azért elég fos volt így négy napig, minden reggel kórházba menni, és ott éhgyomorra végigvárni a sorodat, hogy aztán kapjon orrcseppet, ami láthatólag felmarta végig az orrát, mert iszonyúan bőgött tőle, aztán attól ilyen kis drogosra bebódult (belassult), majd jött a műtősfiú, bevitte, bent iszonyú sikítozás, amíg vénát próbálnak neki szúrni, (most van egy eldurrant, illetve mindkét kézfején meg mindkét könyökhajlatában is lila), aztán csend (benyomják az altatót), majd kihozzák a kórterembe egy kiságyba totál beállva, és nézni a kis élettelen testet ahogy lassan felszárad.. lassan visszatér a csillogás a szemébe. és elkezdi hajtogatni hogy "haza haza! vége" és persze még nem lehet menni, mert várni kell egy órát, aztán meg itatni kell, és utána lehet menni vele haza, ekkor már dél van vagy 1 óra. utána meg fájdalomcsillapítón él, és még így is megy a "fáj, fáj a lábam"
és újra menni kell hétfőn. ki húsvétolni jár, ki kórházba ugye 
és még mindig nem dőlt el hogy lesz-e belőle műtét, avagy sem, mert az egyik sebe csúnyább, ott van esély a II/2-es státuszra. A műtét: vesznek bőrt a combjából, és ráfeszítik a sebre hogy ránőjön. 
azért félreértés ne essék: nagyon rendes mindenki ott a dokik, nővérkék, műtősfiú is, tudom hogy a legeslegjobbat akarják és teszik is Zsófinak, szóval megyünk megyünk megyünk. és tudom hogy nem lesz nyoma, még ha műtét is lesz belőle