyre elkeserítőbb, alig van mit. Eszik még ezen kívül női tejet is, van két tejtestvére is, az egyik kislány egy nappal idősebb nála, a másik meg egy hónappal fiatalabb. A fiatalabbtól amit kaptunk fagyasztott korai tejet, azt a jó sárgát, az jól kiütötte a sok hormon miatt az arcát, de más baja nem volt, és szinte biztos hogy ezerszer jobb egy másik lány teje is mint a tápszer, Zsófi meg nem válogatós, úgyhogy eszik össze-vissza. szmájli. Még mindig három óránként, de ma például két és fél óránként követelte ki az evést.

Alvás viszonylag jó, bár nem tudom hol kéne lekopogni. Nappal: eszik, fentvan, bealszik kicsit, fentvan, és kezdődik elölről, este viszont, ha sikerül kilenc után valamikor elaludnia (a fél kilenctől a hajnal egyig bármikor megtörténhet), akkor csak enni nyöszörög föl (még átlag kétszer-háromszor), de szerencsére utána azonnal letehető, visszalaszik, és az igazi ébredése reggel kilenc felé van.

Jaigen, április 7-én leejtettem. Azaz a fotelba tettem, és onnan meg a nagy bömbölésben meg "fickándozásban" letúrta magát, és leesett amíg én a tápot melegítettem neki. Arccal a földön fekve találtam bőgve, de se koppanás, se utóhatásai nem voltak, csak egy közepes szívinfarktus nekem, mikor visszaértem a szobába. Úgyhogy első leesés is kipipálva.

EC: ha kell pisilnie, vagy kakilnia épp amikor a tálka fölé teszem, akkor már nem kell csak max 1,5-2 percig várni, de van hogy azonnal jön amint megvan a pozíció és mondom a ps-ps-. Ttegnap is amikor kicsomagoltam a védőnőnél, és rátettük a mérlegre, gondoltam hogy majd jól lepisili azt, és tényleg. De nem akartam/tudtam ott megpisiltetni, fene tudja mit szóltak volna hozzá. Úgyszintén anyám elől is titkolhatom, ő se támogatja. Mindegy, nem érdekel, a lényeg hogy örülés van ha sikerül a tálkába, és várom hogy jöjjön a melegebb idő hogy ne kelljen annyit öltöztetni.

Igazából nem tudom hogy mit "kéne" már csinálnia, meg mit nem, úgyhogy asszem ennyi most.

és egy pár kép.