Nagy élvezettel olvasom hónyominál mindig a kis pajzán, pikáns bejegyzéseit, és sokszor átvillant az agyamon egy pár hasonló szituációban hogy hú, ez most igazán megörökítésre méltó - bekapcsolt a blog-o-motor - aztán mégse írtam meg. Azóta is azon tanakodom hogy ez prüdéria vagy valami morális gát? Meg hogy ki meddig megy el a személyes élményeinek valamely irányú taglalásában?

Talán inkább önértékelési probléma lehet ez nálam. Vagy alkati kérdés; a szekszualizáló leírások a vagány kicsi vékonyka sötéthajú lányok sajátja. Akik két érfelvágós depresszió közben tökéletes harmóniában élnek magukkal/testükkel. Nemtudom.

Meg tettem még egy korszakalkotó felfedezést is itt a cégnél a programozási tudás kontra mellméret viszonylatában, de ezt nem árulhatom el mert kompromittál.