Siminek is lemondtuk a családi napközit a következő két hétre hogy ne hordjon haza betegségeket.

erre

hajnal egykor Simi nemes egyszerűséggel felugatott minket. Valami bődületes kruppos ugatós köhögésrohama jött, nem győztem tolni bele a Ventolint.

reggel ment is Balázs Salvus vízért, és ultrahangos párásítottunk vele is, meg Zsófival is, aki meg a változatosság kedvéért most elkezdte fájlalni újra a lábát hogy nem tud ráállni és tényleg biceg.

picsábamár.

most komolyan egyre inkább el kéne költözni innen... pedig ez nem is Shanghai, de akkor sem tüdőszanatórium az Árpád híd mellett lakni, na.

most azt beszéltük Balázzsal hogy a jövő héten elmegyünk egy hetet a Mátrába szállodába, kis szanatórium jelleggel, bár az az igazság hogy nekem külön is kéne egy hét szülői szanatórium amikor csak ketten lennénk végre, gyerekek nélkül, mert ez, hogy már lassan január óta a lakásban rohadok, bezárva, ez már kezd eléggé az agyamra menni. érzem újra bekúszni a depis életcél nélküliséget meg a minden-mindegy-et.