tegnap voltunk saját nőgyógyásznál, mindaketten tesómmal. Tesómnál méhenkívüli terhesség gyanú miatt újból berendelés ma reggelre, nekem meg egy szépen fejlődő de üres petezsák... merthogy még mindig nem jött meg, és még mindig erős pozitív a terhességi teszt. 

Szóval most tesómon volt a sor letörni mint a bilifüle, mert ugye azt akkor el kell vetetni, még ha gyönyörűen fejlődik is meg minden, mert tönkreteszi az egész méhét máskülönben.

nekem meg akkor az utolsó reményfoszlányok is el a szélben... Már nem vagyok kiakadva ezen, hiszen tudtam hogy semmi esély, csak ez a kvázi "haldoklás" a szar... mert ha már túl lennék magán a vetélésen  akkor oké, de így hogy várok és várok hogy mikor fogja fel a szervezetem hogy vége, és léphetek tovább, így szar.

De legalább sikerült G-nek - nőgyógyász&unokatesó -  egy jó napot szereznem mikor megmutattam a majdnem 30 darabos terhességi teszt gyűjteményemet. Mondta is hogy a normális emberek úgy három darabnál megállnak. Én meg mondtam neki hogy ha nem csinálom, akkor nem veszem észre a gyenge csík-sötétedési tendeciát (illetve annak a hiányát), és akkor még mindig abban a hitben élnék hogy... aztán kiegyeztünk abban hogy nem vagyok teljesen komplett, és azért megnéztük ultrahanggal újra a hangyák háborúját, az üres csatatérrel.

DE!

tesóm, mareggel volt csillivilli ultrahangon, szuper gép, mégjobb szonográfus specialista doki, meg G. és ott van a "baba" és köszöni jól van, és jó helyen. úgyhogy E ÖÖM E BÓDOTTÁ! Most lettem igazi nagynéni!