ma ismét vendéglátunk, sok-sok embert. Egyre jobban belejövünk, egyre kevesebb idő alatt készül el a takarítás, bevásárlás, sütisütés, rendrakás... de ez jó, mert mindig is idegenkedtem a sok emberrel járó macerától, pedig csak rutin kérdése az egész, legalábbis úgy tűnik. meg terápiás céllal is jó, mert legalább ki tudok lépni anyám árnyékából, aki alig-alig hívott vendégeket mert neki soha nem volt elég tiszta a lakás. De a tisztaság alatt ő általában a festést is értette, az amúgy olyan patyolat lakásban ahol még a légy is seggen csúszott volna... ehh...  a vendégek nem a takarítás makulátlanságát jönek leellenőrizni, vagy ha igen, akkor úgy kell nekik. legalábbis ezt mondogatom magamban, aztán persze még nekiálltam tegnap is este 11-kor felmosni a teraszt. Tipikus pániktakarító vagyok. Nagyon nehezen lehet rávenni a "csak úgy" takarításra, de ha helyzet van, akkor négy karral turbófokozatban teperem végig a lakást, a végén még körömlakklemosós vattával négykézláb a padlón a parkettafugaszil kenődéseket is...