az elmúlt napok fénypontja egy fél órával ezelőtt a kocsiban ért, amikoris a lakásból padlószőnyegfelszedés, porseprés, zivatar miatti kurvaanyázás és falról földLEseprés után hullafáradtan és mocskosan ülök épp, és a szigettől ELfele tartunk haza, beájulni az ágyba, holnap meló, amikoris a hídon lassan elmegy a kocsi mellett egy nyitott német sportkupé BMW ZXmittoménmennyiben egy helyes pasas és felém fordulva beszélni kezd. Én nem értem, visszabámulok hogy mit magyaráz, ő mondja tovább, majd lemarad, de néz. Miközben megállunk előrébb a pirosnál, összeáll a kép hogy valószínűleg telefonált, és nem hozzám beszélt, de már mindegy, amikoris a zöldnél újra mellénk ér, bebábul a kocsiba akkor már direkt, és széles vigyorral bámul továbbra is, és kacsint. 

persze jellemző hogy rögtön azon kezdtem gondolkodni hogy vajon hogy tud szemüveg nélkül vezetni, vagy hogy adnak vakoknak jogsit, de mikor eb rákérdezett hogy ez meg mi volt, mert csak az látta hogy hápogok egy béemvé felé, egy sóhaj meg egy utolsó pillantás a hungárián elhúzó aranyszínű kocsi után csak ennyit mondott:

nem hagynám hogy elmenj vele, de megérteném. 

tanulság: sötétben minden újszülött fekete. nincs. csak dicsekedni akartam.