ma délután céges-testületileg kivonultunk a vidámparkba, ahol én ha jól emlékszem, talán 5 évesen lehettem utoljára. Namármost persze nem ülhettem fel mindenre, de azért nehogymár ne utazzak a szellemvasúton... váhá... jól beparáztatott az egyik kollégám hogy lesz egy pók, mert egyedül voltam, és végig ilyen horrorfilmbe illő ijesztős hatalmas pókra vártam, amit majd jól belógatnak hirtelen pont az arcom elé, de persze csak ilyen stabil féle volt. Meg úgy ánblokk minden a hatvan-hetvenes évekből maradt, a tükörlabirintus is meg minden. Vagy mégrégebbről. mint a körhinta vagy a fa hullámvasút.

A szellemvasúton kívül még a körhintára ültem fel, arra a barokkos teremben lévő faragott lovacskásra, de rájöttünk, miután a következő menetben mellém ültek ketten Cs és T is, hogy ez a kerek, beforgathatós cucc a legdurvább az egész vidámparkban, mert a többiek hiába voltak előtte a Looping Staron vagy hatszor, meg a kilövősön meg mittoménhol, itt majdnem behánytak. Persze nem kellett volna kinézni a kis forgós izéből, ami amúgy egy megtermett csészének felelt meg.

Nekem az óriáskerék tetején volt egy kis kézremegésem, amikor megállapítottuk hogy milyen magasan vagyunk és mennyire iszonyat rozsdás minden egyes fémdarab ezen a lélekvesztőn.

A legviccesebb viszont a Mesehajó volt, ami ugye csak egy bárgyú kis csónak egy bárgyú kis vizecskén, folyik, mozog, és közben kétoldalt mesefigurák. Nos ide két csónakkal mentünk be, elöl négyen, kis késleltetéssel mögöttük mi négyen, és miven nagyon szűk a folyosó amin vezet az út, rájöttünk hogy ha elkezdjük a falba kapaszkodva hajtani a csónakot akkor utolérjük az elölhaladókat. Igenám, de annyira gyerek-biztosra mentek az építtetők, hogy semmi mélysége sincs kvázi-barlangpatakocskának, ezért az egyik kanyarban az elöl lévők nemes egyszerűséggel megfeneklettek. Se előre, se hátra... már épp azon gondolkodtunk hogy vajon mennyi idő múlva vennék észre hogy nincs meg két csónak, amikor rájöttek hogy valahogy el kéne mozdulni, és belekapaszkodtak a falba, és egy-két-há! próbáltak előrébb vánszorogni lépésenként nem kevés munkával. Persze mi hátul sírtunk a röhögéstől, hogy a legvadabb vidámparki móka a Mesehajó...