EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva

mirwen

mirwen


kórház a város szélén

2011. május 10. - Mirwen

Simi a ma reggeli házidoki-checkup-on ÚJRA tüdőgyulladás gyanússá lett minősítve, így másfél héttel a tüdőgyulladás és az 5 napos antibiotikum után, úgyhogy mentünk sürgősségi beutalóval gyerekpullmonológiára a kórházba:
asztma, tejallergia. fél gyógyszertár: krupposoknak való kúp, ventolin, flixotide, beroudalos sóoldatos inhaláltatás, hozzá receptre felírt gyógyszerinhalátor, meg spéci tejmentes tápszer.
izé... 
Zsófinak meg ugye most kenem sebösszehúzóval a lábát, meg mullap meg fásli meg ragtapasz.

valakinek van még valami baja? most már bárkit el tudunk látni, komplett kórház-gyógyszertár van itthon.

ezaz

szégyen-szégyen, visszadátumozva most csináltam meg Simi 5. hós posztját... képek még mindig nincsenek...

amúgy Zsófival ma voltunk utolsó kötözésen, már csak itthon kell kenni és kötözni kicsit, és lassan lehet fürdeni is, azaz víz is érheti. egész szépen gyógyul, bár még én úgy két hetet adok neki hogy ne legyen "lyuk" a lábfején, mert még van. Doki szerint vigyázni kell hogy majd ha kötés nélkül lesz hogy ne feszegesse a lábát, meg ne érje nap. és kábé egy év mire teljesen elmúlik a helye.

meg ma volt itt Japántanárnőm a két lányával, öt éve mentek el vissza japánba, azóta egyszer találkoztunk, amikor eljöttek az esküvőmre. Nagyon nagyon furcsa volt egy villamosmegállóban úgy elbúcsúzni hogy lehet hogy soha többet az életben nem fogunk tudni már találkozni... ilyen búcsúkat az ember vagy soha nem csinál, vagy a reptéren. de nem egy villamosmegállóban... hjajjj...

gödör alja

Zsófi előző éjjel 40 fokos láz: priznic, majd reggelre hőemelkedés, dokinéni: felsőlégúti akármi, haza, majd koradélután megint 40 fok, priznic alig használ, telefon dokinak: menjünk be a bethesdába ügyeletre. Ott megnézik, de biztos-ami-biztos alapon felküldenek a sebészetre megnézni a sebet is: Zsófi most már eljutott arra a pontra hogy magán kívül remegve ordít ha fehér köpenyt lát, úgyhogy eszement tortúra amíg kötést cserélnek. Haza, látszólag egész jól, letettük aludni, nyűglődik, bemegyünk, erre újra tüzel a homloka, pedig tele van gyógyszerrel. Kivesszük, 39,5, priznic rá, közben persze ordít, majd hogy "fáj a gyomrom" és már hány is. Priznic beszüntet, kúp betol, gyerek visszarak kiságyba, és most malmozok hogy leteljen az idő, hogy megmérjem hogy hatott-e a lázcsillapítás.

...meanwhile in Similand:

hörghurut, köhögés, takony, majd ma reggelre bal szeme összeragadva: kötőhártyagyulladás, amit szépen bele is kent a másik szemébe, úgyhogy most a másik szeme ha lehet még csúnyább is. Itt is hőemelkedés, de szerencsére nem ilyen vészes.

Ugye innen csak feljebb van már? Ugye??

napok romjai

 

[QUOTE=madelka;1449030]Hogy van a Zsófi lába?[/QUOTE]
hááát.... fájdalomcsillapítón él. és még így is megy a "fáááj fááááj" sírás.
azért elég fos volt így négy napig, [B]minden reggel[/B] kórházba menni, és ott :
éhgyomorra végigvárni a sorodat, hogy aztán kapjon orrcseppet, ami láthatólag felmarta végig az orrát, mert iszonyúan bőgött tőle, aztán attól ilyen kis drogosra bebódult (belassult), majd jött a műtősfiú, bevitte, bent iszonyú sikítozás, amíg vénát próbálnak neki szúrni, (most van egy eldurrant, illetve mindkét kézfején meg mindkét könyökhajlatában is lila), aztán csend, majd kihozzák a kórterembe egy kiságyba totál beállva (lásd kép), és nézni a kis élettelen testet ahogy lassan felszárad.. lassan visszatér a csillogás a szemébe. és elkezdi hajtogatni hogy "haza haza! vége" és persze még nem lehet menni, mert várni kell egy órát, aztán meg itatni kell, és utána lehet menni vele haza, ekkor már dél van vagy 1 óra.
és újra menni kell hétfőn. ki húsvétolni jár, ki kórházba ugye :sir:
és még mindig nem dőlt el hogy lesz-e belőle műtét, avagy sem, mert az egyik sebe csúnyább, ott van esély a II/2-es státuszra. A műtét: vesznek bőrt a combjából, és ráfeszítik a sebre hogy ránőjön. :(
azért félreértés ne essék: nagyon rendes mindenki ott a dokik, nővérkék, műtősfiú is, tudom hogy a legeslegjobbat akarják és teszik is Zsófinak, szóval megyünk megyünk megyünk. és tudom hogy nem lesz nyoma, még ha műtét is lesz belőle

azért elég fos volt így négy napig, minden reggel kórházba menni, és ott éhgyomorra végigvárni a sorodat, hogy aztán kapjon orrcseppet, ami láthatólag felmarta végig az orrát, mert iszonyúan bőgött tőle, aztán attól ilyen kis drogosra bebódult (belassult), majd jött a műtősfiú, bevitte, bent iszonyú sikítozás, amíg vénát próbálnak neki szúrni, (most van egy eldurrant, illetve mindkét kézfején meg mindkét könyökhajlatában is lila), aztán csend (benyomják az altatót), majd kihozzák a kórterembe egy kiságyba totál beállva, és nézni a kis élettelen testet ahogy lassan felszárad.. lassan visszatér a csillogás a szemébe. és elkezdi hajtogatni hogy "haza haza! vége" és persze még nem lehet menni, mert várni kell egy órát, aztán meg itatni kell, és utána lehet menni vele haza, ekkor már dél van vagy 1 óra. utána meg fájdalomcsillapítón él, és még így is megy a "fáj, fáj a lábam"
és újra menni kell hétfőn. ki húsvétolni jár, ki kórházba ugye 
és még mindig nem dőlt el hogy lesz-e belőle műtét, avagy sem, mert az egyik sebe csúnyább, ott van esély a II/2-es státuszra. A műtét: vesznek bőrt a combjából, és ráfeszítik a sebre hogy ránőjön. 
azért félreértés ne essék: nagyon rendes mindenki ott a dokik, nővérkék, műtősfiú is, tudom hogy a legeslegjobbat akarják és teszik is Zsófinak, szóval megyünk megyünk megyünk. és tudom hogy nem lesz nyoma, még ha műtét is lesz belőle

 

nehéz

Zsófi tegnap már itt rohangált. aztán ma reggel mentek ebbel az altatásos seb-mélytisztításos kötözésre, amin Zsófin kívül még ebet cincálták miszlikekbe a tehetetlenségtől, ahogy hallgatnia kellett Zs kétségbeesett sírását, utána meg az altatásos kómázását. Aztán most egész nap nagyon elesett volt és sírós-fájdalmas.

Ráadásul holnap reggel újra ugyanez, csak most én viszem.

iszonyat

ilyen horror szegénynek a kötésből _kilógó_ része... hogy nézhet ki alatta?! sírok.

és persze állandó fájdalmai vannak, nem is tudom hogy fog tudni aludni. Amúgy ülni se jó, mert nem jó amikor lóg a lába, meg úgy most semmi se. szörnyű ez a tehetetlenség. az egyetlen amibe kapaszkodom az a kisgyerekek iszonyú gyors regenerációja.

holnap megyünk kötözésre bethesdába reggel.

 

trauma

Zsófit anyós leforrázta* kávéval a lábán. fél tenyérnyi helyen II.fokú égési sérülés. fasza. körzeti doki beküldte őket a traumatológiára. eb elindult érte. én itthon eszem a kefét.

*: felvette kézbe miközben forralta a kávét, Zs meg belekalimpált

...és sajnálom anyósom is nagyon, mert biztos szörnyű lehetett neki is hogy pont most, pont vele.

ruganyos kéz, feszes hát

természetesen - ahogy ez lenni szokott -, kialudtam magam, és egész jó napok jöttek, rendes gyerekek, sok evés (ez ünnep számba megy), sok alvás, meg eb is sokat segített.

apróságok: megvolt Zsófi esedékes endokrin felülvizsgálata. Tavaly volt az első ugye, és a csontjai alapján úgy tűnt hogy lemaradt, és 9 hós csontkora volt egy évesen. Most mentünk megint:

most nem lett túl jó a kép, de látszik hogy megjelent egy másik csontocska is, meg a lényeg a doki szerint hogy igaz hogy nem nőtt egy centit se az elmúlt fél évben (85 centi), de nagyobb lett a súlya, és a csontok is arányosak: 2 évesnek felelnek meg, úgyhogy elbúcsúztunk.

Aztán voltunk Simivel csípőszűrésen is, csípője rendben, de mondta hogy csináljak terpesz pelust otthon a moshatómba, és használja azt, illetve beutalt gyógytornára, mert rettenet mód feszes, meg féloldalas a gyerek. Másnap mentünk is, és még most azért keresek dévényest is, biztos-ami-biztos alapon.

süti beállítások módosítása