az van hogy fáj a fogam. Járok haza kezeltetni, ugye otthon van az eü biztosításom mert otthon vagyok alkalmazott (Magyaro.) és pont szépen sorban csináltatok meg mindent magamon, köztük a fogaim is. Erre az egyik rohadék nem abban a pillanatban durrant be hogy kiértem németországba??
most kivételesen egyedül vagyok a gyerekekkel, és jött a pünkösdi hosszúhétvége úgyhogy elmentem egy itteni fogorvoshoz, cukik voltak meg minden, mondta hogy az egyiken lát valamit, gyökérkezelni kéne. Ez az a fogam amit pont nemrég fejeztünk be. Valszeg túl mély volt már eleve a lyuk amit tömött az amúgy szupercuki dokinénim és azt mondta a fog hogy bazdmeg, és ráment a gyökérre.
namármost kérdeztem hogy így biztosítás nélkül mennyi lenne ez, és olyan 1000 eur környékét saccolt nagy óvatosan, szóval mondtam neki hogy akkor ha lehet, írjon fel inkább egy fájdalomcsillapítót és most hanyagolnám ezt egy kicsit még...
júni 16án mentem volna újra, most nem tudom mi lesz. Már nagyon érzem, de kicsit abban reménykedem hogy hátha elhal addig a szerencsétlen fog (vagy én...)

bedurrant a mellem is. mármint egy ilyen tejcsatorna, vagymi, a jobb oldalon, se kimasszírozni, se szoptatni, se fejni (kézzel-géppel) nem tudom. Esetleg még egy tejláz meg tályog jöhet, úgyis hiányzik még az a repertoárból.

ismét terhesség, ismét rajtam a pica... de most nagyon durván... 

Mondjuk szerencsés vagyok, mert én csak az agyag-föld-kréta kívánósságot, fogtam ki, nem pedig mondjuk a hajevést, de ez is rettentő... most is épp jöttem haza NST-ről, amikor a kisutcákban az omló vakolatot néztem párás szemekkel, hogy én most azonnal odamegyek és lenyalom az összes maltermaradványt, meg a pincék előtt négykézláb akartam menni hogy beszagolhassak és korhadt fát akarok _harapni_... rém bizarr...

a rossmannban egy fél órát álltam a gyógykészítmények előtt, hogy hátha van valami kovaföld kapszula, ami nem lágyzselatinban úszik, hanem sima kapszula és abból kiehetném, mert a múltkor már annyira rajtam volt a kívánás, hogy átmentem a gyerekszobába és rágcsáltam egy kis táblakrétát. persze fostam hogy nehogy lázas legyek tőle, ezért csak kicsit, de akkor is... 

most a netet túrom hogy milyen agyagport lehetne venni hogy azt ehessem ...

ja, és pedig eddig azt hittem hogy a kalcium-magnézium tabletta időbeni elkezdésével és folyamatos szedésével kivédhetem ezt, de ezekszerint nem. Ezekszerint valami más nyomelemre áhítozik a szervezetem...

tegnap estére Zsófi is belázasodott... azthiszem itt az idő hogy végképp befalazzuk a bejárati ajtót, én már csak az ablakon keresztül szemlélem így is hogy jé, van külvilág? most viszont totál szobafogság...

torokgyulladás meg láz, meg a vírusos nyáltól csodaszép aftaszerű sebek orrokon, szájakon és állon, ahol a nyál csorog. gyönyörű. Ráadásnak még ugye fájós torok, ami miatt nem tud enni, de inni sem nagyon, főleg Simi, és naphosszat megy a bömbölde hogy neki fáj a torka, de fújni (tantum verde) az már nem. hát akkor szenvedjé'! hát mit tudok én csinálni?

amúgy ma éjjel (meg reggel is) felvettem egy epizódot videóra az orbitális hisztijeiből. Amik szerintem nem is hisztik, főleg éjjel van ilyen, valamennyi alvás után, elkezd vigasztalhatatlanul bőgni, meg mintha hisztériázna, jár a keze, lába, csapkod, bőg, és semmivel nem lehet kizökkenteni. gyakorlatilag nincs magánál. Nem reagál se fényre, se simogatásra, se ölelésre, se kiabálásra, se semmire, csak torkaszakadtából bőg. Aztán egyszercsak mintha elvágnák a dolgot, és jön és néz és bújik és rögtön aludni is akar vissza, mintha semmire sem emlékezne. Nekem a pavor nocturnusra hasonlít, így gugli-okoskodás után, de a fene tudja. Az biztos hogy fel akarok venni még egy-két ilyen epizódot, és utána valakit keresni kéne aki ért ilyesmihez. Van amúgy amikor napközben is rájön, alvás nélkül, szóval ezért nem egyértelmű ez nekem. Gyerekorvos dokink ehhez túl régimódi, nem tudom hogy megtudnánk-e beszélni. Megpróbáljuk 

(még egy tippem: epilepsziával van vhogy kapcsolatban)

Siminek is lemondtuk a családi napközit a következő két hétre hogy ne hordjon haza betegségeket.

erre

hajnal egykor Simi nemes egyszerűséggel felugatott minket. Valami bődületes kruppos ugatós köhögésrohama jött, nem győztem tolni bele a Ventolint.

reggel ment is Balázs Salvus vízért, és ultrahangos párásítottunk vele is, meg Zsófival is, aki meg a változatosság kedvéért most elkezdte fájlalni újra a lábát hogy nem tud ráállni és tényleg biceg.

picsábamár.

most komolyan egyre inkább el kéne költözni innen... pedig ez nem is Shanghai, de akkor sem tüdőszanatórium az Árpád híd mellett lakni, na.

most azt beszéltük Balázzsal hogy a jövő héten elmegyünk egy hetet a Mátrába szállodába, kis szanatórium jelleggel, bár az az igazság hogy nekem külön is kéne egy hét szülői szanatórium amikor csak ketten lennénk végre, gyerekek nélkül, mert ez, hogy már lassan január óta a lakásban rohadok, bezárva, ez már kezd eléggé az agyamra menni. érzem újra bekúszni a depis életcél nélküliséget meg a minden-mindegy-et.

egy pár szó még a kórházról, amit mailben Balázsnak írtam:

"Mai este volt a legszarabb eddig, igaz hogy a hanyosfosos lanyek atkoltoztek a 2-es szobaba, ugyhogy egy haromeves kisfiu jott a Viki helyere, de aztan ,ett egy cukros 14 eves Barnusek helyere es ejjel kettkor meg egy szinten cukros egy eves meg Moniek helyere, de mindez ugye azzal jart, hogy egesz ejjel ment a villanyfelkapcsolgatas meg az inzulin beallitgatas , meg csipogas meg inzulinozas, aztan megebredt az egy eves ugy hajnal harom fele es bogott mint a borju fel oraig.

ja, meg kis fun fact: a noi wc t meg "valaki" total osszehanyta meg este valaki friss, veres hanyassal, ugyhohgy ma megint a gyerek vecet kellett hasznaljuk. 
Mar varom hogy mit fog szolni a goromba takkerneni.
ja es Jozsi nover van megint.

worst night ever

csok

e&zs"

és aztán eltelt a nap, szobatársak jöttek mentek, már szinte senki ismerős sem volt, mindenkit kiszórtak, eszetlen nagy fejetlenség volt a sok új emberrel.

már rohadtul elegem volt egészből, de Zsófin látszik hogy még nem százas, hője hol fel, hol le, de már nem magasra. aztán fülészeti kontroll is megvolt, csökkent a fülgyulladás is úgyhogy kedden végre ténylegesen megkaptuk a zárójelentést, de Zsófit letettem még aludni a kórházban, mert a múltkor mikor hazavittem alvás előtt hogy majd otthon, hát abból minden lett csak alvás nem.

jaigen, háthiszen ma van Zsófi születésnapja, úgyhogy mikor kiderült hogy apámék jönnek fel, szóltam hogy hozzanak valami jelképeset, úgyhogy volt nagy örömködés mikor meglátta őket. Ki ugyan nem mehetett, a fotocellás ajtón szinte csak bedobni volt idő az ajándékokat (látogatási tilalom), ő meg elvette, berohant és már bontotta is, addig én kimentem beszélni keveset anyuékkal. Kapott egy négyes gyertyát meg hat kinder tejszeletet, egyikbe beletettem a gyertyák később, a többit meg elosztottuk a szobatársak között. Aztán alvás, majd háromkor hazajöttünk.

útközben felvettük Simit, majd haza, és kis akklimatizálódás után egyszer csak hoztam a tortát (Balázs vett egy mini epres tortát a daubnerben (isteni volt)), amire szórtam kevés rózsaszín gyöngyöt még hogy vidámabb legyen a mélabús csokireszelék helyett. És szülinapoztunk kicsit. majd megkapta azt a nagy Play-doh cukorkakészítő állomást, amiért már harmadik hónapja könyörög. (Mindig reménykedtünk hogy elfelejti, de úgylátszik már nem lehet a gyerekkori amnéziára alapozni tovább)

volt nagy örömködés meg játszás egész este.

kicsit később levágtam Simi haját géppel (másodszor életében), cuki, amerikaikatonás, majd hatalmas fürdés, és Zsófi ki is dőlt kilenckor, Simi kicsit később.

Aztán anyának is szülinapozás jött... haha

na, azért ennyire nem szeretek kórházban lenni, sőt, most már rühellem.

ugye pénteken hazamentünk zárójelentéssel meg mindennel, este minden oké volt, Zsófi egész nap pörgött otthon, mert végre otthon volt, végre volt apa meg megérkezett Simi is. Ki is maradt a délutáni alvás, azután meg ugye a nagy pörgés miatt este hétkor kidőlt a karomban, kábé három perc simogatás alatt.

...és aludt reggel nyolcig. tizenhárom órát. Át se öltöztettem, mert nem hittem hogy ez fog történni, azt hittem hogy egy óra múlva majd felkel hogy éjfélig rajcsúrozzon, de úgylátszik aludni szeretett volna csak jóóó sokat.

Aztán én is lefeküdtem aludni (egy pár rész sorozat után) és az egy hetes ágyszélen-alvás után olyan érzés volt a saját 90cm-s ágyrészemen aludni, mintha legalább három méter széles lenne: még ide is át tudok fordulni, még a kezem se lóg le, még ez is itt az enyém... fantasztikus!

aztán reggel sírásra ébredtünk: Zsófi fájlalta a térdét sírva, kivettük az ágyból (Simi még aludt) és odatettem magam mellé. Ekkor még jó volt a hőmérséklete a homlokának, de mikor kibontottam a hálózsákból, akkor éreztem hogy tüzel a hasa és pár perccel később már a homloka is tiszta forró volt. Ekkor 39.3 lett (fenékben), én meg mint a biorobot, már mentem is a táskámhoz, a zárójelentésről a telefonszámot felhívtam: "jóreggel kívánok, én vagyok Damásdi-Kiss Zsófi anyukája ... -én meg a Heni nővér, jóreggel, mi a helyzet anyuka?" szólt bele az aranyos, vöröshajú nővérke a múlt hétről, és máris adta az épp ügyeletes dokit. Ő meg mondta hogy akkor menjünk el a mi háziorvosi ügyeletünkre.

Felöltöztettem Zsófit, kicsit összevesztem férjemmel, mert nem voltam hajlandó Nurofent adni neki, mert akkor minden tünetét csak elfedtem volna, de nem haladtunk volna sehova, és bezsuppoltam a kocsiba, majd el az óbudai ügyeletre, onnan a nőci kábé rendőrkanyarral visszaküldött minket a Bethesda ügyeletére, mert Zsófi meg ugye megint iszonyú elesett, sírós, köhögős, forró és bágyadt volt, majd itt az ügyeletes dokibácsi alaposan megvizsgálta és arra jutott hogy felveszi újra, mert tényleg szar bőrben volt, vettek tőle vért is rögtön és még ott a kezelőben újra elaludt az ölemben. Amúgy ha fittebb lett volna, át akart küldeni minket a Heimpálba, mert ott van fülorrgége ügyelet, mert úgy látta hogy mind a két dobhártyája piros. De ott meg csak beülhettünk volna a valszeg tengernyi ember közé várakozni, ami láthatólag most nagyon nem bírta volna Zsófi.

Vettek két cső vért, kapott 15 csepp Cataflamot, majd behozták hogy felvegyék az osztályra. újra. Bent kapott heparint, újra vettek vért, tenyésztésre, meg megkapta a barnült, aztán kapott egy zacsi glükózos infúziót. meg később egy fél Apranaxot.

Jaigen, meg először bekerült a hármas kórterembe, ahol csupa pici, rácsos ágy van, és ugye anyukának meg egy széke csak, Heni növér mondta hogy sajna az ágyunk most kell másnak, és hogy csak ez a hely van, aztán már egy tíz perce csöpögött az infúzió, amikor jött Heni nővér hogy "anyuka jöjjön, mégse jön arra az ágyra más", úgyhogy öröm az ürömben, hogy legalább ugyanoda a szobatársakhoz kerültünk és elég nagy az ágy hogy mellé tudjak kucorodni éjszakára én is.

viszont Zsófi amint felszáradt a reggeli rosszullétéből, azonnal gyógyultnak nyilvánítottam, mert rosszabb mint öt ördög. rettenetes lehet neki gondolom egy ágyra zárva már több mint egy hete, nem csodálom hogy minden porcikája tiltakozik, már nekem is.

Aztán egy kicsit egyedül kellett hagyjam, mert ugye egy szál dzsekiben indultunk útnak és a kocsi is nálam volt, úgyhogy Zsófitól elbúcsúztam hogy mindjárt jövök és hazasiettem a kocsival, közben telefonon diktáltam Balázsnak hogy miket készítsen össze (ezt előtte unalmas perceimben összeszedtem listára) és otthon meg bevágtam mindent táskákba, majd ettem egy kicsit és vissza. Szerencsére/sajnos nem volt neki új a környezet, ezért nem viselte meg hogy nem voltam ott. De visszaértem.

most viszont már horror az ittlét: már eléggé fitt ahhoz hogy ne érezze magát betegnek, és már  rettenetesen unja magát, úghyogy ő az osztály réme, nem győzöm lebeszélni (képzavar, mert olyat nem lehet egy négyévessel) arról hogy nem futkosunk a folyosón, harcolok vele hogy egyen, harcolok vele hogy igyon, harcolok vele hogy fürödjön...

nagyon nagyon remélem hogy holnap, ha meglesz a fülorrgégész, akkor hazamehetünk, különben végem lesz mint egy botnak.

az úgy volt hogy múlt hét pénteken Zsófi hirtelen belázasodott, de annyira, hogy éjjel 41,1  fokos lett, közben hányt is a hűtőfürdőre tiltakozásképp, majd a váltott nurofen-lázkúp kombóval se tudtunk lényegi hűtést elérni és ráadásul egész éjjel zihált furcsán, úgyhogy elvittük szombat reggel ügyeletre. ott azonnal továbbküldtek minket a Bethesdába hogy ez asztmásan behúz és különben is szürke és tüdőgyulladás gyanú is.

Ott az ügyelet felvette kórházba és elkezdték tolni bele az infúziókat (heparin, sima fiziológiás sóoldat, meg több zacsi glükózos, meg antibiotikumos meg vénás algopirin, meg jött a Ventolin-Flixotide-Berodual kombó is). Másnap jött a véreredmény eredménye hogy 4keresztes aceton a vizeletben (kiszáradt) meg az egekben a vérben a gyulladásos paraméterek, röntgenen meg kétoldali tüdőgyulladás.

úgyhogy egy hétig kórház volt, ezt már otthonról írom, most értünk haza.

az az igazság hogy szeretek kórházban lenni. mert utálom azt a tehetetlen érzést, ami például szombat hajnalban kerített hatalmába, hogy ott zihál a tűzforró kicsi test, és már kiabálok vele hogy vegye rendesen a levegőt (valahogy nem esett le, hogy ugyanúgy behúz, mint Simi az asztmakor, mert ugye az asztma=Simi) és akkor erőtlenül azt bírja csak kinyögni hogy "szeretlek anya" és én meg bammmmm..... bazzeg ez búcsúzik.

retttttenetetetetetes.

aztán kórházban mindent flottul és azonnal átlátnak és döntik bele a folyadékot (máig nem értem hogy ilyen hirtelen hogy tudott ennyire kiszáradni) meg a gyógyszereket és látni ahogy egyre jobban lesz.

Első nap még csak a plafont bámulta bódultan, aztán egyre jobb lett, az utolsó napokban meg már ment a szobatársakkal a "buli".

Első falatok végre

pár nappal később már

szobatársak táblagépeznek

mesenézés

azt kell hogy mondjam hogy tökéletesen nagyon jó helyünk volt ismét a Bethesdában, szuperek voltak az emberek is és a hely is és az ellátás is. Maximálisan odafigyelnek a gyerekekre.

meg azt kell még elmondjam hogy rettenetesen zavar az állandó, szinte fehérzaj szerű egészségügy-fikázás ami szinte normaként folyik a legtöbb ember szájából...

az egyik legjobb példa: "a takkernő már megint elvitte a teáskancsónkat" bazzeg, persze hogy el, de azért hogy frisset hozzon, mert ez a tegnapi. és ez a legeslegalja az egésznek. kurvára zavart ez a személyzet háta mögötti automatikus összekacsintós-fikázás. A kaját ekézni egy kórházban?? mit képzelnek, a Waldorf Astoriában szálltak meg?! stb. nem is akarok belemenni mert csak felmegy a pumpám.

amit még le akartam írni az az hogy nagyon furcsa hazajönni. komolyan, biztos valami Stockholm (de remélem nem Münchausen) szindrómám van

mondjuk az is igaz hogy ha valaki beteg lesz, akkor szinte sose pánikolok, hanem bekapcsol a realizmus-automatika, és hideg fejjel levezénylem az egészet. férjet bevittette mentővel a háziorvos tüdőembóliával a kórházba? kb két óra múlva már ott voltam mellette, úgy, hogy közben a gyerekekért felügyeletet szerveztem, kocsikulcsot megszerveztem hogy megkaparinthassam, beautóztam, anyósékat tájékoztattam és még a szükséges cuccokat is megszereztem B-nek.

Most is reggel mikor jött Balázs hogy Zsófinak kórházba kell menni, fél óra alatt összepakoltam mindent. aztán ott meg átadtam magunkat a segítő kezeiknek.

Azért jó volt hogy volt sok ismerős arc még két évről ezelőttről, amikor Simivel (aki akkor 3(!!) hónapos volt bent feküdtem (szintén obstructiv bronchitis), ez még külön megnyugtató.

szóval szar hazajönni egyrészt, de tudom hogy leginkább az itthoni ingerszegény környezetem miatt.

(és most az én fülem fáj...)

a szobában a szobatársak első nap: két tüdőgyulladásos (egyik mi), két mononukleózisos és egy arcüreggyulladásos. aztán elment az arcüreg meg az egyik monós és lett helyette egy magasvérnyomásos fiú meg egy kislány, akiről semmit nem tudtunk mert nem volt vele az anyukája. hét éves. csak behozta, de ennyi. két pizsamája egy papucsa meg egy könyve volt.

ma voltam először fizikoterápián. óigen. a reumatológiáról oda utaltak be. meg vér- és vizeletvételre, meg ultrahangra meg röngtenre. meg majd úszni meg masszíroztatni. mert valami izé van a nyakamnál? ha jól sejtem, valami ödémaféle a csigolyák között? mindenesetre az ujjaim zsibbadtak, és kaptam a nyakamra krémet, meg kétféle gyógyszert és már a gyógyszerek is sokat segítettek. zsibbadás minimális.

de azért ma eléggé kurvára lehangoló volt ott ülni a rendelő folyosóján a nyuggerekkel, várni, meg az időt múlatni mielőtt megmurdálunk.

tök szarul vagyok. tegnap átmentem dokihoz végre, mert előző éjszaka elkezdtem fulladni, meg másnap reggel újra tök szarul voltam. Már nincs láz mondjuk, de egy erős hörghurutom van, a fulladás miatt kaptam az antibiotikum mellé hörgőtágítót is. Aztán csak mert ez nem elég, tegnap este megjött. De ugye emlékeztek még hogy mióta nem jött meg? még meséltem is hogy én leszek a következő szűzmária. na most az egész EGYSZERRE.... és iszonyat görcsölök hozzá.
meg émelygek, hányingerem van és fáj a fejem. közben rohamokban támad a köhögés, megyek vécére, ott nem tudom melyik oldalamat tartsam oda, csorog a nyálam a hányingertől, kétrét görnyedek a görcsöléstől és még azért egy kicsit puffadok is.
és emellé jön két szintén beteg, az egyheti szobafogság miatt már agybajt kapott két gyerek.
tegnap ehhez jött még remegés és iszonyú fázás is.

...és lehet fokozni! A gyerekek ma extrán kitettek magukért: Zsófi úgy üvöltözött hogy nem akar pizsamából átöltözni, hogy behányt, persze a szőnyeg közepére, én meg majdnem mellé takarítás közben. Aztán Simi fosott kétszer (kimostam kétszer) iszonyatbüdöset. megint majdnem behánytam, aztán Simi egy kupak rágcsálása közben elkezdett öklendezni és behányt ő is egy adagot, a változatosság kedvéért a másik szőnyegre. Mindezek után - mert nem vagyok normális - nekiálltam leszivatni az orrukat, meg egész nap olyanokat tüsszögnek hogy a térdükig lóg a takony. Jaigen, a földről is takarítottam taknyot is. Szóval nem, ez már sok