Ez most a nulladik karácsonyunk, amit 24-én egyedül-együtt töltünk. Mert huszárvágással megoldottam a problematikát: 24 itt, BP-en kettőésfelesben, 25 ebék szüleinél, 26 anyáméknál.

Mennyivel kényelmesebb amikor az embernek nem magának kell főznie, hanem besegít a szokásos karácsonyi menü elkészítésébe csak. Nagyon nagyon fog hiányozni a 24 esti halászlé. Mindegy, már szóltam anyámnak, eltesz 26-ra egy nagy adagot. Mi most sütőtökkrémleves, báránycsülök és püspökkenyér menüt állítottunk össze, ami nagyon flancosan hangzik, de tulajdonképpen minden csak maradékfeldolgozás: itt áll már mióta egy sütőtök amit kaptunk apósoméktól, házi; aztán a báránycsülök meg már hever egy ideje a fagyasztóban, a püspökkenyér meg a maradék tojásfehérjéket hivatott eltüntetni, meg a sok (apóséktól, apáméktól is) kapott birsalmasajtot.

Nomegaztán nem most szeretném elkezdeni a Smack evést, mint ünnepi kaja, bár megérdemelné.

Viszont ami nekem nagyon nem megy: az ajándékoznivaló ajándékok megtartása. Én amint megvettem/elkészítettem már azonnal odaadnám. Nekem borzasztóan megterhelő titkolózni és várni, most is már hülyét kaptam kétszer hogy nem adhatom oda ebnek amit vettem neki, pedig... és így kettesben ráadásul ólomlábakon jár az idő, és még valahogy most rosszul is vagyok kicsit, pedig csomagolnom kéne ezerrel, de csak pihegek az ágyban.